PK BH 1975/421
PK BH 1975/4211
1975.09.01.
Az eljárásnak a cselekvőképesség elvesztése miatt bekövetkezett félbeszakadását ügygondnok kirendelésével meg kell szüntetni, ha a gondnokság alá helyezési eljárás lefolytatása tovább késleltetné a fél igényének rendezését [1952. évi III. törvény (Pp.) 49. § (2) bek., 111. § (5) bek.].
A felperes egy táncmulatságon vett részt. A helyiségben több fiatalember is szórakozott, akiknek a viselkedése kifogásolható volt. T. T. és K. D. rendőrök a járőrszolgálatuk teljesítése közben este 11 óra tájban megjelentek az eszpresszóban. Ott P. I. szolgálaton kívüli önkéntes rendőr felhívta a figyelmet az említett fiatalok illetlen viselkedésére. Ezután P. I. a táncterembe ment, és ott látta, hogy a fiatalok közelében áll ismerőse, a felperes. Úgy gondolta, a felperes útján felhívja a fiatalok figyelmét viselkedésük illetlen voltára. P. I. hívására a felperes a kijárat felé indult, amikor is a rendőrök abban a hiszemben voltak, hogy a felperes viselkedett megbotránkoztató módon. A kijáratnál egyikük a felperest gumibottal hátulról erőteljesen fejbeütötte, majd amikor a felperes a teraszra kijutott és egy vasoszlopba kapaszkodott, gumibottal tovább olyan súlyosan bántalmazta, hogy az ütések következtében orrcsontja eltörött, utána pedig összeesett.
A katonai bíróság T. T. I. r. vádlottat bűnösnek mondotta ki 2 rendbeli hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségében, valamint 1 rendbeli súlyos testi sértés bűntettében, K. D. II. r. vádlottat pedig 1 rendbeli bűnsegédi minőségben, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségében, valamint 1 rendbeli bűnsegédi minőségben elkövetett súlyos testi sértés bűntettében. Ezért az I. r. vádlottat 6 hónapi és a II. r. vádlottat 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet jogerőre emelkedett.
A felperes ezután államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított pert az alperes ellen. A keresetében előadta, hogy 1972. április 17-től 1973. június 16-ig táppénzes állományban volt, kórházi ápolásra is szorult. Keresetkiesés és készkiadásai megtérítése címén 28 603 Ft megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
A per során a bíróság a felperes elmeállapotára nézve orvos szakértőt hallgatott meg, akinek a véleménye szerint a felperes “elmebeteg, téves eszmékkel jellemzett tudathasadásos elmezavarban (schizophrenia paranoides) szenved.”
Ezután az elsőfokú bíróság az eljárás félbeszakadását állapította meg. Egyben a felperes gondnokság alá helyezése iránti eljárás megindítása végett a gyámhatóságot megkereste azzal, hogy az eljárás eredményét, illetve a gondnok kirendelésének tényét annak idején közölje.
Ezt a végzést a felperes fellebbezéssel támadta meg. Sérelmezte az eljárás félbeszakadásának a megállapítását. Hivatkozott arra, hogy az idegállapotában jelentkező rendellenességek a súlyos bántalmazást követően jelentkeztek, ezért vált munka- és keresőképtelenné. Panaszolta az eljárás elhúzódását is.
A fellebbezés megalapozott.
Helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy ha a fél a peres eljárás során a cselekvőképességét elveszti, az eljárás mindaddig félbeszakad, amíg a fél képviseletére kirendelt törvényes képviselő személyét be nem jelentik. A Pp. 111. §-ának (5) bekezdése azonban jogi lehetőséget biztosít arra, hogy a bíróság a fél részére akár kérelmére, akár hivatalból a Pp. 49. §-a (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával ügygondnokot rendeljen ki akkor, ha valamelyik fél méltányos érdekét sértené az eljárás félbeszakadása vagy annak túlságosan hosszú tartama. Ilyen esetben ügygondnok kirendelésével az eljárás félbeszakadása megszűnik.
A felperes 1972 tavaszán az alperes állományába tartozó alkalmazottak bűncselekményt megvalósító jogellenes magatartása folytán súlyos sérüléseket szenvedett. Az eljárás félbeszakadását megállapító végzés meghozatala és a bűncselekmény elkövetése között több mint két év telt el. A felperes méltánylást érdemlő érdekét messzemenően sérti a hosszú időmúlás, amely a gondnokság alá helyezési eljárás lefolytatása esetén tovább késleltetné a felperes igényének rendezését. Az elsőfokú bíróság tehát akkor járt volna el helyesen, ha a Pp. 111. §-ának (5) bekezdésében írt rendelkezések alkalmazásával a felperes részére ügygondnokot rendel ki.
Minthogy az elsőfokú bíróság tévesen mellőzte ügygondnok kirendelését, és a felperes méltányos érdekét sértve állapította meg az eljárás félbeszakadását, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 259. §].
(Legf. Bír. Pf. V. 20 022/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 9. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás