GK BH 1975/429
GK BH 1975/4291
1975.09.01.
A felmondással a vegyes jellegű szerződésnek a nevesített (megnevezett) szerződéshez kapcsolódó, azzal összefüggő részei is megszűnnek [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 462. §, 466. § (1) és (2) bek., 507. §, 510. §, 512. § (1) bek.].
A felperes külkereskedelmi vállalat 1973. június hónapban átvételre felajánlott az alperesnek egy vasipari ktsz-nél tárolt vaskerítést és vaskapukat, amelyek külkereskedelmi export célú szerződés nem teljesítése miatt visszamaradtak. A felek képviselői az átvételre felajánlott árut a ktsz telepén megtekintették úgy, hogy a felhalmozott nagy mennyiségű áruból mintegy 10 db-ot a rakatok tetejéről a ktsz dolgozói leemeltek, és ezeket a felek közösen megvizsgálták. Az így megtekintett árut az alperes a belföldi fogyasztók részére értékesíthetőnek találta. Ezért az 1973. június 11-én készített “Emlékeztető”-ben azt az ajánlatot tette, hogy a mintegy 3,5 millió forint értékű készletet letétbe tudná átvenni; a letétbe átvett árut értékesítené, s a vételárral elszámolna. Ezt követően 1973. július 6-án a felek megkötötték a letéti szerződést, amelyben az alperes mint letéteményes vállalta, hogy a vidéken levő vaskerítést és kapukat 1973. július 16-áig telepeire szállítja, ott azt mint idegen tulajdont külön kezeli, illetve őrzi, egyúttal annak értékesítését megkezdi, az értékesített áru kölcsönösen megállapított ellenértékét havonta a letevőnek átutalja. Mindezeket a kötelezettségeket a letéteményes ellenszolgáltatás nélkül vállalta. A szerződésben azt is meghatározták, hogy a végső elszámolást 1974. január 31-én végzik el, és a letéteményes az esetleg el nem adott áru ellenértékét ebben az időpontban kifizeti. Az alperes 1973. július 12-én telexben és azt igazoló levélben “véleményeltérést” jelentett be. Közölte, hogy a szabványtól eltérő tulajdonságok miatt az elszállítani megkezdett vaskerítések és vaskapuk hibásak, ezeket felhasználás előtt újra meg kell munkálni. Kérte a szerződés módosítását úgy, hogy a megmaradó árut 1974. január 31-én nem veszi át készletre. Azt is közölte, hogy ha a kérésének a felperes nem tudna eleget tenni, a letéti szerződéstől eláll. Ezt követően az alperes 1974. július 27-én és augusztus 1-jén kelt telexekben a felperesnél a közös szakértői szemle megtartását sürgette. A felperes 1973. augusztus 7-én kelt telexében közölte, hogy az árut szakértővel megvizsgáltatja. Az időközben rendelkezésére bocsátott műszaki dokumentáció alapján az alperes megállapította, hogy a kerítések és kapuk a leírásnak nem felelnek meg, mire 1973. július 12-én az áru elszállítását megszüntette.
A felperes által megbízott MERT-szakértő 1973. augusztus 14-én megvizsgálta az árukészletet és megállapította, hogy a nagykapuk vizsgált mennyiségének 5%-ánál a hegesztések elszakadtak, a kiskapuknál beégések és varrathiányok vannak. A primol festék sok helyen levált, és alatta az anyag korrodált. A szakértő megállapította, hogy a nem megfelelő hegesztések, valamint a korrózió miatt a vizsgált áru az exportkövetelményeket nem elégíti ki. A szakértői szemle időpontjáról az alperest nem értesítették, és az elkészült szakvéleményt a felperes 1973. szeptember 27-én megküldte az alperesnek, aki a szakvéleményre hivatkozással 1973. október 3-án kelt levelében a letéti szerződést felmondta, tekintettel arra, hogy a hibás áru állagának megóvását nem tudja biztosítani, egyúttal kérte a már telepeire szállított áru elszállítását. A felperest 1974. február 1-től kezdődően pedig őrzési, illetve letéti díj fizetésére szólította fel.
A felperes a felmondást nem fogadta el, mert a jelentéktelen hibákat ki lehet javítani, egyébként is a szerződés lényege nem a letét, hanem a határidőhöz kötött adásvétel volt, az alperes pedig a minőségi kifogással elkésett.
A felperes keresetében 1 681 726 Ft és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint a komoly mértékű minőségi hibát az elszállítás megkezdésekor észlelte.
Az eljárás során ismét meghallgatott MERT szakértő megállapította, hogy az alapozáshoz felhasznált primol festék felhólyagosodott, levált, és alatta az anyag korrodált, aminek az oka az, hogy a festék felhordása az anyagra nem megfelelően előkészített zsírtalanított felületre történt, ugyanis az anyag alapozási előkészítését csak drótkefével végezték. Esztétikailag kifogásolható, hogy a hegesztés során az elemek nem egy oldalon kerültek rögzítésre, és a hegesztések utáni megmunkálás, letisztítás, köszörülés nincs elvégezve. A kerítéskapuknál és kerítésmezőknél a függőleges tartókat nem egyenlő hosszúságúra szabták le, és ezáltal 10-20 mm méreteltérés mutatkozik. A díszítőelemek elhelyezése sem megfelelő. Ebben az állapotban a kapu és a kerítéselemek nem hozhatók forgalomba. Erre csak teljesen gondos revétlenítés és rozsdamentesítés után, megfelelő technológiai előírások megtartása mellett végzett alapmázolás, továbbá egyes elemek cseréje és újragyártása esetén – amikor az alakhűségi és esztétikai hibákat is kijavítják – van lehetőség.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a peres felek között a Ptk. 462. §-ának (1) bekezdésében meghatározott letéti szerződés jött létre azzal, hogy az alperes letéteményes jogosult volt az idegen tulajdonként átvett és kezelt árut értékesíteni, és köteles volt a letevő részére az értékesítésből befolyt vételárral elszámolni. A Ptk. 466. §-ának (1) bekezdése szerint a letéteményes a letéti szerződést felmondással megszüntetheti, ha a letét időtartamát nem állapították meg. A (2) bekezdés szerint pedig a letéteményes a dolog visszavételét követelheti a letét időtartamának lejárta előtt is, ha a dolog biztonsága veszélyben van, vagy ha a dolog őrizetét nem foglalkozása körében látja el, és a szerződéskötéskor általa nem ismert olyan körülmények következtek be, amelyek a dolog további őrizetét számára nagymértékben megnehezítik. Az alperes a dolog őrizetét nem foglalkozása körében látta el, mert a letéti ügyletek nem tartoznak a vállalat tevékenységi körébe. A szerződés megkötése után, amikor az áru elszállítását megkezdték, a rakatokban elhelyezett kerítés és kapuelemeknél erősebb festékleválást és deformációkat észleltek, melyeket a szerződés megkötése előtti szúrópróbaszerű vizsgálattal nem lehetett megállapítani. A szerződés megkötésétől, illetve az elszállítás megkezdésétől számított nyolc napon belül 1973. július 12-én az alperes már közölte a felperessel azt, hogy a kerítések és a kapuk olyan mértékben hibásak, hogy azokat nem tudja átvenni és forgalomba hozni. Ilyen körülmények között – tekintettel arra, hogy a szakértői vizsgálat is megállapította a hibákat – az alperes jogosult volt a letéti szerződést megszüntetni, illetve a letevőtől a dolog visszavételét követelni. A nagy mennyiségű korrodált és rozsdásodó, valamint deformált és nem megfelelő módon hegesztett kerítés és kapu őrzése ugyanis nagy nehézségbe ütközik, ennélfogva annak további kezelését, őrzését és az el nem szállított áru átvételét az alperes mint letéteményes tovább nem vállalhatta, és így jogszerűen követelte a letétbe helyezett áru visszavételét, illetve jogszerűen tagadta meg a bonyhádi telepen levő áruk átvételét.
A szakvélemény szerint a kerítés- és kapuelemek jelenlegi állapotukban forgalomba nem hozhatók, és tekintettel arra, hogy a letéti szerződés megszűnt, a vonatkozó vételi szerződés sem jött létre. Nem volt ugyanis ebben az esetben az alperes kezelésében olyan áru, amelyre a vételi szerződés létrejöttét meg lehetett volna állapítani. A fentiek folytán az alperes nem tartozik a keresetben követelt 1 681 726 Ft vételárat megfizetni.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényálláshoz érdemben helytálló jogkövetkezményt fűzve jogszabálysértés nélkül utasította el a felperes keresetét, az indokolás azonban módosításra szorul az alábbiak szerint.
A felek szerződésének tartalmából megállapítható, hogy a felek abban is megállapodtak, hogy az alperes a perbeli termékeket értékesíti, tehát harmadik személyekkel a saját nevében, de a felperes javára adásvételi szerződéseket köt, a hozzá befolyó vételárnak a felek által meghatározott vételár feletti részével azonban nem köteles elszámolni, azt magának megtarthatja. A felek szerződésének ezek az elemei megfelelnek a bizományi szerződés – Ptk. 507. §-ában meghatározott – tartalmának. Az elsőfokú bíróság tehát tévedett a jogi minősítés kérdésében akkor, amikor a felek szerződését csupán letéttel vegyes adásvételi szerződésnek tekintette. Bár a felek kifejezetten nem hivatkoztak a bizományi szerződésre, megállapodásukból egyértelműen kitűnik, hogy gazdasági érdekkielégítésük módjának a szóban levő termékeknek az alperes által a fentiek szerint történő értékesítését, tehát a bizományi szerződés teljesítését tekintették. Ezek szerint a felek szerződése olyan hármas szerződéshalmazat, amelyben a bizományi szerződés dominál. E szerződés letéti része nyilvánvalóan járulékos természetű, s tulajdonképpen csak a bizomány teljesítési módjának meghatározását jelenti, amire a letét ingyenessége is utal. E szerződés adásvételi része ugyancsak járulékos természetű, amellyel a felek tulajdonképpen az alperes belépési jogát (Ptk. 510. §) szabályozták előre. A szerződés e részének járulékosságát mutatja az a körülmény is, hogy a szolgáltatás mennyisége határozatlan maradt, az teljes egészében a bizományi szerződés teljesítésétől függött, s a belépési jog gyakorlására, adásvételi szerződés teljesítésére sor sem kerülhetett volna akkor, ha az alperes a bizomány keretében valamennyi perbeli terméket értékesíti. A szóban forgó szerződéshalmazat adásvételi részére tehát – járulékossága folytán és a felek eltérő megállapodása hiányában – a szerződés megszüntetése, felbontásának lehetősége tekintetében az alapszerződés, azaz a bizományi szerződés szabályait kell alkalmazni.
A Ptk. 512. §-ának (1) bekezdése szerint a bizományos a bizományi szerződést 15 napos felmondással – indokolás nélkül – megszüntetheti. Az alperes ezt a felmondási jogát gyakorolta, s ennek hatályosságát nem érinti az a körülmény, hogy a jogi minősítés kérdésében az alperes is tévedett, s a felmondó nyilatkozatában letéti szerződésre utalt. Az alperes felmondó nyilatkozata nem hagyott kétséget afelől, hogy az egész komplex jogviszonyt kívánta megszüntetni. A jogszerű felmondással nem csupán a bizományi szerződés, hanem annak járulékos részei – a letét, az adásvétel – is megszűntek. Következésképpen a felperes keresetének nincs jogalapja, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. I. 31 878/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 9. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás