MK BH 1975/43
MK BH 1975/431
1975.01.01.
A népi ülnököt bírói tisztségével összefüggő tevékenység során ért baleset üzemi jellegű balesetnek minősül [1972. évi IV. törvény 72-77. §; 1958. évi 40. törvényerejű rendelet 7. § (2) bek.; 67/1958. (XII. 24.) Kormány rendelet 8. §].
A felperes 1970 márciusában és április hó első napjaiban nyugdíjas népi ülnökként vett részt a járásbíróságon. Április 1-jén a délutáni órákban a tanács elnöke arra kérte meg a felperest, hogy keresse fel M. B. ülnöktársát és közölje vele, hogy a tanácselnök személyesen kíván vele beszélni.
A felperes másnap, április 2-án reggel 1/2 6 óra tájban kereste fel M. B.-t és átadta neki az üzenetet. A felperes ezen a napon ugyancsak ülnökként volt beosztva.
A felperest visszafelé jövet egy gépkocsi elgázolta és ezáltal balesetet szenvedett.
Az alperes a felperes üzemi baleset megállapítása iránt előterjesztett kérelmét elutasította, mert – álláspontja szerint – a népi ülnöki tevékenység sem munkaviszonynak, sem társadalmi munkának nem tekinthető.
A felperes keresetében az 1970. április 2-án elszenvedett balesete üzemi jellegének a megállapítását kérte.
A járásbíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes 1970. április 2-i balesete üzemi balesetnek minősül.
Az ítélet indokolása szerint a társadalmi tevékenységgel összefüggésben a munkavégzés során elszenvedett baleset is üzemi baleset. Az ülnöki tevékenység ugyan munkaviszonynak nem tekinthető, az azonban jellegénél fogva leginkább a társadalmi munka végzéséhez hasonló. Minthogy a felperes az igazságszolgáltatással összefüggő ügyben eljárva szenvedett balesetet, azt üzemi jellegűnek kellett minősíteni. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezést terjesztett elő. Fellebbezésében hivatkozott a 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet 129. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra és ennek alapján kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke a fellebbezés elbírálását az 1952. évi III. törvény (Pp.) 23/A. §-a alapján a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta. A legfőbb ügyész bejelentette, hogy a másodfokú eljárásban a Pp. 2/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján fellép és indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását.
A Legfelsőbb Bíróság a következők szerint tartotta indokoltnak az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását.
Mindazok a balesetek, amelyeket a dolgozók munkaviszonyuk keretében kifejtett munkájuk során vagy munkaviszonyukkal összefüggésben szenvednek el, üzemi balesetnek minősülnek.
A bíróságokról szóló 1972. évi IV. tv. 72-77. §-aiban a népi ülnökök részvételét az ítélkezésben az igazságszolgáltatás alapelvei között említi, és részükre a hivatásos bíróéval azonos jogokat biztosít és azonos kötelezettségeket állapít meg. Az említett alapelvből semmiképpen sem vonható le olyan következtetés, hogy e jogok és kötelezettségek kizárólag az igazságszolgáltatási tevékenységre korlátozódnak. A népi ülnököket – a hivatásos bírákéval a fentiek szerint azonos helyzetüknél fogva – e működésükkel összefüggő egyéb magatartások vagy események vonatkozásában is jogok illetik meg, illetve terhelik kötelezettségek.
Népi ülnöki jogviszonyuk tehát – az elsőfokú bíróság által kifejtett állásponttal ellentétben – munkaviszony jellegű. Ebből pedig következik, hogy amennyiben a népi ülnököt bírói tisztségével összefüggő magatartás vagy tevékenység során baleset éri, azt üzemi jellegűnek kell minősíteni [1958. évi 40. tvr. 7. § (2) bek. és 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet 8. §].
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság egyébként érdemben helytálló ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Mf. II. 10 080/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 1. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás