GK BH 1975/431
GK BH 1975/4311
1975.09.01.
Elfogadó nyilatkozat közlésének elmulasztásával létrejött bizományi szerződés esetén a megbízó eredeti ajánlata szó szerinti másolatának későbbi megküldése a külkereskedelmi vállalat bizományos részére nem tekinthető újabb szerződés megkötésére irányuló ajánlatnak, és így elfogadása elmulasztásának nincs szerződést keletkeztető hatálya [32/1967. (IX. 23.) Kormány rendelet 15. § (1) bek., 16. § (1) és (3) bek., 25. §].
Az alperes az 1972. november 1-jén kelt, megrendelésnek nevezett, meghatározott számozású írásbeli nyilatkozatával a felperesnek 1 db automata fényforrásváltó beszerzésére import bizományi megbízást adott. A megbízás a külföldi cég meghatározott ajánlatára utalt. A megbízáson szerepelt 1972. december 16-i kelettel az illetékes minisztériumnak az importra vonatkozó engedélye is. A felperes a nyilatkozattételre nyitva álló határidőn belül nem válaszolt, hanem csak 1973. október 10-én, a külföldi fél rendelésigazolásának egyidejű megküldésével. Minthogy a felperes a megbízásra kellő időben nem válaszolt és a műszer importja is késett, az alperes megbízottja 1973. április közepén a felperes üzletkötőjével tárgyalt, és ez utóbbi közölte, hogy az alperes fenti megbízása a felperesnél nem található, és kérte, hogy a megrendelésről, illetőleg a megbízásról másolatot küldjön. Az alperes ennek eleget tett. A felperes az általa 1973. április 21-én kézhezvett rendelésmásolatot újabb megbízásként kezelte, és ennek alapján a fentebb említett első megbízásban szereplő műszerrel azonos műszerre vonatkozóan ugyanazzal a külföldi céggel külkereskedelmi szerződést kötött. Ezt megelőzően a felperes bizományos 1973. június 6-án az említett cég – korábbitól eltérő – ajánlatát továbbította az alperes megbízóhoz, majd pedig 1973. december 10-én közölte vele, hogy a külföldi féllel az ajánlatnak megfelelően külkereskedelmi szerződést kötött. Időközben, 1973. novemberében azonban a korábban megkötött külkereskedelmi szerződésre a műszer beérkezett, azt az alperes átvette, vételárát kiegyenlítette, a felek között e vonatkozásban a szerződés teljesedésbe ment. Erre figyelemmel a felperes 1974. március 6-i s a második műszer ellenértékének átutalását igénylő felhívásának az alperes nem tett eleget. Az áru ezt követően az országba beérkezett, de a felperes a külföldi félnél elérte annak visszavételét. Az áru visszaszállítása megtörtént.
A felperes keresetében minden további részletezés nélkül “járulékosnak” nevezett költségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte, és lényegében azzal védekezett, hogy ő csupán egy műszer importjára adott megbízást, és a kétszeres importot a felperes adminisztrációs hibája okozta.
Az elsőfokú bíróság az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes a felek levelezésének tartalmából tudhatta, hogy a felperes a megbízást két azonos műszer importjára vonatkozó két bizományi szerződésként kezeli. Ennek megfelelően a felek között két bizományi szerződés volt érvényben, így az alperes a 32/1967. (IX. 23.) Korm. rendelet 25. §-ában foglaltak szerint a szóban levő költségeket köteles megtéríteni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést terjesztett elő.
A fellebbezés alapos.
A 32/1967. (IX. 23.) Korm. rendelet 15. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés létrejön, ha a felek a megbízást szerződésbe foglalják, vagy a bizományos a megbízást elfogadja. A 16. § (1) bekezdése szerint a bizományos a megbízásra 15 nap alatt köteles elfogadó nyilatkozatot tenni, vagy egyébként válaszolni. Az ugyanezen szakasz (3) bekezdése szerint, ha a bizományos a megbízásra határidőben nem ad választ, a szerződés a megbízás szerinti tartalommal létrejön.
Minthogy a felperes az előírt 15 napon belül az alperes 1972. november 1-jén kelt megbízására nem válaszolt, a felek között a bizományi szerződés a megbízásban foglalt tartalommal létrejött.
Tényként állapítható meg az is, hogy az 1973. április 21-én a felpereshez érkezett szerződési nyilatkozat (ajánlat) a fentebb említett 1972. november 1-jei importbizományi megbízás szó szerinti másolata volt. Egy korábbi írásbeli szerződési nyilatkozat másolatának későbbi megküldését nem lehet újabb szerződési nyilatkozatnak tekinteni. Ebből következően megállapítható, hogy az alperes csupán egy műszer importjára vonatkozóan adott importbizományi megbízást a felperesnek. Ezt alátámasztja még az a körülmény, hogy maga a felperes is valamennyi levelezésében egyetlen, a már említett megbízási (ajánlati) számra hivatkozott. Minthogy pedig a megbízásmásolat megküldését nem lehet újabb ajánlatnak tekinteni, ahhoz az újabb bizományi szerződés hallgatólagos létrejöttének fentebb idézett jogszabályi hatása sem fűződhetett.
Nem jött létre a felek között újabb bizományi szerződés a felperes bizományos ajánlatának az alperes részéről történő elfogadása útján sem. A felperes 1973. június 6-i ajánlatára ugyanis az alperes 15 napon belül nem nyilatkozott, és ez a Ptk. 216. §-ának (2) bekezdéséből következően az ajánlat elutasításának minősül. Az alperes egyébként erre az újabb ajánlatra – az eljárás adatai szerint – később sem tett elfogadó nyilatkozatot.
Mindezekből következően a felek között ugyanannak a műszernek a még egyszeri importjára nézve bizományi szerződés nem jött létre. Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes ténybeli megállapítása nem megalapozott, s az alperes marasztalása nem helytállóan történt.
A fentiekből végül az is következik, hogy a felperes egyébként sem részletezett és nem is bizonyított, általa járulékosnak nevezett költségei, ha azok valóban felmerültek, a felperes önokozta kárának minősülnek, amelyet maga köteles viselni.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Gf. I. 32 732/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 9. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás