GK BH 1975/432
GK BH 1975/4321
1975.09.01.
A gazdasági bírság iránti indítvány előterjesztésére nyitva álló határidő számítása szempontjából a bírság kiszabása alapjául szolgáló folyamatos, folytatólagos magatartást – éves vagy egyéb részekre bontás nélkül – egységesen kell figyelembe venni [20/1973. (VII. 25.) MT rendelet 5. §].
Az elsőfokú bíróság az eljárás alá vont mezőgazdasági termelőszövetkezetet 2 300 000 Ft gazdasági bírság megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a termelőszövetkezet egy állami vállalattal 1969. évben kötött keretszerződésben és 1970-től kezdődően évente kötött szerződésekben importból érkező faanyag manipulációját vállalta. Ennek értelmében a mezőgazdasági termelőszövetkezet kötelezettsége volt az érkező faanyag fogadása, mennyiségi és minőségi átvétele, a vele szerződött vállalat diszpozíciói szerinti feldolgozása és a diszpozíciónak megfelelő választékban a megadott címekre való feladása. A mezőgazdasági termelőszövetkezet azonban egyes vagonokban érkezett faáruval kapcsolatban a fenti munkálatokat nem végezte el, azt kirakás nélkül továbbította. Ennek ellenére a kikötött díjat teljes egészében felszámította. Ezáltal az 1971., 1972. és 1973. években összesen 2 253 191 Ft jogtalan haszonhoz jutott. Ez a jogszabályba ütköző módon szerzett jelentős anyagi előny tette indokolttá a bírósági ítélet szerint a gazdasági bírság kiszabását.
A mezőgazdasági termelőszövetkezet fellebbezéssel élt az ítélet ellen, és annak megváltoztatásával az indítványt elutasító határozat hozatalát kérte. Előadta, hogy a ki nem rakott vagonok továbbításával kapcsolatban is különféle munkálatokat kellett elvégeznie, amelyeknek költségét mindenképpen figyelembe kell venni, fenntartotta az 1971. és 1972. évi tevékenységével kapcsolatos elévülési kifogását is.
A fellebbezés alapos olyan értelemben, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlan.
Nem helytálló a mezőgazdasági termelőszövetkezet elévülési kifogása. A 20/1973. (VII. 25.) MT rendelet 5. §-a szerint a gazdasági bírság kiszabására irányuló indítványt két év elteltével nem lehet előterjeszteni. E határidőt a bírság alapjául szolgáló magatartás befejezésétől kell számítani. Az állandó bírósági gyakorlat értelmében a folyamatos, illetőleg folytatólagos magatartást a gazdasági bírság indítványozására meghatározott idő számítása szempontjából egységesen kell figyelembe venni, azt nem lehet sem évekre, sem egyéb szempontból részekre osztani. Így figyelemmel arra, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet a kifogásolt tevékenységet 1973. évben változatlanul folytatta, az a körülmény, hogy a termelőszövetkezet és a vele szerződő vállalat az 1971. és 1972. évekre vonatkozóan már elszámolt, nem zárja ki erre az időszakra gazdasági bírság alapjául szolgáló magatartás megállapítását.
Indokoltan sérelmezi viszont a mezőgazdasági termelőszövetkezet annak a védekezésének figyelmen kívül hagyását, hogy az állami vállalattal kötött szerződésben a manipulációs tevékenység ellenértékeként megállapított díjat olyan átalányárnak kell tekinteni, amelytől az egyes vagonokkal kapcsolatban végzett konkrét tevékenység értéke felfelé s lefelé is jelentős mértékben eltérhet. Ennek a kérdésnek a vizsgálata nélkül ugyanis a jogtalan haszon szerzését és annak mértékét nem lehet megállapítani. Ezzel kapcsolatban nem mellőzhető az állami vállalat képviselőinek meghallgatása. Az elsőfokú ítélet szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezet a jogtalan nyereséget a nevezett vállalat rovására szerezte. Szükséges tehát annak tisztázása, hogy hogyan kell értelmezni az említett szerződésben meghatározott díjat, és ennek megfelelően az állami vállalat mennyiben tekinthető károsultnak. Amennyiben a szóban levő nyilatkozatok alapján nem dönthető el egyértelműen, hogy a kikötött díj a ténylegesen végzett munkához és a vállalt kockázathoz képest meg nem engedett nyereséget foglal-e magában, úgy ennek elbírálásához faipari árszakértő meghallgatására van szükség.
Az átalányár reális mértékének a vizsgálatakor figyelembe kellett volna venni a mezőgazdasági termelőszövetkezet által megjelölt azoknak a munkálatoknak az értékét is, amelyeket a ki nem rakott vagonok továbbítása során is minden esetben végzett.
Végül nem megalapozott a marasztalás az összegszerűség tekintetében sem. A mezőgazdasági termelőszövetkezet részletes kimutatásokat csatolt be a szerinte kirakás nélkül továbbított faáru mennyiségéről és állította, hogy a nyilvántartásai alapján az adatai ellenőrizhetők. Az ezirányú védekezés figyelmen kívül hagyására nem elegendő a nyomozás során eljárt szakértő megállapításaira való hivatkozás. Lehetőséget kellett volna adni arra, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet a szakértő megállapításaira tett észrevételeit kellően megalapozhassa, tehát hogy a vonatkozó bizonyítékait a szakértőnek bemutathassa. Ennek hiányában nem áll rendelkezésre megnyugtató adat arra nézve sem, hogy milyen mennyiségű árut továbbított kirakás nélkül.
A kifejtettek értelmében a tényállás pontos megállapításához és a mezőgazdasági termelőszövetkezet magatartásának elbírálását lehetővé tevő adatok feltárásához a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítése szükséges. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Gf. III. 30 103/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 9. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás