GK BH 1975/434
GK BH 1975/4341
1975.09.01.
Műszaki segítségnyújtás keretében szaktanácsadói minőségben külföldre küldött szakértőket társadalombiztosítási szempontból “tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozó”-nak és nem “külföldön munkát vállaló”-nak kell tekinteni [10/1972. (V. 20.) MüM–PM rendelet 1. § (2) bek., 31. §]
A felek szerződést kötöttek a felperesnél munkaviszonyban álló építészmérnök külföldi kiküldetésére. A kiküldetés időtartama kétszer tizennyolc hónap és a külföldön ledolgozott idő után járó szabadság időtartama volt. A felek a szerződésben megállapodtak abban is, hogy az alperes a kiküldetés ideje alatt a felperesnek átutalja a kiküldött után fizetendő SZTK járulékot, amely utóbbi a kiküldöttet terheli.
A társadalombiztosítási igazgatóság (a továbbiakban: Igazgatóság) a felperesnél tartott ellenőrzés során megállapította, hogy nevezett a kiküldetésben levő dolgozója után az 1970. február hó 16-tól 1972. március hó 31-ig terjedő időre a társadalombiztosítási járulékokat tévesen rótta le. Ezért a felperest a különbözettel megterhelte. A felperes eredménytelenül hívta fel az alperest arra, hogy az Igazgatóság által pótlólag megállapított 29 149 forintot részére utalja át, ezért ennek az összegnek a megtérítése iránt ellene keresetet indított. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint az Igazgatóság jogszabályba ütközően állapította meg a per tárgyaként meghatározott különbözetet, azt a felperes jogalap nélkül fizette meg, és ezért a kereseti követelése is alaptalan.
Az elsőfokú bíróság az alperes védekezését helytállónak találta és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az Igazgatóság által utólag megállapított különbözet az építészmérnök kiküldetésének téves jogi minősítésén alapszik, a felperes a különbözeti összeget a jogalap vizsgálata nélkül fizette meg és ezért az alperessel szemben támasztott áthárítási igénye sem alapos. Az Igazgatóság a különbözet megállapítását arra alapította, hogy az alperes által kötött szerződésekkel külföldön foglalkoztatott személyek “tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozók”-nak minősülnek, és ezért utánuk a belföldi munkáltatónak az ezekre megállapított mértékű járulékot kell befizetnie. Ezzel szemben a kérdéses időszakban hatályos jogszabályok és az állandóan követett gyakorlat szerint az alperes közbejöttével kiküldött dolgozók “külföldön munkát vállalók”-nak minősülnek, és a felperes helyesen rótta le az ennek megfelelő alacsonyabb összegű járulékot.
A fellebbezés hiányában jogerőssé vált ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az elsőfokú ítélet törvénysértő, mert a kiküldött építészmérnököt a kiküldetésének időtartamára a hatályos rendelkezések helyes értelmezésével társadalombiztosítási szempontból “tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozó”-nak kell tekinteni. A felperes tehát tévesen rótta le a “külföldön munkát vállalók” után fizetendő, alacsonyabb összegű járulékot. Ezért az Igazgatóság a kérdéses többlet pótlólag történő befizetését helytállóan rendelte el, és így a felperesnek a szerződés említett kikötése alapján támasztott megtérítési igénye alapos.
Az 1972. július 1. napját megelőző időben a 35 900/1959. PM–MüM együttes utasítás szabályozta a “külföldön tartós szolgálatot teljesítő dolgozók” egyes munkajogi kérdéseit és járandóságait. Az együttes utasítás hatálya alá azok a dolgozók tartoztak, akik egy évet meghaladó időtartamra tartós megbízással külföldre utaztak és a kiküldő szerv képviseletét ellátták, vagy ilyen jellegű kirendeltségen (ügynökségen) teljesítettek szolgálatot, továbbá akik három hónapot meghaladó időtartamra, előre meghatározott szakmunkák elvégzésére tartózkodtak külföldön.
Ezt követően a 83 100/1972. PM–MüM együttes utasítás 1. pontja úgy rendelkezett, hogy a műszaki segítségnyújtás keretében szaktanácsadói minőségben külföldre küldött szakértők tekintetében is a 35 900/1959. PM–MüM együttes utasítás rendelkezéseit kell alkalmazni.
A külföldi szolgálatot teljesítő szakértők, valamint a munkáltatók társadalombiztosítási jogosultságára és kötelezettségeire tehát az 1972. július 1. napját megelőző időben a 35 900/1959. PM–MüM és a 83 100/1962. PM–MüM együttes utasítások voltak hatályban. Ebben az értelemben nyilatkozott az alperes által külföldre közvetített szakértők társadalombiztosítási jogállásával kapcsolatban a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága a 2-165/1971. számú állásfoglalásában. A megjelölt utasítások szerint pedig a külföldön szolgálatot teljesítő szakértők után az Igazgatóság felszámításában is figyelembe vett magasabb járulékot kell fizetni.
A perben nem volt vitás, hogy az építészmérnököt a műszaki segélynyújtás keretében, szakértői minőségben küldték ki. Kiküldetésének időtartamára is tekintettel tehát, a felsorolt rendelkezések alapján tartós külföldi szolgálatot teljesítő személynek kellett minősíteni, így a vele kapcsolatos társadalombiztosítási díjat az említett rendelkezések szerint kellett volna leróni.
Tévesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság azt, hogy a dolgozó kiküldetése idején hatályos rendelkezések szerint külföldön munkát vállalónak minősült, és így azt is, hogy a felperes a perbeli díjkülönbözetet az Igazgatóságnak jogalap nélkül fizette meg.
Tévesen értelmezte az elsőfokú bíróság a tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozó egyes munkajogi kérdéseinek és járandóságainak szabályozásáról szóló 10/1972. (V. 20.) MüM–PM együttes rendeletet is. A rendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis tartós külföldi szolgálatot teljesít a dolgozó abban az esetben, ha meghatározott állomáshelyen végzendő szolgálatának – az elrendeléskor – előírt időtartama az egy évet meghaladja, a 31. § értelmében pedig akkor is, ha a Tárcaközi Műszaki Segítségnyújtási Bizottság által jóváhagyott program keretében szakértői minőségben 3 hónapot meghaladóan külföldi szolgálatot teljesít.
A fentiek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az alperest a kereseti főkövetelésnek és kamatának a megfizetésére kötelezte.
(Legf. Bír. G. törv. III. 31 826/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 9. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás