MK BH 1975/438
MK BH 1975/4381
1975.09.01.
Az ítélet végzéssel csak a törvényben megállapított esetekben javítható ki. Nem tartozik az ítélet kijavításának körébe az érdemi döntést megváltoztató rendelkezés. A törvénysértő vagy megalapozatlan ítélet ellen törvényességi óvás emelésének lehet helye [1952. évi III. törvény (Pp.) 224. § (1) bek., 270. § (1) bek.].
A felperes 1953. március 4. napjától az alperes alkalmazásában áll, 1968. április 16. napjától társadalombiztosítási ügyintézői munkakörben dolgozik. Az alperes igazgatója 1972. március 1-jei hatállyal a felperest “SZT bérszámfejtő” munkaköri megnevezéssel ügyviteli dolgozóként a D. kategória 4. bércsoportjába sorolta és személyi alapbérét havi 1800 Ft-ban állapította meg.
A felperes a munkaköri besorolás megváltoztatása iránt panaszt nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz, majd annak elutasító határozata ellen – keresettel élt. Keresetében – az ügyintézői munkakörére tekintettel – a C/II. képesítési fokozat 4. bércsoportjába való besorolását kérte. Álláspontja szerint az általa ténylegesen betöltött munkakör nem ügyviteli, hanem ügyintézői munkakör. 1968 áprilisában a megbízatása és a besorolása is ügyintézői munkakörre történt. Azóta sem a munkaköri leírásában, sem a munkaköri besorolásában, de a ténylegesen végzett munka tekintetében sem történt változás. Ugyanazt a munkát végzi, mint korábban. Időközben “SZTK” ügyintézői vizsgát is tett. Ennél fogva sérelmes reá nézve az ügyviteli dolgozók közé történt besorolása.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott. A munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és a felperest a 7/1971. (IV. 1.) MüM rendelet 4. számú melléklete szerinti, C. kategória I. képesítési fokozat 4. bércsoportjába (1900-3000 Ft) rendelte besorolni. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság a kihirdetett ítélettel szemben az írásba foglalt ítéletével a felperest a képesítési fokozat változatlanul hagyása mellett a 2. csoportba rendelte besorolni. A bíróság álláspontja szerint az ügyintézői munkakörben csak az ügyintézői szolgálati időt lehet figyelembe venni a besorolásnál. Az ítélet kihirdetésénél nyilvánvaló számítási hiba folytán sorolta be a 4. bércsoportba a felperest a 2. bércsoport helyett, de ezt a hibát az ítélet írásba foglalásakor a Pp. 224. §-ának (1) bekezdése alapján kijavította.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett – s ezáltal törvényt sértett – a munkaügyi bíróság, amikor a kihirdetett ítélettől eltérő, más tartalmú ítéletet foglalt írásba és közölt a felperessel.
A Pp. 224. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság névcsere, hibás névírás, szám- vagy számítási hiba vagy más hasonló elírás esetén végzéssel bármikor elrendelheti a határozat kijavítását.
A bíróság az ítélet kihirdetésénél nem számítási hiba folytán rendelte el a felperesnek az alperesnél töltött teljes munkaviszonyára tekintettel a 4. bércsoportba való besorolását.
Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a felperes melyik bércsoportba tartozik, elsősorban nem számítási, hanem jogkérdés. Ennek következtében, ha a bíróság téves jogmagyarázat alapján az összes szolgálati időt figyelembe veszi, majd később ezt módosítva csak a munkaviszonyban töltött idők egy részét kívánja figyelembe venni, akkor valójában nem számítását, hanem jogi álláspontját módosítja. Erre azonban a jogszabály – annak helyes értelmezése szerint – nem nyújt lehetőséget. A téves ténybeli vagy jogi álláspontot tartalmazó, tehát megalapozatlan vagy törvénysértő jogerős határozatok orvoslása a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében csak törvényességi óvás emelése és a Legfelsőbb Bíróság határozata folytán lehetséges, nem pedig kijavítással.
Törvényt sértett a munkaügyi bíróság azáltal is, hogy az eredeti ítéleti rendelkezésének kijavítását a Pp. 224. §-ának (1) bekezdésével ellentétben nem végzéssel rendelte el.
Érdemben sem helytálló azonban a jogerős ítéletnek a bércsoport megállapítására vonatkozó része. Az alperesi vállalat kollektív szerződése 1. számú függelékének az ügyintézői munkakörök besorolásánál szereplő egyes fogalmak magyarázatára vonatkozó rendelkezése szerint a gyakorlati idő meghatározásánál teljes egészében be kell számítani az alperesnél bármely munkakörben eltöltött időt, valamint a más munkáltatónál, de azonos munkakörben vagy azzal szorosan összefüggő munkakörben szerzett gyakorlati időt is.
A kollektív szerződésnek ez a rendelkezése, mivel magasabb jogszabályba nem ütközik, a munkaügyi vitában eljáró szervekre, valamint a munkaügyi bíróságra kötelező. Törvénysértő tehát az ítéletnek az az okfejtése, hogy a felperes bércsoportba való besorolásánál – mivel ügyintéző munkakört lát el – csak az ügyintézői szolgálati idejét lehet figyelembe venni.
(Legf. Bír. M. törv. I. 10 187/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 9. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás