BK BH 1975/440
BK BH 1975/4401
1975.10.01.
A katonai szolgálatra alkalmatlanság és a pszichopátia értékelése a büntetés kiszabásánál [1961. évi V. törvény (Btk.) 21. § (2) bek.; BK 506. sz.].
A katonai bíróság a honvéd vádlottat elöljáró elleni erőszak bűntette és önkényes eltávozás vétsége miatt 1 évi és 6 hónapi – szigorított börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, valamint 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben kizárta a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből.
A megállapított tényállás szerint a tulajdon elleni bűntett, valamint súlyos testi sértés bűntette miatt már két ízben letöltendő szabadságvesztésre ítélt vádlott népgazdasági munkán vett részt alegységével. Munkahelye közelében polgári személyekkel italozott és 2 dl pálinkát fogyasztott. Ezt követően autóbusszal szállították be katonatársaival együtt az elhelyezési körletbe. A vádlott az autóbuszon “belefejelt” egy társa arcába, mert azt tételezte fel, hogy az kineveti ittassága miatt. Ezek után kifogásolta, hogy nem engedik eltávozásra, kijelentette, hogy leszáll, és a lakására megy. Amikor a rajparancsnoka az autóbusz ajtajához állt, hogy ezt megakadályozza, a vádlott annak az arcába “fejelt”, majd ezt meg akarta ismételni, de társai lefogták. A cselekményét mintegy 25 sorkatona látta.
A vádlott 1975. április 7-én 18 órától 24 óráig kimaradást kapott, amelyet századparancsnoka április 9-én 18 órától 10-én 05 óráig meghosszabbított. Az elhelyezési körletből való eltávozása után Miskolcon különböző szórakozóhelyeken italozott, engedély nélkül polgári ruhába öltözött és szolgálati helyétől önkényesen távol maradt 1975. április 12-én 15 óráig, amikor a rendőrjárőr fogta el.
A vádlott amorális pszichopata, ezért katonai szolgálat teljesítésére békében alkalmatlan, háborúban szakszolgálatra alkalmas.
A büntetés enyhítése végett bejelentett fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.
Nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy a vádlottal szemben harmadik alkalommal kellett bűntett elkövetése miatt szabadságvesztés büntetést kiszabni. Első esetben tulajdon elleni bűntettek és más bűncselekmények miatt 1 évi, majd ezt követően súlyos testi sértés bűntette miatt 10 hónapi szabadságvesztést állott ki. Ez után valósította meg az újabb erőszakos bűncselekményt és támadott elöljárójára durván anélkül, hogy erre bármi oka lett volna. Ismételten erőszakos bűncselekményt követett el, így e tekintetben kriminológiai visszaeső. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen határozott a szabadságvesztés kiszabásánál.
Annak csökkentését az a védelmi előterjesztés sem indokolta, hogy a vádlott a katonai szolgálat teljesítésére békében alkalmatlan, és így – minthogy cselekményei katonai bűncselekményt valósítanak meg – a javára ez olyan enyhítő körülmény, amely a büntetés mérséklését lehetővé teszi. A vádlott elöljáró elleni erőszaknak minősülő magatartása is katonai bűntett ugyan, de az adott körülmények között ennek a védő által jelzett jelentőséget tulajdonítani nem lehet.
A Legfelsőbb Bíróság már korábban rámutatott (BH 6906.), hogy a katonai szolgálat teljesítésére való alkalmatlanság nyomatékos enyhítő körülményként csupán az olyan elkövetőknél vehető figyelembe, akiknek kizárólag katonai bűncselekményt képező magatartását a törvény a polgári életviszonyok között nem rendeli büntetni. Az olyan esetben azonban, amikor a vádlott által elkövetett bűncselekmény a katonai életviszonyok között eltérően minősül ugyan, de a polgári életben is büntetendő – miként a jelen esetben is –, a szolgálatra való alkalmatlanság nem értékelhető nyomatékos enyhítőként, hanem csak a katonai szolgálati viszonyból eredő súlyosabb minősítés következményei enyhíthetők. A vádlott által megvalósított és súlyában az önkényes eltávozás vétségét messze meghaladó erőszakos bűntett pedig olyan magatartás, amely a katonai életviszonyok folytán eltérően minősül ugyan, de az más bűncselekmény tényállását is kimeríti. Ez okból tehát a vádlott békében katonai szolgálatra való alkalmatlansága nem szolgálhat alapul a szabadságvesztés mérséklésére.
A helyes mértékben meghatározott büntetés csökkentése nem lehetséges azon az alapon sem, hogy a vádlott a megállapított tényállás szerint amorális pszichopata. A Legfelsőbb Bíróság a pszichopátia büntetőjogi értékelésével kapcsolatos állásfoglalásában (BK 506.) éppen arra mutatott rá, hogy a pszichopátia általában enyhítő körülményként nem értékelhető. Annak ilyen jelentőséget csak akkor lehet tulajdonítani, ha oly mértékű, amely a büntetőjogi beszámítási képességet befolyásolja. A jelen esetben a vádlottnál a szakértői véleményből is kitűnően ez nem állapítható meg. Így a szabadságvesztés mérséklésére – a védői érveléssel szemben – ezzel az indokkal sem kerülhetett sor.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezéssel nem értett egyet, hanem az elsőfokú ítéletben helyes mértékben meghatározott fő- és mellékbüntetést változatlanul emelte jogerőre.
(Legf. Bír. Katf. III. 228/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 10. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás