BK BH 1975/448
BK BH 1975/4481
1975.10.01.
I. Garázdaságot kell megállapítani erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérlete helyett, ha az alkalmazott erőszak nem volt olyan fokú, amely komoly ellenállás leküzdésére alkalmas lenne és nem ért el abba a stádiumba sem, amely közvetlenül a közösülés végrehajtására irányult volna [1961. évi V. törvény (Btk.) 9. §, 219. §, 276. §].
II. A büntetési tétel felső határának alkalmazása erőszakos cselekmények miatt többszörösen elítélt vádlottal szemben [1961. évi V. törvény (Btk.) 34. §, 64. §].
A terheltet a járásbíróság, illetve a megyei bíróság erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérlete miatt 5 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 8 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás a következő.
A terhelt erőszakos bűncselekmény miatt három ízben, vagyon elleni bűncselekmény – lopás, sikkasztás és rablás – miatt egy ízben volt elítélve.
A vádbeli napon este 7 óra tájban a vasútállomás környékén tartózkodott, amikor észrevette a sértettet, aki 4 éves fiúgyermekével lakására igyekezett. A terhelt a sértettet követte, aki észrevéve, hogy egy ittas ember követi őt, betért az egyik udvarba. A terhelt azonban oda is utána ment, amikor a kapubejárattól mintegy 25-30 méterre a sértett megállt és megkérdezte tőle, hogy mit akar, azt a kijelentést tette: “magát akarom”. Mindkét kezét előre nyújtva az asszony közelébe ment, igyekezett őt megfogni. A sértett egyik kezében a bevásárló táskáját tartotta, a jobb kezével a terhelt irányába hadonászott és sikoltozva segítségért kiabált. A terhelt be akarta fogni az asszony száját, ez azonban a sértett hadonászó mozdulatai miatt nem sikerült. Ezután a sértett hajába akart kapni, de csak a sértett sapkáját tudta megmarkolni, amelyet a földre dobott. Ezt követően, hogy a kitartóan ellenálló és kiabáló sértettet elnémítsa, őt kétszer arcul ütötte. Mivel a sértett a sikoltozást ezután sem hagyta abba, a terhelt a helyszínről eltávozott.
A sértett kiabálását többen meghallották, a helyszínre indultak, de csak már a távozó terheltet látták, Sz. M. még hallotta, amint magában “megállj kispajtás, megállj” szavakat mondta.
Az események folytán a sértett és gyermeke is rendkívül feldúlt állapotba került.
Az ügyben eljárt elmeorvos-szakértők véleménye szerint a terheltnél az alkohol bizonyos fokú ösztönéleti zavart okoz, amely időnként erőszakos cselekménytendenciák formájában jelentkezik. A cselekmény elkövetésekor abortív pathológiás részegség állapotában volt, amely beszámítási képességét közepes mértékben korlátozta.
A jogerős határozatok ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta.
Az 1961. évi V. törvény (Btk.) 276. §-a (1) bekezdésének első fordulatában meghatározott erőszakos nemi közösülés elkövetési magatartása az erőszakkal vagy fenyegetéssel közösülésre kényszerítés. E bűntett véghezvitele tehát akkor kezdődik meg, amikor a tettes a közösülés kikényszerítése végett erőszakot vagy élet és testi épség ellen irányuló fenyegetést alkalmaz.
Erőszakon azonban egyrészt a nő teste ellen irányuló olyan erős fizikai kényszert kell érteni, amely alkalmas komoly ellenállás leküzdésére, másrészt, amely közvetlenül a közösülés véghezvitelének célját szolgálja.
A terhelt a “magát akarom” kifejezésből következően közösülni kívánt a sértettel, ezért követte őt és ezért igyekezett közelébe kerülni. A sértett ellenállása folytán azonban ez a terheltnek nem sikerült, a sértett sapkájának leverésén, illetve a kiabáló asszony elnémítására adott két pofonon kívül még arra sem volt módja, hogy őt megfogja, megragadja. E tényekből azt kellett megállapítani, hogy
a) a terhelt által kifejtett erőszak nem volt olyan fokú, amely komoly ellenállás leküzdésére alkalmas lenne – a sértett kiáltozása, egy kézzel hadonászása is elegendő volt ahhoz, hogy magától a terheltet távoltartsa, illetve, hogy a helyszínről távozásra kényszerítse,
b) a kifejtett erőszak – jellegénél fogva – nem ért el abba a stádiumba sem, amely közvetlenül a közösülés végrehajtására irányult volna. Az ítélkezési gyakorlat ilyen közvetlenül a közösülés végrehajtására irányuló tevékenységnek például a közösülést akadályozó ruházat eltávolítására, a nő testének fogdosására vagy más, a nemi inger felkeltésére, illetve a közösülés végrehajtására alkalmas helyzet létrehozására irányuló cselekvéseket tekinti. Minderről az adott esetben nem volt szó.
A terhelt által kifejtett tevékenység ennélfogva nem tartalmazza azokat az ismérveket, amelyek alapján cselekménye a Btk. 276. §-a (1) bekezdésének első fordulatában meghatározott erőszakos nemi közösülés bűntette kísérletének minősíthető.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az eljárt bíróságoknak a törvényességi óvással megtámadott határozatai a cselekmény minősítésére vonatkozó és az ahhoz kapcsolódó büntetést kiszabó részükben törvénysértők, ezért a határozatokat az említett törvényhely (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
A továbbiakban azt kellett vizsgálni, hogy a terhelt magatartása megvalósította-e más bűncselekmény törvényi tényállását. E körben a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a törvényességi óvásban kifejtett állásponttal, amely szerint a terhelt bűnössége személyi szabadság megsértésének bűntettében és feltűnően durva becsületsértés vétségében állapítandó meg. Az elsőnek említett bűntett tényelemei ugyanis nem valósultak meg, a terhelt a sértettet mozgásában, helyváltoztatásában nem akadályozta, tartózkodási helyének megválasztásában nem korlátozta. A személyi szabadság megfosztásával együtt járó bizonyos lelki vagy testi erőszak kifejtése a feltűnően durva módon elkövetett becsületsértés egyidejű megállapítására egyébként sem vezethetne, az erőszak mérvétől függően a személyi szabadság megfosztása minősített esetének, a Btk. 262. §-a (2) bekezdése c) pontjának alkalmazását indokolhatná.
A terhelt a garázdaságnak a Btk. 219. §-a (1) bekezdésének második fordulatában meghatározott tényállási elemeit valósította meg, amikor erőszakos, durva, közösségellenes fellépésével mind a sértettben és gyermekében, mind a sértett kiáltozására a helyszínre siető emberekben megbotránkozást és riadalmat keltett. A Legfelsőbb Bíróság ezért a terhelt bűnösségét e bűncselekményben állapította meg, és büntetését az e bűncselekményre előírt büntetési tétel felső határának megfelelő 2 évi szabadságvesztésben, és ahhoz igazodóan a közügyektől 3 évi eltiltásban határozta meg. A büntetés kiszabásánál nem hagyta ugyan figyelmen kívül, hogy a cselekmény elkövetésekor a terhelt abortív részegség állapotában volt, amely őt beszámítási képességében közepes fokban korlátozta, mégis a többszörös és nagyobb részben erőszakos bűncselekmények miatt történt korábbi elítéltetésére tekintettel, az alkalmazott minősítés mellett kiszabható legsúlyosabb büntetést látta szükségesnek a Btk. 34. §-ában írt büntetési célok elérésére.
(Legf. Bír. B. törv. I. 553/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 10. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás