BK BH 1975/449
BK BH 1975/4491
1975.10.01.
A köznyugalom súlyos megzavarására alkalmas garázdaság: eredménybűntett [1961. évi V. törvény (Btk.) 219. § (2) bek. c) pont].
A járásbíróság a terheltet folytatólagosan elkövetett garázdaság bűntette miatt 10 hónapi – 15%-os bércsökkentéssel járó – javító-nevelő munkára ítélte.
A megyei bíróság a terhelt cselekményét garázdaság bűntettének minősítette és az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést ezért tekintette kiszabottnak.
A tényállás lényege szerint a terhelt este 1/2 10 órakor személygépkocsijával ismerőseinek a társaságában P. belvárosában és a város különböző részein haladt. Közben az Sz. téren, a V. A. utcában, a Sétatéren és az E. utcában egy-egy alkalommal, az S. utcában és a dr. D. S. utcában több alkalommal a gépkocsi gyújtáskapcsolójával a hangrobbanáshoz hasonló hangot idézett elő. A terheltet többen eredménytelenül figyelmeztették a cselekmény abbahagyására.
A terhelt cselekménye a járókelőket és a lakókat megbotránkoztatta, illetőleg megijesztette, nyugalmukat zavarta. A rendőrség távbeszélőhívás alapján a terheltet igazoltatta, és őrizetbe vette.
A határozatok ellen emelt törvényességi óvás álláspontja szerint a cselekmény a köznyugalom súlyos megzavarására alkalmas garázdaság bűntettének minősül, és a kiszabott büntetés törvénysértően enyhe.
A törvényességi óvás – az alábbiak szerint – alapos.
A cselekménynek garázdaság bűntetteként való minősítése megfelel a törvénynek.
A garázdaság a köznyugalom súlyos megzavarására akkor alkalmas, ha társadalmi visszhangja számottevő, tehát aránya a törvény egyéb tényállásaiban is szereplő nyilvánosságot meghaladja. A köznyugalom súlyos megzavarása ezért olyan társadalmi visszhangot fejez ki, amely szélesen gyűrűzve az érintetteknek – életviszonyaikkal általában nem körülhatárolt – határozott körére terjed ki.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen mutatott rá arra, hogy a terhelt cselekményére – több utcában ugyan, de – csak egyes személyek figyeltek fel, mert a gépkocsi üzemelése körében a véletlen folytán is létrejöhet ugyanolyan hangjelenség. A terhelt cselekménye a garázdaságot is csak azért valósította meg, mert szándékosan és sorozatosan idézte elő az említett jelenséget még akkor is, amikor figyelmeztetése révén tudta, hogy az másokban megbotránkozást és riadalmat keltett.
A cselekmény valóban rendkívül durva és fokozott mértékben közösségellenes, a gépkocsi haladása következtében azonban viszonylag rövid ideig tartott, és annak szélesebb személyi kört érintő hatása nem volt. A terhelt magatartását követő, azt elítélő társadalmi visszhangról tehát nem lehet szó. Az érintettek köre és száma nem érte el azt a mértéket, amely – a fenti kifejtettek értelmében – a köznyugalom súlyos megzavarása megállapításának az alapja lehetne.
Téves az az álláspont, amely szerint a köznyugalom súlyos megzavarásának – mint eredménynek – nem kell bekövetkeznie, mert e cselekménynek csupán alkalmasnak kell lennie a köznyugalom súlyos megzavarására. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a köznyugalmat súlyosan megzavaró garázdaságként csak akkor minősíthető a cselekmény, ha a minősítés alapjául szolgáló eredmény ténylegesen bekövetkezett.
A büntetés kiszabásánál az elsőfokú bíróság súlyosító körülményként értékelte a folytatólagosságot, míg enyhítő körülménynek vette a terhelt büntetlen előéletét, őszinte megbánást tanúsító beismerését és a munkahelyén végzett kiemelkedően jó munkáját.
A másodfokú bíróság mellőzte a folytatólagos elkövetésnek súlyosító körülményként való értékelését, egyébként magáévá tette az elsőfokú bíróság által felsorolt bűnösségi körülményeket.
Nem vette azonban figyelembe az első- és másodfokú bíróság, hogy a terhelt a cselekményt éjjel követte el, és hogy a garázda cselekmények elszaporodtak. A terhelt cselekménye tehát nem tekinthető kisebb tárgyi súlyú bűntettnek, így megtévedt elkövetőnek sem tekinthető. A terhelt cselekményének fokozottabb társadalomra veszélyessége van. A garázdaságot elkövető személyekkel szemben – a jogalkalmazás jogpolitikai irányelvének megfelelően – szigorú büntetés kiszabására van szükség. Az első- és másodfokú bíróság által kiszabott javító-nevelő munka – kiemelve a jelen esetben a hasonló cselekmények elkövetésétől való általános visszatartó hatást – nem alkalmas a büntetési célok eléréséhez. Ezekre tekintettel szabadságvesztés kiszabása szükséges.
(Legf. Bír. B. törv. II. 283/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 10. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás