MK BH 1975/45
MK BH 1975/451
1975.01.01.
I. A vállalati nyilvántartásba és a cégjegyzékbe be nem jegyzett volt közös vállalatnak perbeli jogképessége nincs [1952. évi III. törvény (Pp.) 48. §; 1970. évi 19. törvényerejű rendelet 3. §, 10. §].
II. A feloszlatott közös vállalattal szemben fennálló követeléseket a felszámolást lebonyolító Pénzintézeti Központ ellen nem lehet érvényesíteni [14/1971. (VIII. 27.) PM rendelet 16. §, 17. §].
A felperes 1971. szeptember 15-én áthelyezéssel létesített munkaviszonyt normatechnológus munkakörben az alperes vállalattal, amely két mezőgazdasági termelőszövetkezet és egy általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet gazdasági társulásaként jött létre.
Nem sokkal ezután elhatározták a vállalat megszüntetését. 1972. január havában a felperes és az alperes felszámolására megalakított bizottság a munkaszerződést közös megegyezéssel módosította és kiegészítette. Eszerint a felszámoló bizottság a felszámolási munkák zavartalan végzése érdekében a felperes munkájára továbbra is igényt tartott. Egyúttal hatheti felmondási időt kötöttek ki azzal, hogy a munkaviszony felmondása esetén a felszámoló bizottság a felperest a munka végzése alól teljes egészében felmenti.
Az alperes 1972. június 14-én a felperes munkaviszonyát felmondta. A felperes a felmondás hatálytalanítása végett panasszal fordult a városi közös munkaügyi döntőbizottsághoz, amely a panaszát elutasította. E határozat ellen a felperes fellebbezett a területi munkaügyi döntőbizottsághoz, a fellebbezését azonban – a munkaügyi vitákat eldöntő szervek szervezetében időközben történt változások folytán – a munkaügyi bíróság tárgyalta érdemben.
A munkaügyi bíróság előtt az alperest a Pénzintézeti Központ képviselte, mert az építésügyi és városfejlesztési miniszter határozatával az 1970. évi 19. tvr. 4. §-a alapján elrendelte az alperes vállalat feloszlatását és a felszámolás lebonyolításával a Pénzintézeti Központot bízta meg.
A Pénzintézeti Központ képviselője a tárgyaláson bejelentette, hogy a felszámolás alatt álló alperes az említett tvr. 10. §-ában foglalt rendelkezésre figyelemmel jogi személyiséggel nem rendelkezik, mert nem történt meg a vállalati nyilvántartásba vétele és bejegyzése a cégjegyzékbe. Nem rendelkezik tehát jogképességgel, ennélfogva perbeli jogképessége sincs. Kérte ezért a tárgyalás elhalasztását, esetleg annak felfüggesztését addig az időpontig, amíg az alperes jogi személyiségének kérdése rendeződik.
A munkaügyi bíróság e kérelemnek nem tett eleget. Az ügyet érdemben elbírálta és ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokai szerint az alperes az 1967. évi II. törvény (Mt.) 26. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel jogszerűen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, mert az alperes vállalat a működését megszüntette.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás folytán hozott határozatával a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A törvényességi határozat indokolása szerint az alperes három gazdálkodó szerv által létrehozott közös vállalat. A közös vállalatnak a vállalati nyilvántartásba vétele és a cégjegyzékbe való bejegyzése azonban nem történt meg. Az 1970. évi 19. tvr. 10. §-a szerint a közös vállalat létrejöttéhez a vállalati nyilvántartásba és a cégjegyzékbe való bejegyzés szükséges. Az említett tvr. 3. §-a szerint “ha a gazdasági társulás létrejöttéhez jogszabálynál fogva a vállalati nyilvántartásba és a cégjegyzékbe való bejegyzés is szükséges, a társulás a cégjegyzékbe való bejegyzéssel keletkezik”. A Pp. 48. §-ában foglalt rendelkezés szerint pedig “a perben fél az lehet (perbeli jogképesség), akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek”.
A jogszabályok e rendelkezéseiből egyértelműen következik, hogy az alperest a vállalati nyilvántartásba vétel és cégjegyzékbe való bejegyzés hiánya miatt a polgári jog szabályai szerint jogok nem illetik, ennélfogva nincs perbeli jogképessége sem, a perben tehát fél nem lehet.
A peres iratokból azonban megállapítható, hogy az építésügyi és városfejlesztési miniszter az alperes közös vállalat felszámolását teljes jogkörrel a Pénzintézeti Központra bízta Ez azt jelenti, hogy e szerv a felszámolás keretében gyakorolja mindazokat a jogokat, amelyek gyakorlására egyébként a felszámolás alatt álló vállalat lett volna hivatott jogképessége esetén, és ennek alapján kötelezettségek is terhelik. Ebből viszont következik, hogy a felszámolás alatt álló vállalat dolgozóinak, így a felperesnek munkajog-viszonyát érintő kérdésekben is tartozik helytállni.
A munkaügyi bíróság tehát akkor járt volna el helyesen, ha a Pp. 64. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel tájékoztatja a felperest, hogy a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igény érvényesíthető, és – a felperes erre irányuló esetleges kérelmére – alperesként a kereset közlésével a Pénzintézeti Központot az eredeti alperesnek a perből való egyidejű elbocsátása mellett megidézi.
Minthogy a munkaügyi bíróság nem az előzőekben említett jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően járt el, az ítélete ez okból törvénysértő, de megalapozatlan is, mert nem tisztázta megfelelően a tényállást.
A Legfelsőbb Bíróság határozata indokolásának az ellen a része ellen emelt törvényességi óvás, amely szerint a felperes az igényét a Pénzintézeti Központtal mint alperessel szemben érvényesítheti, alapos.
A per adatai szerint az építésügyi és városfejlesztési miniszter elrendelte az alperesi társulás feloszlatását, és felszámolásának lebonyolításával a 14/1971. (III. 27.) PM rendelet 17. §-ának (1) bekezdése alapján a Pénzintézeti Központot bízta meg. A perben nincs arra adat, hogy a Pénzintézeti Központ már a munkaügyi bíróság ítélete meghozatalának időpontjában kényszerfelszámolói minőségben járt volna el. A törvényességi óvás ezzel ellentétes álláspontja téves.
A hatályos jogszabályok nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely szerint a gazdálkodó szervezet felszámolását lebonyolító Pénzintézeti Központ a felszámolás keretében a gazdálkodó szervezet dolgozóival szemben a munkáltatói jogokat gyakorolja, illetőleg a felszámolás alatt álló szervezet munkajogi kötelezettségeiért tartozik helytállni.
A gazdasági társulások létesítésének és működésének pénzügyi feltételeiről szóló 14/1971. (III. 27.) PM rendelet 16. §-ának (3) és (5) bekezdésében foglaltak szerint a felszámolás alatt a közös vállalat “f. a.” toldattal működik, és cégét ennek megfelelően kell jegyezni. A felszámolás során a tagok kötelesek gondoskodni a harmadik személyek követelésének teljes kiegyenlítéséről. A rendelet 17. §-a szerint a felszámolás lebonyolítására ezek a rendelkezések irányadók feloszlatás elrendelése esetén is, azzal a kiegészítéssel azonban, hogy a lebonyolítással a Pénzintézeti Központot kell megbízni.
Az előzőekben részletezett jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy a felszámolás alá vont közös vállalat jogai és kötelezettségei nem szállnak át a felszámolást végző szervre, ilyen esetben egyetemleges jogutódlásról nem lehet szó. A kötelezettségek a felszámolás alá vont gazdasági társulás tagjait: a társulást alapító gazdálkodó szervezeteket terhelik.
Az 1970. évi 19. tvr. 10. §-a szerint a közös vállalat létrejöttéhez a vállalati nyilvántartásba és a cégjegyzékbe való bejegyzés is szükséges.
A per adatai szerint a munkaügyi bíróság ítéletének meghozatalakor az alperesi társulásnak sem a vállalati nyilvántartásba vétele, sem pedig a cégjegyzékbe való bejegyzése nem történt meg. Az alperesi társulás folytán tehát közös vállalat nem jött létre. Az adott esetben tehát a miniszter egy létre sem jött vállalat feloszlatását és felszámolását rendelte el; ez azonban – az előzőekben kifejtettek értelmében – nem eredményezi azt, hogy a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társulást terhelő jogok és kötelezettségek a jogi személyiséggel rendelkező felszámolóra szállnak át.
Mindezekből az is következik, hogy a felszámolást lebonyolító Pénzintézeti Központot nem lehet a felperes által érvényesített igény kötelezettjének tekinteni.
Az alperes jogi személyiségét megalapozó konstitutív feltételek teljesülése hiányában az alperesi társulás működésével kapcsolatban létrejött jogviszonyokban annak idején azok a gazdálkodó szervezetek váltak jogosulttá, illetőleg kötelezetté, amelyek a tervezett közös vállalat tagjai voltak. A társulásra pedig – minthogy jogi személyiséggel nem rendelkezett – a polgári jogi társaságra vonatkozó rendelkezések [Ptk. 571-578. §-ai] irányadók.
Mindezekből következik, hogy a felperesnek az igényét – a munkaügyi bíróság ítéletének meghozatalakor fennállott helyzetnek megfelelően – az alperesként megjelölt társulás tagjaival szemben kellett volna érvényesítenie. A Legfelsőbb Bíróságnak a törvényességi óvással érintett határozatában adott – ezzel ellentétes – tájékoztatása téves és törvénysértő.
(Legf. Bír. Eln. Tan. M. törv. 10 150/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 1. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás