PK BH 1975/461
PK BH 1975/4611
1975.10.01.
Szerzői mű felhasználásán azt a folyamatot kell érteni, amely a művet vagy annak részletét a nyilvánossághoz közvetíti; ha a szerző magatartására vezethető vissza a sajtótermék terjesztésének meghiúsulása, szerzői jogdíj őt nem illeti meg [1969. évi III. törvény 13. §; 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §; 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 10. §; 26/1959. (V. 1.) Kormány rendelet 8. §, 12. §].
A felperes által 10 844 Ft szerzői jogdíj és jár. megfizetésére kötelezés iránt indított keresettel szemben az alperes azzal védekezett, hogy a perbeli folyóirattal kapcsolatos munkák végzését a felperes társadalmi munkában vállalta, de tevékenysége során önkényesen eltért az alperes iránymutatásától. Az előállított folyóirat-példány ezért – és a kivitelezés technikai hiányosságai miatt – terjesztésre nem bizonyult alkalmasnak, ezért elhatározták az elkészült példányok megsemmisítését. Az alperes álláspontja szerint felhasználás hiányában a felperes keresetének nincs kellő jogi alapja.
Az elsőfokú bíróság a felperesnek a folyóirat tördelésével, valamint a nyomdatechnikai munkákkal kapcsolatban támasztott keresetét azért utasította el, mert a felperes ezeket a munkákat – a felek megállapodása szerint – társadalmi munkában végezte. A felperesnek ezekért a munkákért való jutalmazását az alperes csak arra az esetre helyezte kilátásba, ha a folyóiratban megjelenő hirdetések díjából valami haszon jelentkezik: ez a felfüggesztő feltétel [Ptk. 227. §] azonban nem következett be, mert a lappéldányok megsemmisítése folytán az alperes a hirdetési díjakat a hirdetőknek visszafizette. A felperes által írt és fordított cikkek utáni szerzői jogdíjigényt pedig az elsőfokú bíróság azért nem találta alaposnak, mert a felperes műveinek felhasználása nem történt meg. A cikkek és fordítások nem kerültek nyilvánosságra, mert a lap terjesztését az alperes vezetősége – kellő indokkal – nem találta megengedhetőnek. A felperes ugyanis a folyóirat összeállításánál mellőzte annak az anyagnak a felhasználását, amelyet az alperes e célból neki átadott; ehhez járult a folyóiratpéldány kusza szerkesztése, a közölt fényképek túlnyomó részének teljes használhatatlansága.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
Az irányadó tényállást az elsőfokú bíróság helyesen, a bizonyítási eljárás anyagával összhangban állapította meg. Ezért azt a Legfelsőbb Bíróság ítélkezése alapjául elfogadta. A felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy az alperes vezetőségének, illetőleg a folyóirat felelős szerkesztőjének a nyomdába adás előtt bemutatta volna a tervezett lappéldány teljes anyagát. Nem bizonyítja ezt az a levél sem, amelyben az alperes vezetősége a folyóirat előkészületi munkáiról számolt be. De nem bizonyítja a folyóirat anyagának bemutatását a felperes által összeállított honoráriumjegyzék sem, amelyet az alperes néhány vezetője abban a téves feltevésben írt alá, hogy azt a vezetőség már elfogadta.
Mindezeknek a perbeli esetben csak másodlagos jelentőségük van. Az 1969. évi III. tv. 13. §-ának (3) bekezdése szerint a szerzőt műve felhasználása ellenében díjazás illeti meg. Felhasználáson pedig a 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 10. §-ának (1) bekezdése szerint azt a folyamatot kell érteni, amely a művet vagy annak részletét a nyilvánossághoz közvetíti. Ez a feltétel a gyakorlat szerint a mű többszörözése vagy annak előkészülete esetén már megvalósul, az adott esetben pedig a mű többszörözése kétségtelenül megtörtént.
A folyóirat megjelenésével kapcsolatos teendőket azonban maga a felperes végezte. Az alperes egyesület vezetősége őt tekintette szakértőnek minden idevágó kérdésben. Saját maga járt el a nyomdai előállítás munkáival kapcsolatban is, szakismeretei tették alkalmassá annak eldöntésére, melyik nyomda képes a folyóirat előállítására és hogy az előállított példányok terjesztésre alkalmasak-e. Magán a felperesen múlt tehát, hogy a terjesztés meghiúsulása miatt az alperes a folyóirattal kapcsolatos költségeket nem tudja fedezni. Az alperes által joggal kifogásolt tartalom, a követelményeknek meg nem felelő fordítás, az áttekinthetetlen szerkesztés és a folyóirat kiállításának színvonala mellett azonban a folyóirat terjesztésének egyéb akadálya is felmerült. A 26/1959. (V. 1.) Korm. rendelet 8. §-a szerint az ország területén előállított minden időszaki lapon fel kell tüntetni – egyebek között – a felelős szerkesztő nevét. A perbeli lappéldány impresszuma felelős szerkesztőként a felperest tünteti fel annak ellenére, hogy a lapkiadási engedély szerint a folyóirat felelős szerkesztője dr. J. B. Az impresszum ezek szerint nem felelt meg a jogszabály előírásainak, s ez az idézett rendelet 12. §-ának c) pontja szerint a terjesztésnek még abban az esetben is akadálya, ha egyébként a sajtótermék terjesztéséhez szükséges engedély rendelkezésre áll. Az impresszumnak ez a hiányossága kétségtelenül a felperes magatartására vezethető vissza, maga a felperes idézte elő tehát azt a helyzetet, hogy az alperes még abban a keretben sem tud szerzői jogdíjat fizetni, amely keretben a felperest a cikkek színvonalához mérten a szerzői jogdíj megillette volna. A felperes tehát a Ptk. 4. §-ának (3) bekezdése értelmében saját felróható magatartása miatt meg nem jelent sajtótermékkel kapcsolatban követelést nem érvényesíthet.
(Legf. Bír. Pf. III. 20 134/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 10. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás