PK BH 1975/466
PK BH 1975/4661
1975.10.01.
A szocialista együttélést sértő magatartásra alapított felmondás esetén fokozott gonddal kell törekedni a felmondás indokaként megjelölt magatartás hátterének és egyéb összefüggéseinek a felderítésére [1/1971. (II. 8.) Kormány rendelet 71. § (1) bek. b) pont].
A felperes tulajdonában álló ház egyik szoba-konyhás lakrészének az alperes a bérlője. A felperes 1973. december 28-án írásban felszólította az alperest, hogy a szocialista együttélés szabályait sértő magatartásával hagyjon fel, tartózkodjék attól, hogy őt, illetőleg családtagjait sértegesse, velük szemben becsületsértő kifejezéseket használjon. A felperes 1974. január 14-én az alperes lakásbérleti jogviszonyát 1974. január 31-ére felmondta azzal az indokkal, hogy az alperes 1974. január 13-án őt és alkalmazottját ismét szóban sértegette.
Az alperes a felmondást nem fogadta el. Ezután a felperes az 1974. január 26-án benyújtott keresetében a felmondás érvényességének megállapítását és az alperesnek a lakás kiürítésére kötelezését kérte.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A per során előadta, hogy a felperes 1972-ben vásárolta meg az ingatlant, ő viszont már 23 éve mint bérlő ott lakik, ellene soha semmiféle kifogás nem merült fel a korábbi bérbeadó részéről. Állította, hogy a felperesnek csupán az a törekvése, hogy őt a lakásból eltávolítsa. Hivatkozott arra, hogy a felperes már a vételkor is arra törekedett, hogy őt a lakásból kihelyezze, ennek érdekében fiktív lakáscsere-szerződéseket kötött. Cselekményét azonban leleplezték, és a felperes ellen emiatt büntetőeljárás is indult. A büntetőbíróság a felperest bűnösnek mondotta ki négyrendbeli közokirat-hamisítás bűntettében, amelyből egy bűncselekmény kísérlet, két cselekményt pedig felbujtóként követett el –, ezért őt három hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre és 2000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte.
Az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárás lefolytatása után ítéletével megállapította, hogy a felmondás érvényes, ezért kötelezte az alperest a lakás kiürítésére. Megállapította, hogy az alperes rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználó, aki elhelyezéséről maga köteles gondoskodni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A másodfokú bíróság azonban az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 71. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a bérbeadó a lakásbérleti szerződést felmondhatja, ha a bérlő vagy a vele együttlakó személyek a bérbeadóval, a ház kezelőjével, a házfelügyelővel vagy a lakókkal szemben a szocialista együttélés követelményeivel ellentétes, botrányos, tűrhetetlen magatartást tanúsítanak.
A peres eljárás során meghallgatott tanúk valóban azt adták elő, hogy az alperes előttük a felperesre, illetőleg családtagjaira sértő kijelentéseket tett. Ilyenkor azonban vizsgálni kell azokat a körülményeket is, amelyek a kifogásolható magatartást kiváltották. Általában fokozott gonddal kell törekedni a felmondás indokaként megjelölt magatartás hátterének és egyéb összefüggéseinek felderítésére.
Az adott esetben ez annál kevésbé lett volna mellőzhető, mert a peradatokból kitűnőleg a 62 éves alperes 23 éve bérlőként lakik a perbeli lakásban, és korábban magatartásával kapcsolatban kifogás a bérbeadó részéről nem merült fel. Ezzel szemben megállapítható a csatolt iratokból, hogy a felperes az ingatlan megvásárlása és beköltözése után nyomban arra törekedett, hogy az alperest a lakásból eltávolítsa, sőt olyan jogellenes magatartással igyekezett célját elérni, amely miatt a büntetőbíróság őt felelősségre vonta és elítélte.
Az elsőfokú bíróság nem hallgatta meg sem a tanúkat, sem az alperest a tanúk által vallott kijelentések előzményeire, és olyan esetben sem rendelte el az alperes és e tanúk szembesítését, amikor a szavahihetőségük elbírálása érdekében ez indokoltnak mutatkozott volna. A tanúk vallomása alapján megbízható módon az sem állapítható meg, hogy az állítólagos sértő kijelentések megtételére közelebbről mikor került sor, és a tanúk által vallott tények mennyiben állnak összefüggésben a felmondólevélben felhozott körülményekkel.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan, ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során elsősorban részletesen és személyesen meg kell hallgatni a peres feleket. A felperest arra, hogy 1972 decemberében a felhívó levélben foglaltaknak mi volt az előzménye, mikor, kivel szemben tanúsított meg nem felelő magatartást az alperes. Egyidejűleg az alperest is meg kell hallgatni azért, hogy észrevételeit megtehesse, és bizonyítékait bejelenthesse.
Meg kell hallgatni a felperest a felmondólevélben említett január 13-i eseményekre is, közelebbről arra, hogy mikor, milyen előzmények után, milyen körülmények között tett az alperes kifogásolható kijelentéseket. Viszont ezekre a körülményekre is meg kell hallgatni az alperest, és tisztázni kell azt, hogy a kérdéses kijelentéseket valóban megtette-e. Emellett meg kell nyilatkoztatni arra is, hogy a sértő kijelentéseknek és magatartásoknak mi volt az előzménye.
A felek meghallgatása után indokolt lehet egyes tanúk ismételt kihallgatása és az alperessel történő szembesítése is.
(Legf. Bír. P. törv. V. 21 078/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 10. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás