PK BH 1975/468
PK BH 1975/4681
1975.10.01.
A bíróság pénzben történő kiadás kérése esetében is jogosult a kötelesrésznek egészben vagy részben természetben való kiadását megítélni, ha a felek érdekeinek egybevetése és az összes körülmények mérlegelése alapján ez mutatkozik indokoltnak. Ebben a kérdésben azonban csak a kötelesrész mértékének a meghatározása után lehet megalapozottan állást foglalni. Ha az állami közjegyző a hagyatékot ideiglenes hatállyal adja át, és a kötelesrészre jogosult a hagyatékátadó végzésben figyelembe nem vett igényeit perrel érvényesíti, a kötelesrész mértékének a meghatározása a bíróság feladata [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 672. § (1), (3) bek.].
A peres felek az 1970. június 19-én meghalt örökhagyó gyermekei.
Az örökhagyó 1967. március 15-én írásbeli magánvégrendeletet alkotott, amelyben minden vagyonát az alperesre hagyta, a felperest pedig kitagadta. Az örökhagyó hagyatékához egy ház 2/6 része és egy termelőszövetkezeti használatban levő 1. kat. hold 1209 ⬜-öl területű mezőgazdasági ingatlan vagy annak megváltási ára tartozik.
A felperes a hagyatéki eljárás során a végrendelet érvényességét nem ismerte el. Az állami közjegyző a hagyatékot az örökhagyó túlélő házastársa haszonélvezeti jogával terhelten ideiglenes hatállyal az alperesnek adta át. A felperest tájékoztatta arról, hogy a figyelmen kívül hagyott igényeit 60 nap alatt perben érvényesítheti.
Az ilyen előzmények után megindított perben a felperes elsősorban a végrendelet érvénytelenségének a megállapítását kérte. Arra az esetre pedig, ha a bíróság a végrendeletet érvényesnek találná, kérte a kitagadás érvénytelenségének és annak megállapítását, hogy őt kötelesrész illeti meg.
Az alperes a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti kereset elutasítását kérte. A felperes kötelesrész iránti igényét viszont elismerte és kijelentette, hogy azt hajlandó pénzben kielégíteni.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után hozott ítéletében megállapította, hogy az örökhagyó végrendelete érvénytelen, mert az alperes férje által a végrendelet készítésével összefüggően kifejtett tevékenyég olyan közreműködésnek minősül, amely az alperes részére szóló végrendeleti juttatást a Ptk. 633. §-ában foglalt rendelkezésre tekintettel érvénytelenné teszi.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította, egyben a felperest a perköltség megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított érvénytelenségi okot nem látta fennállani, ezért az örökhagyó végrendeletét érvényesnek minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán hozott határozatával a másodfokú bíróság ítéletének azt a részét, amely a felperes részéről a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt előterjesztett keresetet elutasította, nem érintette, egyebekben azonban az első- és másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a kötelesrész iránti igény tárgyában új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy az elsődleges kereseti kérelem elutasítása folytán a másodfokú bíróságnak a kötelesrészre vonatkozó igény tárgyában kellett volna döntenie. A Pp. 213. §-ának (1) bekezdésében foglalt jogszabályt sértette tehát meg a másodfokú bíróság, amikor a pert a kötelesrészre irányuló kereseti kérelem elbírálása nélkül ítélettel befejezte.
A törvényességi határozatot követő eljárásban a felperes a keresetét akként tartotta fenn, hogy az örökhagyó végrendeletében foglalt kitagadás érvénytelenségének a megállapítását és a kötelesrészének természetbeni kiadását kérte.
Az alperes a módosított kereseti kérelmet azzal ismerte el, hogy a kötelesrészt pénzben kívánja kifizetni.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az örökhagyó végrendeletében foglalt kitagadás érvénytelen, és ezért a felperest az örökhagyó hagyatékából kötelesrész illeti meg. Elrendelte a kötelesrésznek természetbeni kiadását és az ítéletnek – jogerőre emelkedése után – az állami közjegyző részére való megküldését a hagyatéki eljárás jogerős befejezése céljából.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak kimondásával változtatta meg, hogy a felperest a kötelesrész pénzben illeti meg, egyben az elsőfokú bíróságot a kötelesrész összegszerű megállapítása érdekében további eljárásra utasította.
Az elsőfokú és a másodfokú bíróság ítéletének a kötelesrészre vonatkozó rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felek között fennálló vita a végrendelet érvényességének megállapítása és a felperes kötelesrész igényének az alperes részéről történt elismerése folytán arra korlátozódott, hogy a felperest milyen mértékű (összegű) kötelesrész illeti meg és ezt részére pénzben vagy természetben kell-e kiadni.
A perben eljáró bíróságok – a kötelesrész mértékének meghatározása nélkül – a kötelesrész miként való kiadása tekintetében hoztak döntést: az elsőfokú bíróság természetbeni kiadást rendelt el és az ügyet visszautalta a közjegyzőhöz, míg a másodfokú bíróság szerint a kötelesrészt pénzben kell megítélni, és annak összegét az elsőfokú bíróságnak kell meghatároznia.
A bíróságoknak a kötelesrész kiadására vonatkozó rendelkezései megalapozatlanok.
A Ptk. 672. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelesrészre jogosult kötelesrészének pénzben való kiadását követelheti, míg ugyanennek a törvényszakasznak a (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a kötelesrész pénzben való kiadása akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes, a bíróság az összes körülmények mérlegelése alapján elrendelheti a kötelesrésznek egészben vagy részben természetben való kiadását.
Ennek a két rendelkezésnek a helyes értelme az, hogy bár a jogosult pénzben is kérheti a kötelesrész kiadását, a bíróság jogosult azt egészben vagy részben természetben is megítélni, ha a felek érdekeinek egybevetése és az összes körülmények mérlegelése alapján ez mutatkozik indokoltnak. A bíróság azonban megalapozottan csak akkor tud ebben a kérdésben dönteni, ha a tényállást minden irányban felderítette. Ebben a vonatkozásban pedig első helyen áll a kötelesrész mértékének a meghatározása, vagyis hogy érték (összeg) szerint milyen követelés illeti meg a kötelesrészre jogosultat. Ez az alapvető kérdés, és csak ennek eldöntése után lehet megalapozottan állást foglalni a felek törvényes érdekeinek és az összes körülményeknek a mérlegelése alapján abban a további kérdésben, hogy a kötelesrészt pénzben vagy természetben kell-e megítélni.
A hagyatéki eljárás és az öröklési per viszonyának téves felfogására mutat az elsőfokú bíróságnak az a döntése, amely a kötelesrésznek természetbeni kiadását elrendelve, az iratoknak a hagyatéki eljárás befejezése céljából, az állami közjegyzőhöz való megküldése iránt rendelkezett.
Az állami közjegyző a hagyatéki eljárás során a peres felek között fennálló öröklési jogvitára tekintettel a hagyatékot csupán ideiglenes hatállyal adta át az alperesnek mint végrendeleti örökösnek, a felperest pedig figyelmeztette, hogy figyelmen kívül hagyott igényét perben érvényesítheti. A felperes a pert ennek megfelelően megindította és a perben vár eldöntésre az a kérdés is, hogy a felperesnek milyen érték jár kötelesrész címén, és hogy ezt a felperes pénzben vagy természetben kapja-e meg. Az erre vonatkozó vitát a bíróságnak kell eldöntenie, a bíróság nem utalhatja vissza ennek a kérdésnek a rendezését a közjegyzőhöz, akinek a hatáskörét meghaladja a kötelesrész tekintetében felmerült vita elbírálása.
A másodfokú bíróság ezért helyesen járt el, amikor az elsőfokú bíróságot a kötelesrész mértékének a kiszámítására utasította, téves azonban az a rendelkezése, amellyel a kötelesrész mértékének kiszámítása és általában az összes körülmények feltárása nélkül a kötelesrész pénzbeli kiadását rendelte el.
Végül rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a másodfokú bíróságnak a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése értelmében, részítéletben lehetett volna csak határoznia, mivel ítélete nem terjedt ki a perben érvényesített minden igény érdemi elbírálására.
Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróság ítéletének említett rendelkezéseit a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a kötelesrész vonatkozásában új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. P. törv. II. 21 088/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 10. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás