PK BH 1975/469
PK BH 1975/4691
1975.10.01.
I. A túlélő házastárs a saját házastársi vagyonközösségi igénye tekintetében a kiskorú gyermek képviseletében nem tehet érvényesen elismerő nyilatkozatot. – A nevelőszülő a hagyatéki eljárásban a nevelt gyermeket nem képviselheti [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 86. §, 87. §, 93. §, 94. §; 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet 15. §, 44. §, 75. §].
II. Ha a hagyatéki vagyontárgyat a házastársak a házassági életközösség fennállása alatt szerezték, annak csak a fele része tartozik a hagyatékhoz, s csak e rész tekintetében van helye a hagyaték átadásának [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 27. §].
Az örökhagyó 1973. december 26-án végrendelet hátrahagyása nélkül halt meg.
Törvényes örökösei az első és a második házasságából származó egy-egy gyermeke, valamint özvegyi haszonélvezeti jogcímen túlélő házastársa.
A hagyatéki leltár adatai szerint az örökhagyó után 118 370 Ft értékű ingó vagyon maradt. Az eljárás során a kiskorú örökösöket a túlélő házastárs képviselte, aki az örökhagyó tulajdonaként feltüntetett ingóságok 1/2 részére házastársi vagyonközösségi igényt terjesztett elő. Előadta, hogy az örökhagyó tulajdonaként feltüntetett ingóságokat az örökhagyóval fennállott házassága alatt, közösen szerezték, ezért azok 1/2 része a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján az ő tulajdona.
A túlélő házastárs az örökhagyóval 1967. augusztus 25. napján kötött házasságot, ezért a közjegyző megállapította, hogy a hagyatéki leltárban felvett ingóságok 1/2 része (a mosógép és a centrifuga kivételével) 59 460 Ft értékben a túlélő házastársat illeti.
Ezt követően a hagyatéki ingóságok értékét 59 460 Ft-ban, míg a hagyaték tiszta értékét – 4000 Ft temetési költség levonása után – 55 460 Ft-ban állapította meg.
Végül is hagyatékátadó végzést hozott, amelynek 1. pontjában a leltárban feltüntetett ingóságok 1/2 részét a túlélő házastárs részére vagyonközösség jogcímén, 2. sorszám alatt pedig ugyanezeknek az ingóságoknak további 1/2 részét – egymás között egyenlő arányban leszármazói öröklés jogcímén s a túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten – a törvényes örökösöknek adta át.
A gyámhatóság a végzésben foglaltakat elfogadta.
A hagyatékátadó végzés ellen az örökhagyó első házasságából származó kiskorú gyermek “képviseletében és érdekében” anyai nagyapja jelentett be – elkésetten – fellebbezést, amelyet az állami közjegyző – mint nem jogosult személytől származót – a Pp. 237. §-ára hivatkozással elutasított. Fellebbezés hiányában a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedett.
A jogerős hagyatékátadó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A hagyatéki eljárás során az örökhagyó túlélő házastársa a leltárban felvett ingóságok 1/2 részére házastársi vagyonközösségi igényt terjesztett elő. Az igénye elismerését illetően az örökösöknek nyilatkozniuk kellett volna, s a leltározott ingóságok 1/2 része csak akkor lett volna a 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (He.) 64. §-ának (1)-(4) bekezdései szerint kihagyható a hagyatékból, ha ezt az igényt az örökösök elismerik. Az elismerő nyilatkozat tételére jogosult kiskorúak képviseletében a vagyonközösségi igényt előterjesztő házastárs járt el, akinek képviseleti jogosultságát a Csjt. 87. §-ának (1) bekezdése kizárja.
A közjegyző ezért akkor járt volna el helyesen, ha a He. 15. §-a (1) bekezdésének c) pontjára hivatkozással – a szükséges intézkedések megtétele végett – a gyámhatóságot értesítette volna, illetve a He. 44. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint már az ügy tárgyalásán a kiskorúak képviseletére ügygondnokot jelölt volna ki, aki vitathatta volna a túlélő házastárs vagyonközösségi igényét vagy annak mértékét.
Törvénysértő a jogerős végzés azért is, mert az örökhagyó első házasságából származó kiskorú gyermeknek a túlélő házastárs csupán nevelőszülője volt, ezért nevezettet a hagyatéki eljárásban még akkor sem képviselhette volna, ha közötte és a kiskorú örökös között érdekellentét nem állott – vagy állhatott – volna fenn.
A Csjt. 86. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a kiskorú gyermek törvényes képviseletét a szülői felügyeletet gyakorló szülő látja el. Az örökhagyó halála folytán azonban a kiskorúnak szülői felügyeletet gyakorló szülője nem maradt, ezért a nevezett a Csjt. 93. §-a értelmében gyámság alá tartozik. A Csjt. 94. §-ának (3) bekezdése szerint a kiskorú legközelebbi rokonai, eljárása során pedig a leltárelőadó is köteles lett volna bejelenteni, hogy a kiskorú részére gyámot kell kirendelni. A 94. § (2) bekezdése szerint a gyámhatóság a gyámrendelés iránt hivatalból intézkedik. Nincsenek adatok arra nézve, hogy a szülői felügyelet nélkül maradt kiskorú gyermek részére a gyámhatóság gyámot rendelt volna ki, s a kirendelt gyám a túlélő házastárs lenne, a kiskorúnak tehát az eljárás során törvényes képviselője egyáltalán nem volt.
A közjegyző eljárási szabálysértést követett el, amikor a hagyatéki eljárásban örökösként érdekelt kiskorú gyermekek törvényes képviseletéről nem gondoskodott.
Törvénysértő a jogerős hagyatékátadó végzés abból az okból is, hogy a közjegyző a hagyatéki ingóságok 1/2 részét házastársi vagyonközösség jogcímén “adta át”. Abban az esetben, ha a leltárban felsorolt ingóságokat a házastársak valóban a házassági életközösség fennállása alatt szerezték, – kizáró ok hiányában – az ingóságok fele részét nem “átadni” kellett volna a túlélő házastársnak, mert az nem tartozik a hagyatékhoz. A közjegyzőnek azt kellett volna megállapítania, hogy az ingóságok fele része a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján a túlélő házastárs tulajdona, s csupán a másik fele része tartozik a hagyatékhoz, amely vonatkozásban a hagyaték átadásának van helye.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a Pp. 274. §-ának (2) bekezdése alapján az állami közjegyző végzését hatályon kívül helyezte, és a közjegyzőt új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a He. 75. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint a hagyatéki eljárás során hozott olyan végzés ellen, amely érdemi rendelkezést tartalmaz, fellebbezésnek van helye. Fellebbezéssel mindenki élhet, aki a végzés valamely rendelkezését magára nézve sérelmesnek tartja. A kiskorú örökös anyai nagyszülője egyben legközelebbi nagykorú rokona, a végzés ellen a kiskorú érdekében jogszerűen élt fellebbezéssel. Fellebbezését azonban a He. 73. §-ának (4) bekezdésében foglalt tizenöt napos határidőn túl nyújtotta be, ezért a közjegyzőnek ez utóbbi okból kellett volna a fellebbezést elutasítania, és nem a közjegyző végzésében felhozottak alapján.
(Legf. Bír. P. törv. II. 20 080/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 10. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás