PK BH 1975/470
PK BH 1975/4701
1975.10.01.
Az államigazgatási hatóság jogszabálysértő határozatát nem vonhatja vissza, ha ezzel az állampolgár által gyakorolt és jóhiszeműen szerzett jogokat sértene. Nem tekinthető jóhiszemű jogszerzőnek az a személy, aki a határozat meghozatalakor tudta, hogy a részére biztosított kedvezmény őt jogszerűen nem illeti meg [1957. évi IV. törvény 43. § (1), (3) bek.].
A felperes hétvégi házat épített, amelyre az illetékes építési hatóságtól 1971. december 28-án használatbavételi engedélyt kapott. Ennek birtokában a hétvégi házra 50%-os adómentességet kért.
Az elsőfokú adóhatóság – a kérelmen túlmenően – 15 évre teljes adómentességet engedélyezett. A felügyeleti szerv azonban megállapította, hogy az adómentesség engedélyezése jogszabálysértő. Az adómentességet ugyanis az elsőfokú adóhatóság 1972. január 31-én kelt határozatával a 49/1962. (XII. 31.) Korm. rendelet 4. §-a (1) bekezdésének a), b) pontja alapján engedélyezte. Ezt a jogszabályt azonban a 18/1971. (IV. 28.) Korm. rendelet módosította és 1971. július 1. napjától már hétvégi házra adómentességet nem lehetett engedélyezni. Ezért az elsőfokú adóhatóság a jogszabálysértő határozatát visszavonta. Ez ellen a határozat ellen a felperes fellebbezett, de a másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében ez utóbbi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott az 1957. évi IV. tv. 43. §-ának (3) bekezdésére, amely szerint nincs helye az államigazgatási határozat visszavonásának, ha az jóhiszeműen szerzett jogokat sértene. Visszavonásra csak egy éven belül kerülhetne sor, márpedig az államigazgatási hatóság az adómentességet részére közel két évvel korábban már megadta.
Az elsőfokú bíróság a másodfokú államigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy az alperest új határozat hozatalára utasította.
Megállapította, hogy az adómentességet engedélyező határozat meghozatalakor hétvégi házra adómentesség már nem volt engedélyezhető. A tévesen meghozott, adómentességet biztosító határozat tehát anyagi jogszabályt sértett. Az ítélet indokolása szerint azonban – az 1957. évi IV. tv. 43. §-ában foglalt rendelkezésekre figyelemmel – nem volt jogi lehetőség a határozat visszavonására, mert a felperest részben jóhiszemű jogszerzőnek lehet minősíteni.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
Az 1957. évi IV. tv. 43. §-ának (1) bekezdése szerint, ha az államigazgatási szerv megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabályt sért, a határozatot hivatalból vagy kérelemre visszavonhatja, illetőleg módosíthatja. Nincs helye azonban a határozat visszavonásának vagy módosításának, ha az állampolgár által gyakorolt és jóhiszeműen szerzett jogokat sértene [(3) bek.].
Nem tekinthető jóhiszemű jogszerzőnek az a személy, akinek a határozat meghozatalakor tudomása volt arról, hogy a határozatban biztosított kedvezmény őt jogszerűen nem illeti meg.
A gyakorló ügyvéd felperes nyilván ismerte a vonatkozó jogszabályokat és tudta azt, hogy a 100%-os adómentességet engedélyező határozat jogszabályt sért. Ez kétséget kizárólag megállapítható abból is, hogy maga a felperes sem kért 50%-ot meghaladó adómentességet.
Ezen túlmenően azonban az is megállapítható, hogy a 49/1962. (XII. 31.) Korm. rendelet 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt azt a rendelkezést, amely szerint a magánerőből épített üdülőépületeket 15 évig 50%-os adómentesség illeti meg, az 1971. április 28-án hatályba lépett 18/1971. (IV. 28.) Korm. rendelet módosította, s a hétvégi házak építésével kapcsolatos adómentességet megszüntette.
Az elsőfokú adóhatóságnak a teljes házadómentességet biztosító határozata meghozatalakor hatályban levő rendelkezések értelmében tehát a felperest házadókedvezmény nem illette meg. A jogi képzettséggel rendelkező gyakorló ügyvéd foglalkozású felperesnek nyilván tudomása volt arról, hogy a részére biztosított adókedvezményre jogszerűen igényt nem tarthat. Ezért a felperes jogszerzése nem minősíthető jóhiszeműnek, tehát a jogszabálysértő államigazgatási határozat visszavonása sem sértette a felperes “jóhiszeműen szerzett” jogait.
(Legf. Bír. P. törv. V 21. 071/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 10. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás