PK BH 1975/471
PK BH 1975/4711
1975.10.01.
Az illetékfeljegyzési jog kedvezményében való részesítés feltételeinek vizsgálatánál a bíróság köteles a fél összes, tehát egyebek mellett a vagyoni körülményeit is mérlegelése körébe vonni, mert jelentős vagyonnal rendelkező fél részére illetékfeljegyzési jog nem engedélyezhető [1952. évi III. törvény (Pp.) 84. § (1) bek.; 1/1973. (I. 24.) IM rendelet 4. § (1) bek.].
A felek házastársak voltak, a házasságukból 1967-ben A. és 1969-ben P. utónevű gyermekük született. A házasságukat a bíróság felbontotta. A házassági bontóperben a felperes a házastársi vagyonközösség megosztását is kérte.
Ebben a kérdésben a felek között az 1973. szeptember 18-án megtartott tárgyaláson egyezség jött létre, amelyet a kerületi bíróság végzéssel jóváhagyott.
A felek a házasság felbontása után a házastársi vagyonközösség megosztása kérdésében bíróságon kívül 1973. október 15-én újabb egyezséget kötöttek, amelynek alapján a felperes tulajdonába kerül 27 000 Ft értékű ingóság és 250 000 Ft készpénz.
A felperes 1974. október 12-én előterjesztett keresetében ezt az egyezséget támadta meg feltűnően nagy értékkülönbség címén és az 1973. szeptember 18-án kötött, majd az 1973. október 15-én módosított megállapodás érvénytelenségének a megállapítása mellett az alperest további 947 750 Ft értékkülönbözet, ennek 1973. október 15-től járó kamata és a perköltségek megfizetésére kérte kötelezni. Részére illetékfeljegyzési jog engedélyezését is kérte arra hivatkozva, hogy a saját havi keresete 1200 Ft, a férjéé pedig havi 3400 Ft.
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperesnek az illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmét és felhívta a felperest, hogy a keresetlevelére – elutasítás terhével – 56 868 Ft illetéket rójon le. Végzésének indokolása szerint a keresetlevélben előadottakból megállapíthatóan a felperes vagyoni helyzete nem indokolja az illetékkedvezmény megadását.
A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú végzést és a felperes részére illetékfeljegyzési jogot engedélyezett. A végzés indokolása szerint a felperesnek és a férjének a keresete, valamint az alperestől kapott gyermektartásdíj a felperes és férje, a felperes első házasságából származott két gyermek, valamint a férjének az első házasságából származott gyermeke, tehát összesen öt személy megélhetését fedezi. Ilyen módon a felperes és családja hozzávetőlegesen havi 6000 Ft keresettel, illetve jövedelemmel rendelkezik, melyből az illeték előzetes lerovása aránytalan megterhelést jelentene, s egyben akadályozná a felperest esetleges jogainak érvényesítésében. Az összeg megtakarítása a megtámadásra nyitva álló záros határidő miatt nem volt elvárható.
A felperes viseli annak is a kockázatát, hogy a megindított újabb per eredménytelensége esetén az állam által előlegezett illetékeket utólag meg kell fizetnie.
A házastársi vagyonközösség megszüntetése címén kapott 250 000 Ft az illeték előlegezése szempontjából nem volt figyelembe vehető, mert a felperes ezt a pénzt jogszerűen vette fel s annak nagy részét már a kereset benyújtása előtt saját belátása szerint felhasználta.
A másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 84. §-ának (1) bekezdése szerint azt a felet, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget vagy annak egy részét fedezni nem tudja, jogai érvényesítésének megkönnyítése végett – többek között – megilleti az illetékfeljegyzési jog.
Az 1/1973. (I. 24.) IM rendelet 4. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság az illetékfeljegyzési jogot akkor engedélyezheti, ha a fél összes körülményeinek mérlegelése alapján azt állapítja meg, hogy az illeték előzetes lerovása a fél részére kereseti (jövedelmi) és vagyoni viszonyaival arányban nem álló megterhelést jelentene.
Ehhez képest az illetékfeljegyzési jog kedvezményében az a fél részesíthető, aki olyan keresettel (jövedelemmel) rendelkezik, amelyre tekintettel személyes költségmentességet nem kaphat, viszont a per megindításához szükséges illeték lerovása anyagi, vagyoni erejét meghaladná és így gátolná jogai érvényesítésében.
A felperes és jelenlegi házastársa kereseti és jövedelmi viszonyai vonatkozásában helyesek a másodfokú bíróság ténymegállapításai. A már említett IM rendelet 4. §-ának (1) bekezdése szerint azonban az illetékfeljegyzési jog feltételeinek vizsgálatánál a bíróság köteles a fél összes körülményeit mérlegelése körébe vonni, és az illetékfeljegyzési jog csak akkor engedélyezhető, ha a bíróság a fél összes körülményeinek, tehát egyebek mellett a vagyoni viszonyainak a vizsgálata után jut arra a megállapításra, hogy az illeték előzetes lerovása a fél részére a kereseti (jövedelmi) és vagyoni viszonyaival arányban nem álló megterhelést jelentene.
A másodfokú bíróság végzésének a felperes vagyoni viszonyaira vonatkozó megállapításai azonban megalapozatlanok.
Az összes körülmények mérlegelése körében nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a felperes már a házassági bontóperben érvényesítette a házastársi vagyonközösség megszüntetésére vonatkozó igényét, és a keresete kiterjedt az utóbbi perben érintett többletértékre is. A felperes – a saját előadása szerint – a házassági bontóperben “taktikai” okokból részére kedvezőtlen egyezséget kötött. Amint a keresetében előadta, attól való félelmében kötötte meg az egyezséget az 1973. szeptember 18-án megtartott bontóperi tárgyaláson, hogy ha a volt férjével nem sikerül megegyeznie, a per kedvezőtlen kimenetele esetén elveszítheti a gyermekeit. Az alperes viszont a feltételeinek elfogadása esetére kész volt hozzájárulni ahhoz, hogy a két gyermek a felperes gondozásában maradjon.
Miután a bíróság a gyermekek elhelyezésére vonatkozó egyezséget jóváhagyta és a házasságot felbontó ítélet is jogerőre emelkedett, a felperes bíróságon kívül újabb egyezséget kötött az alperessel, amelynek alapján 250 000 Ft készpénzhez jutott. A felperes azonban még ezután sem indította meg a pert az egyezségek megtámadása iránt, hanem előbb az egyezségek alapján neki jutott készpénzt különböző, az életvitelhez nem szükséges, jelentős értékű vagyontárgyak (gépkocsi, nyaraló) vásárlására, luxusjellegű külföldi utazásra költötte, és röviddel ezek után keresetét benyújtva kérte az illetékfeljegyzési jog engedélyezését.
A felperes a vagyonközösség megszüntetése címén kétségtelenül olyan nagy összegű készpénzhez jutott, amelyből jóhiszemű eljárás mellett fedezhette volna az újabb per illetékét, az nem jelentett volna részére aránytalan megterhelést, és nem akadályozhatta igényének érvényesítését. Egyébként a felperes pernyertessége esetén az ugyancsak jelentős vagyonnal rendelkező alperestől követelheti a lerótt illetéket a Polgári Perrendtartásnak a perköltség viselésére vonatkozó szabályai szerint.
Különben a vagyonközösség megszüntetése folytán a felperesnek jutott készpénzzel szerzett vagyon is olyan jellegű (pl. gépkocsi), amelynek értéke (eladási ára) az illeték lerovására felhasználható.
Ilyen körülmények között a felperes nem szabadulhat az illetékfizetési kötelezettség alól azáltal, hogy az újabb perindítás szükségességének tudatában igen jelentős készpénzvagyonát közvetlenül a per indítása előtt “belátása szerint felhasználta”, de ugyanakkor értékálló vagyontárgyakhoz (gépkocsi, telek, hétvégi ház) jutott. Az ilyen jelentős vagyonnal rendelkező felperes részére illetékfeljegyzési jog nem engedélyezhető.
(Legf. Bír. Eln. Tan. P. törv. 20 377/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 10. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás