GK BH 1975/480
GK BH 1975/4801
1975.10.01.
Annak elhatárolása tekintetében, hogy a hibás építési-szerelési munkánál a költségek aránytalansága szempontjából kijavítás vagy díjleszállítás elrendelésének van-e helye, “szolgáltatás”-nak az egész vállalkozói munkaeredményt vagy annak gazdaságilag-műszakilag önálló részét kell figyelembe venni [5/1968. (IV. 6.) ÉVM rendelettel közzétett építési szerződés alapfeltételei 30. § (1) bek.].
A felperes megrendelő 250 000 Ft perérték megjelölésével kijavításra, illetve árleszállításra kérte kötelezni az alperes kivitelezőt.
A bíróság a szakértői vélemény alapján az alperest a megjelölt hibák kijavítására kötelezte, és a felperes 16 968 Ft árleszállításra vonatkozó keresetét elutasította.
Az ítélet marasztaló rendelkezésének két pontja ellen az alperes fellebbezett. Mindkettő esetében díjleszállítás megállapítását kérte. Előadta, hogy a szakértő szerint a PVC-padló hibás, de a rendeltetésszerű használatra alkalmas, ezért a szakértő árleszállítást javasolt megállapítani. Az ajtókkal kapcsolatban pedig a szakértő azt állapította meg, hogy azokat nem lehet javítani. A fellebbezés szerint a szakértői vélemény, valamint az 5/1968. (IV. 6.) ÉVM rendelettel közzétett építési szerződési alapfeltételek 30. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a hibát egyáltalában nem vagy csak aránytalanul nagy költséggel lehet kijavítani, a megrendelő – szavatossági jogként – csak díjleszállítást igényelhet. Ennek figyelembevételével az alperes az elsőfokú ítélet oly módon történő megváltoztatását kérte, hogy ezt a két tételt ne legyen köteles kijavítani, s ehelyett a felperest 19 450 Ft árleszállítás illeti meg.
A fellebbezés részben alapos.
A szakértői vélemény a hibajegyzék 121. tételére többek között a következőket tartalmazza: “A PVC lemezburkolat nem szintezett és megfelelően előkészített aljzatra lett ragasztva. A burkolat egyenetlen, az illesztéseknél 3-5 mm hézag van. Az alperes az elkészített burkolaton dolgozott s azt a befejező egyéb szakipari munkák végzése közben megrongálta. Ezt úgy kívánta kijavítani, hogy utólag még egy réteg lemezburkolatot ragasztott a régi első burkolatra. Az alapvető minőségi hiányosságot azonban ezzel sem tudta megszüntetni. A minőségi hiba nem javítható, csak a teljes burkolat cseréjével, ez azonban indokolatlan, mert a kétrétegű burkolat megfelel, de esztétikailag minőséghibás! A minőségi hiba következtében a burkolatban annak értéke 10%-kal csökkentendő, 169 682 Ft × 10% = 16 968 Ft”.
A szakértői vélemény szerint tehát a hiba kijavítható, de csak oly módon, hogy a leragasztott két PVC-réteget felszedik, az aljzatbeton egyenetlenségeit kijavítják, majd új PVC-réteget ragasztanak le. A helyes értékelés szerint ez a javítási mód aránytalanul magas költséggel járna. A szakértői véleményből azonban az is kitűnik, hogy a PVC-padló jelenlegi állapotában esztétikailag hibás ugyan, de a rendeltetési célnak megfelel.
A szakvélemény a hibajegyzék 106. pontjában leírt hibákra vonatkozóan a következőket tartalmazza: “Az ajtók a tokkal nem záródnak, vázszerkezet repedezett. Az ajtó nem csukható, tényleges mérete 162/205 cm helyett 160/214 cm. A minőségi hibás ajtókat javítani nem lehet! A minőséghibás szerkezet csak új ajtókkal helyettesíthető, értéke 2482 Ft”.
A szakértői vélemény szerint tehát az ajtók nem alkalmasak arra a célra, hogy a lakások rendeltetésszerű használatát biztosítsák.
Mindkét tétellel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy az alapfeltételek 30. §-a (1) bekezdésének rendelkezéseit hogyan kell értelmezni. A szóban forgó rendelkezés szerint, ha a hibát egyáltalán nem vagy csak aránytalanul nagy költséggel lehet kijavítani, feltéve, hogy a javítás elmaradása a szolgáltatást rendeltetésszerű használatra nem teszi alkalmatlanná, a megrendelő – szavatossági jogként – csak díjleszállítást igényelhet.
A szolgáltatáson az alapfeltételek alkalmazásánál nem a szolgáltatás egyes részeit (pl. ajtót, ablakot, padlóburkolatot), hanem magát a vállalkozói szolgáltatást vagy annak önálló részeit kell – az ajtók esetében a lakást, a PVC-padló esetében pedig a főépület érintett helyiségeit – érteni. Téves tehát az alperes álláspontja azért, mert a kijavítási költségek számításánál csupán az ajtókat veszi figyelembe, de figyelmen kívül hagyja magát a szolgáltatást. Az épület, illetve épületrész (a szolgáltatás) kijavítása úgy történhet meg, hogy a kivitelezőnek az ajtókat ki kell cserélnie. Az adott esetben tehát az ajtók cseréje egyenlő a lakások kijavításával. Ez pedig ennél a tételnél elvégezhető és aránytalanul nagy költséget sem okoz.
Egyébként e hiba kijavításának elmaradása az egész szolgáltatás rendeltetésszerű használatát érinti.
Másként kell értékelni a PVC-padló kijavítását. A hiba esztétikai jellegű. A padló kijavításának elmaradása az érintett helyiségeket, tehát a szolgáltatást rendeltetésszerű használatra nem teszi alkalmatlanná. A hiba kijavítása pedig csak aránytalanul nagy költséggel volna lehetséges. Ezért a megrendelő az alapfeltételek 30. §-ának (1) bekezdése értelmében szavatossági jogként csak a díjleszállítást igényelhette, s ebből a szempontból nem tekinthető megalapozottnak a szakvélemény előterjesztése után fenntartott az a kereseti kérelem, hogy a felperes “…a PVC burkolat javítását igényli…”, s ezen felül 16 968 Ft díjleszállítást is követel.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése figyelembevételével az elsőfokú ítéletet oly módon változtatta meg, hogy a PVC-burkolat esetében a felperes javára díjleszállítást ítélt meg, és erre vonatkozólag a felperes kijavítás iránti keresetét elutasította, az ajtókra vonatkozóan pedig az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A GKT 2/1974. sz. állásfoglalás szerint a gazdasági perben eljáró másodfokú bíróság a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül megváltoztathatja az elsőfokú bíróság határozatának az illetékre vonatkozó részét, amennyiben az az illeték viselésére kötelezett felet a jogszabály szerint járó illeték összegénél kisebb mértékben marasztalta.
A fentieknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének az illetékre vonatkozó rendelkezéseit az alábbi okok miatt megváltoztatta.
A felperes a keresetlevélben a pertárgy értékét 250 000 forintban jelölte meg. A Pp. 24. §-ának (1) bekezdése szerint a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke az irányadó.
A Pp. 26. §-a szerint a per tárgyának értékét a 24-25. §-ok rendelkezéseinek megfelelően a felperesnek kell megjelölnie. Ha ez az érték a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkezik vagy egyébként valószínűtlen, úgyszintén, ha azt az alperes vitássá teszi, a per tárgyának értékét a bíróság határozza meg.
A Pp. ez utóbbi rendelkezésének figyelembevételével az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a szakértői vélemény a hibás szolgáltatások értékét 349 479 forintban jelölte meg. Ez az összegszerűség az irányadó, mivel szavatossági ügyekben a pertárgy értékét az építési alapfeltételek 33. §-a (1) bekezdése b) pontjának megfelelő alkalmazásával a szolgáltatás hibás részének, illetve a hiba miatt rendeltetésszerűen nem használható részének értékében kell megállapítani. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor ennek az értéknek 8%-ában állapította meg a pertárgy értékét, mivel jelen esetben nem póthatáridő megállapítása volt a per tárgya, hanem az, hogy az alperes köteles-e a felperes által igényelt szavatossági kötelezettséget teljesíteni vagy sem. Ennek megfelelően a pertárgy értékének, tehát 353 479 forintnak a figyelembevételével kellett volna a 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 119/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az elsőfokú eljárás illetékét összesen 10 604 forintban megállapítani.
Mivel az elsőfokú bíróság tévesen csak 840 forint illetéket állapított meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú eljárási illetékösszeget 10 604 forintban határozta meg, és a feleket a le nem rótt illeték megfizetésére a pervesztességük arányában kötelezte.
A fellebbezési eljárásban érintett érték a PVC-padló esetében 169 682 Ft, az ajtók esetében 2482 Ft. Ebből a 16 968 Ft levonásával az alperes a különbözeti értékben pernyertesnek, a felperes a díjleszállításon felül igényelt kijavítás tárgyában pervesztesnek bizonyult, ezért a pernyertesség, illetve pervesztesség arányában a fellebbezési eljárási illetéket a két fél között megosztva kellett megállapítani.
(Legf. Bír. Gf. VI. 32 950/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 10. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás