MK BH 1975/487
MK BH 1975/4871
1975.10.01.
A munkáltató köteles a nyugdíjas dolgozónak is megtéríteni az elmaradt munkabérét, ha a munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. A dolgozó ez iránti igényét nem érinti, ha elhelyezkedési kötelezettségének rajta kívül álló ok miatt, vagy pedig az eset körülményeire tekintettel nem tudott eleget tenni [1967. évi II. törvény (Mt.) 31. §; 34/1967 (X. 8.) Kormány rendelet (Mt. V.) 33. §].
A felperes nyugdíjas, s mint ilyen 1973. július l-je óta áll az alperes alkalmazásában, főrendész munkakörben. A felperes az alperes termelőszövetkezet több vezető beosztású dolgozója ellen – társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt – feljelentést tett a megyei rendőr-főkapitányságon. Ennek alapján a nyomozást elrendelték. A feljelentett személyek között volt a termelőszövetkezet elnöke is.
Ezt követően 1973. december 19-én az alperes vezetőségének nevében K. L. elnök a felperes munkaviszonyát az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése alapján 1974. január 31. napjára felmondta. A felmondás indokolása szerint a felperes “a hozzáfűzött reményeket nem váltotta be, továbbá alaptalan hangulatkeltésre alkalmas kijelentéseket tett. V. M. EB elnök ezen munkakört tisztsége mellett el tudja látni, a főrendészi teendők ellátása szorosan összefügg az ellenőrzéssel, s ezzel tekintélyes összeget takarítunk meg.”
A felperes az elutasító határozat ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A felmondás hatálytalanítását és munkaviszonyának helyreállítását, továbbá a kiesett munkabérének megtérítését kérte. Előadása szerint a felmondás indokai nem felelnek meg a valóságnak, az joggal való visszaélés, mert azt a feljelentése miatt megtorlásul alkalmazták vele szemben.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott. A döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és az alperes felmondását hatálytalanította. Megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az eredeti munkakörében továbbra is fennáll. A felperesnek a kiesett munkabér megtérítésére irányuló kereseti kérelmét azonban elutasította. A munkaügyi bíróság a bizonyítás anyagából “azt a következtetést vonta le, hogy a felmondás okozati összefüggésben állt a felperes vizsgálataival és kötelességszerű feljelentésével. A bejelentés pedig nem volt alaptalan, mert annak tárgyában a büntetőeljárást megindították, ami jelenleg is folyamatban van. Ilyen körülmények között a felmondás az Mt. 2. §-ának (1) bekezdésében írt joggal való visszaélés tilalmába ütközött és azt az Mt. 29. §-a alapján hatálytalanítani kellett”. A kiesett munkabér megtérítésére irányuló keresetet azért utasította el, mert álláspontja szerint a felperes nem tett eleget az elhelyezkedési kötelezettségének.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletének az elmaradt munkabér megtérítése iránti keresetet elutasító része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 31. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a vállalat a dolgozó munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg, a dolgozót olyan helyzetbe kell hozni, mintha a munkaviszony meg sem szűnt volna. Az Mt. V. 33. §-ának (1) bekezdése szerint pedig, ha a munkaviszony megszüntetését hatálytalanítják, a dolgozót eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni, valamint meg kell téríteni elmaradt munkabérét és egyéb járandóságát, továbbá felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek és egyéb járandóságnak, valamint a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült, vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna.
Az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, ezért a felperest olyan helyzetbe kell hoznia, mintha a munkaviszony meg sem szűnt volna.
Tehát – a munkaviszony helyreállítása mellett – meg kell téríteni a felperes elmaradt munkabérét is. Ez alól az alperes részben vagy egészben csak akkor mentesülhetne, ha a perben bizonyítást nyert volna, hogy az elmaradt munkabér máshonnan megtérült vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna. Ez azonban a per eddigi adatai alapján nem állapítható meg. Erre nézve a felperes – az ítéletben foglaltakkal ellentétben – az ügy iratai szerint a per során nem nyilatkozott, s a bíróság bizonyítást sem vett fel.
Tény, hogy a felperes nyugdíjas. Ez azonban az elmaradt munkabér megtérítésére vonatkozó igényének alaposságát nem érinti, mert a felperes mint nyugdíjas is jogosult volt a perbeli munkaviszony létesítésére, és az ebből eredő munkabér felvételére. Ha pedig az alperes jogellenes felmondása folytán ettől elesett – s az elhelyezkedési kötelezettségének eleget tett, vagy rajta kívül álló ok miatt, az eset körülményeire is tekintettel nem tudott annak eleget tenni – jogosan tart igényt annak megtérítésére.
A kifejtettekből következik, hogy a jogerős ítéletnek a felperes keresetét elutasító része megalapozatlan és törvénysértő.
(Legf. Bír. M. törv. I. 10 551/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 10. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás