MK BH 1975/492
MK BH 1975/4921
1975.10.01.
I. A dolgozó a felmondás hatálytalanítása iránt indított perben szabadságának megváltása iránti, valamint a munkakönyve késedelmes kiadására alapított kártérítési igényt abban az esetben is érvényesíthet, ha az igényével előzőleg nem fordult a munkaügyi (szövetkezeti) döntőbizottsághoz, s azt csak a perben terjesztette elő [1952. évi III. törvény (Pp.) 356. § (1) bek.; 34/1967 (X. 8.) Kormány rendelet (Mt. V.) 32. §].
II. Ha a felmondás okának valósága tekintetében a felek között vita van, a felmondás okául megjelölt körülményeket megfelelő bizonyítás felvételével tüzetesen tisztázni kell [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 355. §; 1967. évi II. törvény (Mt.) 29. §].
A felperes a munkaszerződés alapján fertőtlenítői munkakörben dolgozott az alperesi szakszövetkezetben.
A szövetkezet vezetősége az 1973. március 19-i határozatával 1973. január 1-jétől kezdődő visszamenőleges hatállyal a melléküzemágban dolgozók munkaszerződéseit egyoldalúan módosította. Ennek következtében 1973. január 1-jétől kezdődően a felperes részére a havi 6000 Ft-ot meghaladó munkabért nem fizette ki. A felperes a vezetőség határozatának figyelembevételével készült, 1973. március 31-i keletű újabb munkaszerződést 1973. június 15-én azzal írt alá, hogy a munkaszerződés módosításához csak 1973. június 1-jétől kezdődően járul hozzá, mert a határozatot csak június 1-én kapta meg.
Az alperes a felperes munkaviszonyát még ugyanezen a napon felmondta azzal az indokolással, hogy a munkakörét szakszövetkezeti taggal kívánják betölteni.
A felperes munkaügyi vitát kezdeményezett a felmondás hatálytalanítása végett. Kérte továbbá az alperesnek a munkaszerződés egyoldalú módosítása folytán részére ki nem fizetett, 28 315 Ft-ot kitevő munkabér, az 1972. évre járó nyereségrészesedése és munkakönyvének késedelmes kiadása miatt kártérítés megfizetésére kötelezését.
Az alperesi szakszövetkezet döntőbizottsága a határozatával a felperesnek a munkaviszony megszüntetése miatt beadott panaszát elutasította. A döntőbizottság a szakszövetkezet vezetőségének a felperes bérezésére vonatkozó határozatát is “helybenhagyta”, és nem találta alaposnak a nyereségrészesedés kifizetése iránt előterjesztett igényt sem. Nem bírálta el azonban a döntőbizottság a felperesnek a munkakönyv késedelmes kiadásával kapcsolatos kártérítési igényét.
A felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz a szövetkezeti döntőbizottság határozatának a megváltoztatása iránt. Előadta, hogy a munkabér-követelésén kívül az 1972. évi nyereségrészesedés címén 14 400 Ft, az 1973. január-július hónapra járó 9 napi szabadság megváltásaként 2067 Ft, a munkakönyve késedelmes kiadása miatt pedig kártérítés címén 6000 Ft megfizetésére kéri az alperes kötelezését.
A munkaügyi bíróság végzésével a felperest a munkabér, szabadságmegváltás, kártérítés és más címen érvényesített igényeivel az alperesi szakszövetkezet vezetőség bizottságához utasította. A végzés indokolása szerint a szakszövetkezeti alkalmazottak munkaügyi vitáiban a 35/1967. (X. 11.) Korm. rendelet 136. §-ának (1) és (3) bekezdésében megjelölt szervek döntenek. A vezetőség bizottságának elsőfokú határozata ellen az Mt. szabályai szerint van jogorvoslatnak helye. A megjelölt igények tárgyában a szövetkezet vezetőség bizottsága még nem döntött. A felperes követelése tehát időelőtti. Ezért a bíróság a pert e részben a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette.
A munkaügyi bíróság ezt követően hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította, és az alperes felmondását, valamint az alperesi szakszövetkezet döntőbizottságának határozatát hatályában fenntartotta. Az ítélet indokolása szerint az alperes a felmondás közlésére vonatkozó alakiságokat megtartotta. A felmondási ok a felpereshez intézett leveléből kitűnik. A felperes nem bizonyította, hogy a megjelölt felmondási ok valótlan. Az Mt. 26. §-ának (4) bekezdésében, az Mt. V. 26. §-ában és az Mt. V. 27. §-ában megjelölt és a felperesre vonatkozó felmondást korlátozó, illetőleg kizáró okok nem állnak fenn.
A munkaügyi bíróság ítélete és végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló, az 1971. évi 34. tvr.-el módosított és kiegészített 1967. évi III. tv. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében e törvény hatálya kiterjed a mezőgazdasági szakszövetkezetekre is.
A tagsági viták intézése a törvény 93. §-ának (1) bekezdése értelmében a szövetkezeti döntőbizottság hatáskörébe tartozik. A 46/1971. (XII. 28.) Korm. rendelettel módosított és kiegészített 35/1967. (X. 11.) Korm. rendelet 141. §-a értelmében pedig a termelőszövetkezet alkalmazottainak munkaügyi vitáira a tagsági vitákat eldöntő szövetkezeti szervek hatáskörére és eljárására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A felperesnek a munkabér és a nyereségrészesedés kifizetése iránt előterjesztett igényét az alperesi szakszövetkezet döntőbizottsága elbírálta, ezért a felperes a Pp. 349. §-ának (2) bekezdése alapján a szövetkezeti döntőbizottság határozata ellen jogosult volt a munkaügyi bírósághoz fordulni. A munkaügyi bíróság tehát a felperes kereseti követeléseit tévesen tekintette idő előttinek, és ennélfogva ez okból tévesen szüntette meg a pert. A munkaügyi bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy a felperes követeléseit az alperesi szakszövetkezet vezetőség bizottságának kell elbírálnia, s csak ezt követően fordulhat a felperes a bírósághoz.
A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló jogszabályok módosítása és kiegészítése folytán a munkaügyi vita, illetőleg a munkaügyi per időpontjában a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben (szakszövetkezetekben) vezetőség bizottság már nem működött. A munkaügyi bíróság eljárása tehát azért is törvénysértő, mert a felperest igénye érvényesítésével egy nem létező szervhez utasította.
Minthogy a szövetkezeti döntőbizottság a felperesnek a kártérítés címén előterjesztett igénye kivételével valamennyi igénye tekintetében döntött, a munkaügyi bíróságnak a per megszüntetése helyett e kérdésekben, érdemben kellett volna döntenie.
A felperes a peres eljárásban a szövetkezeti döntőbizottság előtt nem érvényesített igényt is előterjesztett. Az 1973. január-július hónapokra járó 9 napi szabadság megváltásaként 2067 Ft kifizetésére kérte az alperes kötelezését. A munkaügyi bíróságnak a felperesnek ezt az igényét is érdemben kellett volna elbírálnia, mert a Pp. 356. §-ának (1) bekezdése értelmében az eljárás tárgyául szolgáló sérelemből származó további igény érvényesítésének vagy az igény felemelésének, illetőleg – a munkaügyi vita keretei között – a kereset változtatásának a tárgyalás berekesztéséig helye van. A felperesnek a szabadságmegváltással kapcsolatosan előterjesztett igénye összefüggésben áll a munkaviszonya megszüntetésével, hiszen éppen ennek folytán került abba a helyzetbe, hogy szabadságát természetben már nem tudja kivenni.
Úgyszintén nem volt akadálya annak sem, hogy a felperes a munkakönyvének visszatartására alapított igényét is érvényesíthesse a bíróság előtti eljárásban annak ellenére, hogy e felől a szövetkezeti döntőbizottság nem határozott, mert ez az igénye is ugyanabból a sérelemből származik, amely a per tárgya volt: a munkaviszony megszüntetése folytán keletkezett az alperesnek az a kötelezettsége, hogy legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában ki kellett adnia a felperes munkakönyvét [Mt. V. 32. §].
A felmondás kérdésével kapcsolatban keletkezett munkaügyi vitában a munkaügyi bíróság érdemben döntött és a felperes keresetét elutasította. A felperes azt állította, hogy az alperes által közölt felmondási ok nem felel meg a valóságnak. Az alperes viszont ennek az ellenkezőjét állította és arra hivatkozott, hogy az alapszabályai értelmében az alkalmazottal szemben a szövetkezeti tagot előnyben kell részesítenie. Előadta azt is, hogy a felperes érdekében eltekintettek a felmondás alapjául szolgáló valódi indok közlésétől.
A felperes a döntőbizottsági eljárásban arra hivatkozott, hogy a felmondási ok azért valótlan, mert ő fertőtlenítő szakmunkás, márpedig az alperesnek nincs fertőtlenítő szakmunkás képesítéssel rendelkező tagja.
A per kiemelt adataira tekintettel a munkaügyi bíróságnak a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel az igazság kiderítése érdekében a Pp. 355. §-ának (2) bekezdése értelmében további bizonyítást kellett volna elrendelnie, és ennek keretében tisztáznia kellett volna, hogy a felmondás oka mennyiben felel meg a valóságnak. Tisztáznia kellett volna tehát, hogy mennyiben való az alperes közlése, amely szerint a felperes által betöltött munkakör ellátását szakszövetkezeti tagra kívánta bízni, figyelemmel arra is, hogy e munkakör ellátásához – az eddigi adatok szerint – szakképesítés szükséges.
Csak mindezeknek a körülményeknek további bizonyítással történő tisztázása útján lehetett volna megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperesnek a felmondás hatálytalanítására irányuló keresete mennyiben tekinthető megalapozottnak [Mt. 29. §].
(Legf. Bír. M. törv. I. 10 422/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 10. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás