BK BH 1975/496
BK BH 1975/4961
1975.11.01.
Az őstermelő által tenyésztés és továbbtartás céljára vásárolt lovak haszonnal történt eladása nem valósít meg üzérkedést [1961. évi V. törvény (Btk.) 236. §].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat jelentős értékű árura üzletszerűen elkövetett üzérkedés bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette. Ez ellen az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott felmentése miatt.
A tényállás lényege szerint a vádlott 5 hold földön egyénileg gazdálkodó földműves. Használta az apja 15-16 számos állat elhelyezésére alkalmas istállóját, s volt megfelelő gazdasági épülete és egyéb felszerelése is ennyi állat tartására.
Elsősorban állattenyésztéssel, mégpedig lótartással foglalkozott. 1970 áprilisától 1974 áprilisáig 35 lovat vásárolt, melyekből 33 lovat később, de esetenként legkevesebb 3 hónapos tartás után értékesített, két ló még jelenleg is a tulajdonában van.
A lovakat a vádlott hizlalta, feljavította, igás vagy hátaslónak betörte, illetve a beteg lovakat házilag kikezelte és csak ezt követően történt az értékesítés.
A 35 ló össz. vételára 313 500 Ft volt, míg a 33 ló eladási ára 405 000 Ft.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a vádlott őstermelő. Mint egyénileg gazdálkodó foglalkozhat állattartással. Gazdasága alkalmas volt az évenkénti 4-9 ló tartására is. E lovak tartásával, hizlalásával, feljavításával kapcsolatos munkát a vádlott és családtagjai is el tudták látni. Az állatok takarmányozása is csak kisebb részben történt vásárolt takarmánnyal. A járatlevelek átírásának elmulasztása nem állapítható meg. A vádlott a fenti tényállásban írt cselekményével jövedelemre tett szert. E jövedelem azonban az állatoknak neveléséből, tartásából, felhizlalásából, gyógyításából, betanításából származott, nem pusztán az adásvételből. A lovak ilyen tartása népgazdaságilag hasznos tevékenység volt. A fent említett jövedelem után a vádlott adót is fizetett.
Mindebből az elsőfokú bíróság azt a helyes jogi következtetést vonta le, hogy a vádlott cselekménye nem valósította meg a vád tárgyává tett bűncselekményt, s ezért őt az ellene emelt vád alól felmentette.
Utal a megyei bíróság arra, hogy a 7/1968. (II. 17.) MÉM rendelet 5. §-a szerint a tenyésztés és továbbtartás céljára történő állatvásárlás – közte a lovak vásárlása is – korlátozás alá nem esik. A vásárlás tehát nemcsak olyan mennyiségben történhet, amely a vevő saját szükségletének kielégítésére elegendő, hanem olyan mértékben is, amely az említett állatok későbbi forgalomba hozatalát eredményezheti. A tenyésztés vagy továbbtartás céljára vásárolt állatok utóbb történő eladása tehát üzérkedést nem valósít meg.
A vádlott egyénileg gazdálkodó földműves, őstermelő. Ez a foglalkozás a társadalmunkban megengedett, sőt hasznos tevékenység. Az őstermelő foglalkozhat növénytermeléssel és állattenyésztéssel, illetve a gazdálkodás e két ága közül egyiket elsődlegesen is folytathatja. A vádlott a fenti tényállás szerint az állattartást – felszereltségét, takarmányozási lehetőségét figyelembe véve – lehetővé tette. Idegen munkaerő igénybevételére nem került sor. A vádlott és családtagjai által végzett munka, a gyógyítás, az igás vagy hátaslónak a betörése, a feljavítás, a hizlalás, a befektetett anyag- és egyéb költségeken túlmenően értéknövelő tevékenység volt.
Méltánytalan, kirívó jövedelem, haszon nem származott a vádlott cselekményéből. Az állatok tartási ideje meghaladta mind a mezőgazdasági szakértő által a feljavításra szükségesnek véleményezett időt, mind pedig a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium megkeresésre adott válaszában írt azt a tartási időt, mely után már a jószágot saját nevelésűnek lehet tekinteni.
A vádlott jövedelme után adót fizetett, amely a tartásból, s nem az állatok adásvételéből származott. Nem volt ezért spekulációs tevékenységnek tekinthető a vádlott cselekménye. Minden gazdasági tevékenységnek ugyanis haszonszerzés is a célja, s természetes, hogy valamely gazdasági tevékenység hasznot hajtó. A vádlott az állattartással népgazdasági szempontból is hasznos és a körülményei által indokolt, a szokásos gazdálkodás kereteit meg nem haladó tevékenységet folytatott. A továbbtartásra történt állatvásárlásokkal kapcsolatban nincs olyan törvényes rendelkezés, mely az állatok számát korlátozná. A korlát csupán annyi, hogy saját maga és hozzátartozói munkájával nevelje, gondozza az állatokat, tehát ne munka nélkül jusson jövedelemhez.
Mindezekre figyelemmel nincs ténybeli és jogi alapja az üzérkedés megállapításának, így nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a vádlottat felmentette. Ezért a megyei bíróság az ítéletet helybenhagyta.
(Pécsi Megyei Bíróság 1. Bf. 162/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 11. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás