BK BH 1975/50
BK BH 1975/501
1975.02.01.
Lőszerraktárnál szolgálatot teljesítő katonai őrök által elkövetett, őrutasítás jelentős hátrány veszélyével járó megszegésének bűntette esetén akkor is példás büntetést kell kiszabni, ha a terheltek korábban kifogástalanul teljesítettek szolgálatot [1961. évi V. törvény (Btk.) 64. § (1) bek., 326. § (2) bek.].
A katonai bíróság az I. és a II. r. honvéd vádlottat őrutasítás jelentős hátrány veszélyével járó megszegésének bűntette miatt 5-5 hónapi fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
A katonai bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlottakat szeptember 12. napján 8 órától 24 órás őrszolgálatba vezényelték. Szeptember 13. napján 2 órakor az I. r. vádlottat az egység lőszerraktárának az 1. sz., míg a II. r. honvéd vádlottat a 8. számú őrhelyre vezették fel az őrfeladat ellátására. Az őrhelytáblázat szerint mindkét vádlottnak a szolgálatát állandó mozgással kellett ellátnia.
A felvezetést követően a II. r. honvéd vádlott a mozgási körletét elhagyta és az 1. sz. őrhelyen levő magas megfigyelőhöz ment, ahol magára terítette az ott levő esőköpenyt és elaludt. A I. r. vádlott mozgási körletében észrevette a vádlott társát, melléje feküdt, betakarózott és elaludt. A vádlottakat 4 órakor találta meg a felvezetést végrehajtó felvezető és a váltás tagjai.
Tévedett a katonai bíróság a büntetés kiszabásánál, amikor nem értékelte kellően a vádlottak cselekményének tárgyi súlyát és bűnösségük fokát, így – a differenciálás elve érvényesítésével kialakult ítélkezési gyakorlattól is lényegesen eltérő – enyhe büntetést alkalmazott.
A büntetés kiszabásánál eltúlzott jelentőséget tulajdonított a vádlottak eddigi kifogástalan szolgálatteljesítésének és a beismerésnek. A vádlottak alapvető katonai kötelezettséget sértő bűncselekményt valósítottak meg, amikor őrszolgálat teljesítése közben – különösen fontos objektumnál – elaludtak, és ezzel objektíve lehetővé tették, hogy illetéktelen személyek az objektum területére léphessenek. Elalvásukkal ugyanis az egység lőszerraktára hosszú időn át, őrizetlenül maradt. A vádlottak e magatartásukkal kirívó módon szegték meg az őr kötelezettségeit tartalmazó szabályzat előírásait.
Nincs jelentősége a vádlottak vonatkozásában – akik speciálisan őrszolgálatra kiképzett katonák – a rövid ideje teljesített katonai szolgálatnak, mivel az őrszolgálat teljesítése közben mindketten lefeküdtek és elaludtak. A leleplezésük folytán ugyancsak nincs nagyobb jelentősége az őszinte beismerő vallomás megtételének sem.
A vádlottak megnevelése és másoknak a hasonló jellegű bűncselekmények elkövetésétől való visszatartása, a szolgálati rend és a fegyelem megóvása mindkét vádlott esetében lényegesen súlyosabb szabadságvesztés kiszabását teszi szükségessé.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a szabadságvesztés mértékét mindegyik vádlottnál 1 évi fegyelmező zászlóaljban végrehajtásra kerülő szabadságvesztésre felemelte, mivel az 1961. évi V. törvény (Btk) 68. §-ának az alkalmazását lehetővé tevő körülmények egyik vádlott esetében sem voltak felismerhetők.
(Legf. Bír. Katf. IV. 26/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 2. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás