BK BH 1975/504
BK BH 1975/5041
1975.11.01.
Bűntetti eljárásban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást csak bizonyítás felvétele után állapíthat meg [1973. évi I. törvény (Be.) 258. § (1) bek. b) pont].
A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki magánokirat-hamisítással folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében és ezért 3000 forint pénzbüntetésre ítélte, továbbá kötelezte, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt a magánfélnek 1501 forintot és ennek 1974. június 1. napjától számított 5%-os kamatát fizesse meg.
A járásbíróság ítéletében megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat élelmiszer boltjának a vezetője volt, aki 1974. év április és május havában a bérfizetés alkalmával mindkét alkalommal 500-500 forinttal nagyobb összeget vételezett fel a pénztárból, mint amennyit a dolgozók részére munkabérként kifizetett, ezt az összeget saját céljaira fordította, az ekként keletkezett hiányt pedig fiktív üres stornoblokkok felhasználásával tüntette el. 1974. június 3. napján a terhelt a bolt kisegítő pénztárából 501 forintot vett fel, ezt a pénzt szintén eltulajdonította, és a hiányt ismételten fiktív blokkokkal tüntette el.
Az ügyész vád tárgyává tette azt is, hogy a terhelt 1974. április havában a kezéhez teljesített 823 forint közületi befizetést elsikkasztotta. A járásbíróság ennek a cselekménynek az elkövetését azonban nem látta bizonyítottnak, ezért ezt a folytatólagosan elkövetett sikkasztás köréből kirekesztette.
A megyei bíróság a terheltet az ellene emelt vád alól bebizonyítottság hiányában felmentette és a magánfelet polgári jogi igényével elutasította.
Az eljárt bíróságok ítéletei ellen emelt törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint a megyei bíróság megsértette a Be. 239. §-ának (1) bekezdésében és a Be. 258. §-ának (2) bekezdésében foglalt eljárásjogi rendelkezéseket, amikor anélkül, hogy a fellebbezési eljárásban bizonyítást vett volna fel, az elsőfokú bíróság által értékelt bizonyítékokat a járásbíróság értékelésével teljesen ellentétesen újra értékelte. Ezért mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság ítélete megalapozatlan, nem vizsgálták ugyanis a terhelt szavahihetőségét, elmulasztották beszerezni a munkaügyi döntőbizottság, illetőleg a munkaügyi bíróság iratait.
A törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A járásbíróság az ügyben 1974. október 30. napján, november 18. napján és december 4. napján megtartott tárgyaláson részletes és minden körülményre kiterjedő bizonyítást folytatott le és a bizonyítékok sokoldalú értékelése alapján állapította meg, hogy a terhelt a bűnösség alapjául szolgáló bűncselekményeket elkövette. A járásbíróság értékelésének körébe vonta a terhelt ellen megindított fegyelmi eljárás során tett, önmagára nézve terhelő vallomását, amelyben a bűncselekmény elkövetését töredelmesen beismerte, s megállapította, hogy ebben az időben semmiféle kényszer vagy fenyegetés hatása alatt nem állt. Bár az igazságügyi könyvszakértői vélemény szerint a terhelt sikkasztását könyvszakértői módszerekkel nem lehet kimutatni, a járásbíróság a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok alapján 1501 forint eltulajdonításában megállapíthatónak látta a terhelt bűnösségét.
A büntetőeljárási törvény megsértésével járt el azonban másodfokon a megyei bíróság, amikor a terheltet az ellene emelt vád alól bebizonyítottság hiányában felmentette.
A Be. 239. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja. E szabály alól abban az esetben van kivétel, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, vagyis a megállapított tényállás a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hibákban és hiányosságokban szenved.
A bűntetti eljárásban érvényesülő rendelkezések szerint a megalapozatlanság a tényállás kiegészítésével, helyesbítésével vagy a felvett bizonyítás útján orvosolható [Be. 258. § (1) bek. a) pont]; az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására abban az esetben kerülhet sor, ha a másodfokú bíróság által felvett bizonyítás alapján a vádlott felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének van helye [Be. 258. § (1). bek. b) pont].
Az adott esetben az ügyészség a terheltet az 1961. évi V. törvény (Btk.) 296. §-a (2) bekezdésének g) pontja szerint minősülő sikkasztás elkövetésével vádolta, ezért a bűntetti eljárás szabályait kellett alkalmazni [Be. 89. § (2) bek.].
A megyei bíróság azonban fellebbezési eljárásban anélkül hozott felmentő ítéletet és állapította meg eltérően a tényállást, hogy bizonyítást vett volna fel. Ez az eljárása és azon alapuló határozata sérti a Be. 258. §-a (1) bekezdése b) pontjának rendelkezését, amely ilyen döntésre csakis a másodfokon felvett bizonyítás alapján ad lehetőséget.
A másodfokú ítélet indokolásával kapcsolatban rá kell mutatni arra is: az a körülmény, hogy a sikkasztás elkövetése könyvszakértői módszerekkel közvetlenül nem mutatható ki, egymagában nem zárja ki az említett bűncselekmény elkövetésének és bizonyításának lehetőségét.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítélete törvénysértő, ezért azt a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az ügyet újabb másodfokú eljárásra a megyei bírósághoz visszaküldte.
(Legf. Bír. B. törv. I. 423/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 11. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás