BK BH 1975/507
BK BH 1975/5071
1975.11.01.
Az alapeljárás során már megállapított és értékelt tény a büntetés enyhítésére irányuló perújítás elrendelésének alapjául nem szolgálhat [1973. évi I. törvény (Be.) 276. § (1) bek. a/1. pont].
A megyei bíróság K. Pál I. r. vádlottat több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete, továbbá erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt halmazati büntetésként 17 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 10 évre eltiltásra ítélte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy K. Pál bűnösségének erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében való megállapítását mellőzte, e vádlott cselekményeit – egységesen – több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősítette, ezért őt 15 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte.
A tényállás szerint K. Pálnak a K. Máriával kötött házasságát a bíróság felbontotta. K. Pál 1970. október 29. napján reggel a lovát eladta K. János II. r. vádlottnak. Ezt követőleg K. Sándor III. r. vádlottal együtt italboltba mentek, s ott fejenként 3-4 dl pálinkát fogyasztottak. Az italboltból K. Pál lakása felé indultak. Útközben az utóbbi közölte, hogy a járatlevelet csak akkor adja át, ha K. Jánostól megkapja a neki még járó 800 Ft-ot. K. Sándor erre ököllel fejbe ütötte K. Pált és K. János is bántalmazta őt. K. Pál R. Imre udvarába menekült. Vádlott-társai követték, és tovább ütlegelték. R. Imre a verekedőket kiutasította udvarából.
K. Pál ezután a rendőrségre ment feljelentést tenni. Innen orvoshoz küldték látleletért. Az orvosnál sokan várakoztak, ezért elment az italboltba. Rövid idő múlva megjelentek ott a K. testvérek is. Fenyegetően közeledtek a vádlott felé. A tettlegességet mások közbelépése akadályozta meg. Ezután K. Pál a hátsó kijáraton távozva a lakására ment. A K. testvérek pedig az utcai ajtón távoztak és kocsival K. Pál felé indultak. K. Pál ezt észlelte, ezért bereteszelte a kiskaput, a konyhában magához vett egy kést és kilépett az udvarra. A K. testvérek ezalatt a kerítésen átmászva az udvarra mentek és fenyegetően közeledtek K. Pál felé. K. Pál a rátámadó K. Sándort négyszer megszúrta a hátán. A kés az egyik szúráskor a lapocka és a gerinc között behatolt a mellüregbe, vérmell és légmell keletkezett. A sérülés életveszélyes volt, de halálos eredményt nem okozott.
K. Pál 1970. december 26. napján az italboltban 6-7 dl pálinkát fogyasztott. Hazament, összeszólalkozott volt feleségével, aki a lakásába menekült. A vádlott követte, benyomta a szobaajtót, a szobába lépve konyhakéssel többször megszúrta a volt feleségét. Egy szúrás a mellüregbe hatolt. Másik szúrás a gerinccsatornába hatolt. Átmetszette a gerincvelőt. Mindkét sérülés életveszélyes volt. Gyors orvosi segítség mentette meg a sértett életét.
A felesége megszúrása után a vádlott az anyósának döfte fejébe a kést olyan nagy erővel, hogy a késnek csak a nyele látszott ki a koponyából. Ez a szúrás az agyállományban koponyaűri vérzést, heveny agynyomást okozott. A sértett rövid időn belül meghalt. A halált nyombani orvosi beavatkozás sem háríthatta volna el.
Az eljárt bíróságok ítéletei ellen K. Pál terjesztett elő perújítási kérelmet. Kérelmét lényegében arra alapította, hogy a K. testvérekkel szemben jogos védelmi helyzetben cselekedett, amelyet a bíróságok nem értékeltek kellőképpen.
A perújítási kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott ítéletének indokaiban megállapította, hogy K. Pál, amikor K. Sándort megszúrta, jogos védelmi helyzetben volt. Megállapította, hogy az elhárítás szükséges mértékét túllépte. Utalt arra is, hogy az ijedtsége, menthető felindulása – figyelemmel arra, hogy megtámadtatása sűrűn lakott helyen, saját udvarukban, puszta kézzel történt, és hogy a vádlott a kést még a támadás megkezdése előtt magához vette – nem volt olyan fokú, hogy a védekező cselekmény aránytalanságának a felismerésére képtelenné tette volna őt. A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott ítéletének indokaiban végül arra is rámutatott, hogy az említett lelkiállapot jelentős mértékben korlátozta e felismerésben. Ezért K. Pál e cselekménye vonatkozásában az 1961. évi V. törvény (Btk.) 25. §-a (3) bekezdésének második fordulatát alkalmazta.
A jogos védelmi helyzetet tehát megállapította és értékelte az alapeljárás során másodfokon eljárt bíróság.
Az alapeljárás során már megállapított és értékelt tényre pedig perújítás nem alapítható.
A perújítási kérelemben felajánlott helyszíni bizonyítási eljárás során sem merülhet fel olyan új bizonyíték, mely valószínűvé tenné, hogy a terheltet a K. Sándor sérelmére elkövetett cselekmény vádja alól fel kell menteni, vagy lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni. Annál kevésbé, mert a kérelmező maga sem állítja annak a ténynek az ellenkezőjét, mely szerint megtámadtatása sűrűn lakott helyen, saját udvarukban és puszta kézzel történt.
A perújítás elrendelésének a Be. 276. §-a (1) bekezdésének a/1. pontjában foglalt feltételei tehát nem állanak fenn. A perújítási kérelmet ezért a Be. 279. §-ának (2) bekezdése értelmében el kellett utasítani.
(Legf. Bír. B. törv. IV. 672/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 11. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás