PK BH 1975/509
PK BH 1975/5091
1975.11.01.
Az ingatlan használata nem vezet elbirtokláshoz, ha ahhoz nem társul olyan megnyilvánulás, amely a sajátként való birtoklást objektív módon (külsőleg) kifejezi [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 121. §, 123. §].
A perbeli ingatlanok telekkönyvi tulajdonosa az alperes, akinek tulajdonjogát 1930-ban és 1935-ben jegyezték be vétel jogcímén. A szomszédos ingatlan tulajdonosa a felperes és a felesége.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a telekkönyvileg az alperes nevén álló ingatlanok tulajdonjogát elbirtoklás útján megszerezte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, tagadta az elbirtoklás törvényi feltételeinek meglétét, mert a felperes titokban vette használatba az ingatlanokat s ilyen módon is használta azokat. Arra is hivatkozott, hogy az ingatlanokat idős kora és betegsége miatt nem tudta művelni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott. Tényként állapította meg, hogy az ingatlanokat mint ismeretlen tulajdonos által elhagyott területet az 1940-es évektől F. L. és felesége használták. Idős koruk miatt 1956-1958-ban felhagytak az ingatlanok használatával, és azt a felperesnek átengedték, aki ettől kezdődően az elbirtoklási időn át az ingatlanokat sajátjaként használta. Az elbirtoklás tehát bekövetkezett, éspedig a tulajdonszerzést korlátozó jogszabály hatálybalépése előtt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése szerint elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként tíz éven át szakadatlanul birtokolja. A törvény miniszteri indokolása értelmében a sajátként való birtoklás egyik jellemzője, hogy a birtokos véglegesnek tekinti a saját birtoklását, ami viszont nem szubjektív megítélés kérdése. Ebből következik, hogy a puszta használat, ha ahhoz nem társul olyan megnyilvánulás, amely a sajátként való birtoklást objektív módon (külsőleg) kifejezi, elbirtokláshoz nem vezethet. Ilyen objektív megnyilvánulás lehet pl. a hatóságok előtti önálló fellépés, a más személyek előtt tett kijelentés, az előttük vagy velük szemben tanúsított magatartás, vagy az is, hogy a birtokos viseli az esetleges közterheket.
A per eddigi adataiból ilyen objektív megnyilvánulás nem állapítható meg. Az sincs például tisztázva, hogy a perbeli ingatlanok adózási kötelezettség alá estek-e, és a felperes fizetett-e utánuk adót. A perben csak az nyert igazolást, hogy az alperes adót nem fizetett.
Ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa, az akadály megszűnésétől számított egy évig az elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként az elbirtoklási idő már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb van hátra [Ptk. 123. §].
Az ügyben eljárt bíróságok az alperesre vonatkozóan az esetleges menthető ok fennállását behatóan nem vizsgálták. Az 1889-ben született és Z.-n rokonainál lakó alperes orvosi bizonyítvánnyal igazolta, hogy 1956. január óta munkaképtelen fekvő beteg. Ezért nem tudott a tárgyalásokon sem megjelenni.
A menthető ok beható vizsgálata végett az alperest megkeresett bíróság útján a lakásán meg kellett volna hallgatni, főként arra nézve, hogy az ingatlanokat kitől szerezte, egyáltalán birtokba lépett-e, és ha igen, mikor és miért hagyott fel azok használatával. Tisztázni kell azt is, hogy milyen rokonai vannak az alperesnek akár a perbeli ingatlanok közelében, akár lakóhelyén, akiket, vagy akit megbízhatott volna azzal, hogy a szóban forgó ingatlanok felől érdeklődjenek, azokkal törődjenek.
Mindezeknek a körülményeknek vizsgálata nélkül megalapozott érdemi döntés nem hozható. A jogerős ítélet tehát megalapozatlan.
(Legf. Bír. P. törv. I. 20 083/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 11. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás