PK BH 1975/512
PK BH 1975/5121
1975.11.01.
Az Országos Építésügyi Szabályzat előírásainak megszegésével történt építkezéssel másnak okozott kár esetén az építtető és a károsult között polgári jogviszony keletkezik, amelyre a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályait kell alkalmazni [10/1969. (VI. 8.) ÉVM rendelet 16. §; 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 340. §].
A felperes üdülőingatlanával szomszédos az alperes üdülőtelke. A peres felek a telkükön hétvégi házat építettek. A felperes háza korábban épült meg, mint az alperesnek a mellette levő háza. Az építkezésnél mind a felperes, mind az alperes eltért az építésügyi hatóság által kiadott építési engedélytől. A felperes az utca beépítési vonalától számított 5 méteres távolság helyett 4 méterre építette a ház homlokzatát, az alperes pedig ettől az utcasíktól számítva 183 cm-rel építette előbbre a 440 cm párkánymagasságú bújtatottan kétszintes hétvégi nyaralóját. Ezzel leárnyékolta a felperes épületét és megszüntette az erdőre nyíló kilátást is. Az építésügyi hatóság a szabálytalan építkezés miatt mind az alperest, mind a felperest megbírságolta, majd határozatával a hétvégi házaknak a kiadott építési engedélytől eltérő módon történő kivitelezését méltányossági szempontok alapján engedélyezte.
A felperes keresetében az árnyékolásból eredő értékcsökkenésben jelentkező kárának a megtérítését követelte az alperestől.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, ítéletének indokolásában megállapította, hogy a peres felek megsértették az építkezéssel kapcsolatos előírásokat, az illetékes építésügyi hatóság azonban az építési engedélytől eltérő módon történő kivitelezéshez utóbb hozzájárult, és ezért az alperes terhére nem állapítható meg olyan jogellenes magatartás, amely a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében alapul szolgálhatna kártérítési felelősségének megállapítására.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az építési engedélyezési eljárásról szóló 10/1969. (VI. 8.) ÉVM rendelet 16. §-ának (2) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy az építési engedély az építési munkával kapcsolatos polgári jogi igényt nem dönti el.
Ha az építési engedély birtokosa az építkezés során harmadik személynek kárt okoz, akkor az építkező és a harmadik személy között polgári jogviszony keletkezik, amelyre a szerződésen kívüli károkozás szabályait kell alkalmazni.
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A törvény miniszteri indokolása szerint minden károkozás jogellenes, amely másnak a jogvédte érdekét sérti.
Az eddig rendelkezésre álló adatok alapján is tényként megállapítható, hogy a felperes és az alperes az építési engedélyben foglalt előírások megszegésével építették a hétvégi házukat. Az Országos Építésügyi Szabályzat minden építkezőre kötelező előírásainak a megszegésével történt építkezés – ha az kimutatható károsodást eredményezett – kártérítés alapja lehet. Ez a jelen esetben annál nyilvánvalóbb, mert a határozatokból kitűnően a szabályellenességnek az építésügyi hatóság is tudatában volt, és csak méltányossági szempontokra tekintettel engedélyezte az építési engedélytől eltérő módon való építkezés befejezését.
Az alperes felelősségének kimentését meg sem kísérelte.
A perbeli vita eldöntésénél tehát elsősorban azt kell tisztázni, hogy az alperes építkezése során okozott-e kárt a felperesnek. Az ügyben eljárt bíróságok elfoglalt álláspontjukra tekintettel az ide vonatkozó tényállást hiányosan állapították meg, és a helyes tényállás megállapításához szükséges valamennyi körülmény felderítését elmulasztották.
Az építésügyi hatóságnak az iratokhoz csatolt határozatai nem elegendők annak megállapítására, hogy a peres felek az Országos Építésügyi Szabályzat kötelező rendelkezéseit milyen mértékben szegték meg. Ennek a fontos ténynek a megnyugtató megállapításához szükség van az államigazgatási iratokra, és a szükséghez képest az illetékes államigazgatási hatóság kijelölt tagjának tanúkénti kihallgatása, vagy esetleg építésügyi szakértő meghallgatása nyújthat kellő ténybeli alapot annak megállapítására, hogy a peres felek az Országos Építésügyi Szabályzatot milyen mértékben szegték meg. Ennek megállapítása után kerülhet sor annak vizsgálatára, hogy az alperes részéről a szabályzat rendelkezéseinek megsértése okozott-e a felperesnek olyan anyagi kárt, amely nem merült volna fel, ha az említett szabályzat rendelkezéseit megtartják.
A perbeli adatok szerint elsőnek a felperes tért el az építési engedély előírásaitól, ezért a felelősség megállapítása és annak mértéke szempontjából jelentősége van annak is, hogy a felperes szabálytalansága az alperest mennyiben befolyásolhatta abban, hogy az építési előírásoktól maga is eltérjen. Vizsgálni kell tehát a felperesnek a károkozásban való közrehatását, mert a felperes közrehatása, illetve a kárelhárítás és kárcsökkentés terén tanúsított felróható magatartása a Ptk. 340. §-a szerint kármegosztás alapjául szolgálhat.
Ezeknek a körülményeknek gondos felderítése és a tényállásnak helyes megállapítása után lehet csak a kereset tárgyában megnyugtató döntést hozni.
(Legf. Bír. P. törv. I. 21 067/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 11. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás