PK BH 1975/513
PK BH 1975/5131
1975.11.01.
Nem ütközik jogszabályba, sem lakásgazdálkodási érdekbe az, hogy a lakás bérleti jogát megszerző hozzátartozó pénzbeli térítési kötelezettséget vállal a volt bérlőnek az új lakás megszerzésével felmerülő kiadásai fedezéséhez [1/1971. (II. 8.) Kormány rendelet 86. § (1), (2) bek., 88. § (1) bek.; 2/1971. (II. 8.) ÉVM–PM rendelet melléklete].
A felperes keresetlevelében azt adta elő, hogy 1971 szeptemberében 60 000 Ft kölcsönt adott fiának – az alperesnek –, ezt az összeget azonban fia nem fizette vissza.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, tagadta, hogy a felperes az ő részére kölcsönt folyósított. Azt ugyan nem tette vitássá, hogy a kölcsön felvételéről szóló okiratot aláírta. Arra hivatkozott azonban, hogy a felperes csak azzal a feltétellel volt hajlandó lemondani javára a három szobából és mellékhelyiségekből álló tanácsi rendelkezésű lakásának bérleti jogáról, ha a kötelezvényt aláírja. A kereseti követelés jogszerűségét 29 000 Ft erejéig elismerte azzal a megokolással, hogy ez az összeg felel meg a szóban levő lakásra megállapított lakás-használatbavételi díjnak. Ezt meghaladóan azonban a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperest 60 000 Ft és kamatai, valamint 6000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint a felperes ingyenesen mondott le az alperes javára lakásának bérleti jogáról, a kölcsön felvételét elismerő okirattal szemben azonban nem találta bizonyítottnak azt, hogy az abban megjelölt összeget az alperes nem vette fel.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben 29 000 Ft-ot meghaladó részében a kereset elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította, egyben a felperest 5000 Ft per- és fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felek között megkötött kölcsönszerződés színlelt volt, a felek szerződése ellenérték kikötése mellett a lakásbérleti jogról való lemondást leplezte. Álláspontja szerint ez a szerződés semmis. Az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 88. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a bérlő csak a 86. § (2) bekezdésén alapuló – tehát csak a lakással rendelkező szerv vagy a bérbeadó javára történő – lemondás esetén tarthat igényt pénzbeli térítésre. A perbeli esetben azonban a lemondás az említett rendelet 86. §-ának (1) bekezdése alapján, a bérlő egyeneságbeli rokona javára történt, ebben az esetben pedig ellenérték kikötésére nincs lehetőség. Ezért a felek közötti kölcsönszerződés annak színlelt volta miatt – a bérleti jogról történt lemondás ellenében kikötött pénzbeni térítésre vonatkozó megállapodás pedig annak jogszabályba ütköző volta miatt – érvénytelen. Ezért a megyei bíróság figyelmen kívül hagyta az alperesnek a 29 000 Ft elismerésére vonatkozó nyilatkozatát is, és a keresetet teljes egészében elutasította.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (R.) 88. §-ának (1) bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy az R. 86. §-ának (2) bekezdésén alapuló, tehát a lakással rendelkező szerv vagy a bérbeadó javára történő lemondás esetén a bérlő pénzbeni térítésre tarthat igényt. Ebből a rendelkezésből azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az olyan szerződés, amely szerint az R. 86. §-ának (1) bekezdésében megjelölt személy a lemondás fejében pénzbeni térítésre kötelezettséget vállal, érvénytelen. Kétségtelen, hogy a bérlő és az (1) bekezdésben megjelölt személyek közötti hozzátartozói kapcsolatra tekintettel általában az ilyen lemondás ingyenes. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a hozzátartozó, aki megszerzi a lakás bérleti jogát, pénzbeni térítési kötelezettséget vállaljon és ilyen módon is hozzájáruljon a volt bérlőnek az új lakás megszerzésével felmerülő kiadásai fedezéséhez. Az ilyen megállapodás sem lakásgazdálkodási érdekbe, sem jogszabályba nem ütközik.
Törvényt sértett tehát a megyei bíróság, amikor a felek között a lakásbérleti jogról való lemondás ellenértékeként kikötött pénzbeni térítésre vonatkozó megállapodást jogszabályba ütközőnek s ezért érvénytelennek minősítette.
Ennélfogva a megyei bíróság ítélete meghozatalánál az alperes elismerését sem hagyhatta volna figyelmen kívül. Más kérdés az, hogy a szerződési jognyilatkozat megtámadására egyéb okból is lehetőség nyílhat (pl. ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnő az értékkülönbség). Viszont ebben az esetben vizsgálnia kell a bíróságnak, hogy az alperes nyilatkozatai a szerződés ilyen címen történő megtámadásának minősíthetők-e.
A szükséghez képest fel kell hívni az alperest további védekezésének előterjesztésére, majd ezt követőleg állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy a felperes által kikötött 60 000 Ft-os “lelépési” díj a 2/1971. (II. 8.) ÉVM–PM rendelethez mellékelt táblázatban szereplő lakás-használatbavételi díjhoz képest nem tekinthető-e feltűnően aránytalannak.
Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján – hatályon kívül helyezte, s a megyei bíróságot a fenti körülmények tisztázása végett új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. P. törv. V. 20 121/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 11. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás