PK BH 1975/519
PK BH 1975/5191
1975.11.01.
A termelőszövetkezeti közös földekből háztáji földhasználatra a tag akkor jogosult, ha az előírt munkamennyiséget teljesítette; munkavégzési kötelezettség teljesítésének hiányában háztáji földre nem jogosult azon az alapon, hogy belépésekor földjét a termelőszövetkezetbe bevitte [1967. évi III. törvény 59 §, 72. §; 35/1967. (X. 11.) Kormány rendelet 95. §; 6/1967. (X. 24.) MÉM rendelet 131. §, 189. §].
A felperes 1960 óta tagja a termelőszövetkezetnek, ahová kb. 8 kat. hold földet vitt be.
A felperes a tagsági ideje alatt minden évben több hónapot dolgozott idegen munkahelyeken, így B.-n 1966. december 30-tól 1967. augusztus 15-ig segédmunkásként, 1967. október 15-től 1968. április 15-ig pedig fűtőként. Ez utóbbi időszakon belül 1968. április 7-től szeptember 28-ig táppénzes állományban volt.
Az alperes munka végzésére csak 1966. december 1-jétől 1967. április 30-ig terjedő időszakra engedte át a felperest más munkahelyre.
Az alperes 1967-ig bezárólag a munkateljesítményre tekintet nélkül háztáji földet jelölt ki és adott mindazoknak a tagoknak, akik földet vittek be a termelőszövetkezetbe. A felperes is ennek alapján részesült minden évben háztáji földben, amely egyébként – megfelelő mennyiségű munkavégzés hiányában – egyik évben sem illette volna meg.
Az 1967. évi III. tv. 1968. január 1-jén történt hatálybalépése után az alperes közgyűlése új alapszabályt állapított meg, amely meghatározott mennyiségű munkanapok teljesítéséhez kötötte a háztáji földhöz való jogosultságot. Erre tekintettel az alperes 1969-től kezdve már nem részesítette a felperest sem háztáji földben.
A felperes háztáji föld kijelölését kérte az alperestől 1969. és 1970. évre is. Az alperes a kérelmet nem teljesítette, a vezetőség bizottsága pedig a felperesnek az elutasítás miatt bejelentett panaszát alaptalannak találta.
A felperes keresetében az alperest az 1969-1972. évekre ki nem adott háztáji föld termése ellenértékének megfizetésére, a jövőre nézve pedig 800 ⬜-öl háztáji föld kijelölésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetének helyt adott, az alperest 1969-től 1973-ig terjedő időszakra 9400 Ft kár megtérítésére és az 1974. évre 800 ⬜-öl háztáji föld kiadására kötelezte.
Az ítélet indokai szerint az alperes, a belső szabályzatának megfelelően, azoknak a tagjainak, akik földdel léptek be a termelőszövetkezetbe, a munkavégzéstől függetlenül 800 ⬜-öl háztáji földet biztosított, amelyet 1968-ig bezárólag a felperes részére is kijelölt. Mivel a felperes 1968. november 5-ével rokkantsági nyugdíjas lett, megelőzőleg 1968. április 7-től pedig már munkaképtelen beteg volt, az 1968. január 1-jén hatályba lépett 6/1967. (X. 24.) MÉM rendelet (Vhr.) 189. §-ának (2) bekezdésére tekintettel a háztáji föld a felperestől nem volt megvonható.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy a felperestől a háztáji föld az egyébként helyesen idézett jogszabályi rendelkezésre figyelemmel 1969-től nem volt megvonható. Ez a rendelkezés ugyanis arra az esetre vonatkozik csupán, hogy ha a tag megrokkanása vagy munkaképtelenné válása előtt már jogot szerzett meghatározott nagyságú háztáji föld használatára, és az utóbb bekövetkezett ok miatt nem tudja a jövőben elérni a háztáji földhöz való jogosultságot megalapozó munkateljesítményt. A jelen esetben azonban nem erről van szó.
A felperes arra alapította igényét, hogy a termelőszövetkezetbe való belépésekor oda 8 kat. hold földet vitt be, tehát háztáji föld használata illeti meg 1969-re és a további évekre is, függetlenül a munkateljesítményétől.
A felperesnek ez az álláspontja téves, a másodfokú bíróság jogerős ítélete pedig jogszabálysértő.
A Tv. 72. §-ának (1) bekezdése szerint a termelőszövetkezeti közös földekből háztáji föld használatára a termelőszövetkezet tagja jogosult, ha a termelőszövetkezet által meghatározott munkamennyiséget [59. § (2) bek.] teljesítette. Az öreg, rokkant vagy tartósan munkaképtelen termelőszövetkezeti tagot a háztáji föld használatának joga a munkavégzéstől függetlenül megilleti.
A Tv. 59. §-ának (2) bekezdése értelmében a termelőszövetkezet a tagok munkavégzési kötelezettségének mértékét a munkaidő szabályozásával vagy egyéb megfelelő módszer alkalmazásával határozza meg. Ezzel kapcsolatban a Vhr. 131. §-ának második fordulata akként rendelkezik, hogy a munkavégzési kötelezettség alsó határa ne legyen kisebb a 46/1971. (XII. 28.) Korm. rendelettel módosított és kiegészített 35/1967. (X. 11.) Korm. rendelet (R.) 95. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mértéknél. Az R. 95. §-ának (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a termelőszövetkezet által megállapított munkaidő tagonként évi 150, nők részére 100 tízórás munkanapnál kevesebb nem lehet.
Az alperes új alapszabálya az előbbiekben idézett jogszabályi rendelkezéseknek felel meg.
Mivel pedig a felperes 1968-ban egyetlen napot sem dolgozott az alperesnél, sőt 1967-ben is csak 43 tízórás munkanapot teljesített, nem szerzett jogosultságot háztáji föld használatára a Tv. 72. §-a (1) bekezdésének második fordulata alapján sem. Ebből a szempontból közömbös, hogy az alperes méltányosságból a törvényi feltételek hiányában is háztáji földben részesítette a felperest. Ezen az alapon a felperes háztáji föld használatához a jövőre nézve jogot nem szerzett. Ezért az alperes 1969-től kezdve helytállóan vonta meg a háztáji föld használatát a felperestől.
(Legf. Bír. P. törv. I. 20 022/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 11. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás