PK BH 1975/520
PK BH 1975/5201
1975.11.01.
I. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagsági viszony és a háztáji föld használatának év közben történt megszűnése esetén a tagot a tagsági viszony megszűnéséig már betakarított termény visszaadására, illetőleg ellenértékének megfizetésére nem lehet kötelezni [35/1967. (X. 11.) Kormány rendelet 117. §; 6/1967. (X. 24.) MÉM rendelet 190. §].
II. A szövetkezeti tagsági vitákból származó perekben a bíróságnak az ügy érdemében kell határoznia, és a szövetkezeti döntőbizottság határozatát nem helyezheti hatályon kívül [1952. évi III. törvény (Pp.) 348. §; PK 389. sz.].
A felperes mezőgazdasági termelőszövetkezet vezetősége úgy döntött, hogy az alpereseknek a felperesi szövetkezetből való kilépéséhez hozzájárul és az alperesek “háztáji területét részesművelésként veszi tudomásul”. A döntés alapján a felperes elnöke felszólította az alpereseket, hogy – 50 q termést alapul véve – 8 napon belül szállítsanak a felperes raktárába egyenként 37 q kukoricát, vagy fizessenek meg annak ellenértékeként a felperesnek 5957 Ft-ot.
A felperes döntőbizottsága határozatával hatályon kívül helyezte a vezetőség határozatát és kötelezte a vezetőséget, hogy “a háztáji kukorica érintése nélkül” számoljon el az alperesekkel. A határozatát azzal indokolta, hogy a vezetőség “nem érdemben” hozta döntését, mivel nem vizsgálta, illetve nem vette figyelembe az alperesek javára szolgáló körülményeket.
A döntőbizottság határozatát a felperes keresettel támadta meg. A járásbíróság első fokon jogerőre emelkedett ítéletével a felperes döntőbizottságának határozatát hatályon kívül helyezte, és az alpereseket perköltség viselésére kötelezte.
A járásbíróság az ítéletét a 46/1971. (XII. 28.) Korm. rendelettel módosított és kiegészített 35/1967. (X. 11.) Korm. rendelet (R.) 117. §-ában és a 15/1971. (XII. 30.) MÉM rendelettel módosított és kiegészített 6/1967. (X. 24.) MÉM rendelet (Vhr.) 190. §-ában foglalt rendelkezésre utalással a következőkkel indokolta: “A jogszabály a vezetőség részére biztosítja azt a jogot, hogy a tagsági viszony év közben történt megszűnése esetén a háztáji föld év végéig történő használatára engedélyt adjon, s mivel a felperes vezetősége ezzel a jogával nem kívánt élni, így további méltányossági szempontok alapján ezt az engedélyt a döntőbizottság a határozatával nem pótolhatja”.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az R. 117. §-a – egyebek mellett – úgy rendelkezik, hogy a tagsági viszony megszűnése esetén a kijelölt föld használatára való jogosultság megszűnik, a vezetőség azonban engedélyt adhat a háztáji föld év végéig történő használatára.
A Vhr. 190. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a kijelölt háztáji föld használatának év közben történt megszűnése esetén a tag részére meg kell téríteni az addig végzett munka és egyéb befektetés értékét. Ha a háztáji földhasználat a termés betakarítását közvetlenül megelőzően szűnik meg, a vezetőség engedélyt adhat a tag részére a termés betakarítására.
Az R. 117. §-ában foglalt rendelkezés tehát csak arra jogosítja fel a vezetőséget, hogy a tagsági viszony év közben történő megszűnése esetén engedélyezze a kilépő tagnak a háztáji föld év végéig történő használatát, tehát a termés betakarítását. Ilyen engedély hiányában a Vhr. 190. §-ában foglalt rendelkezésben előírt elszámolásnak, illetőleg a termés betakarítása engedélyezésének van helye.
A per adataiból kitűnően az alperesek tagsági viszonya és a háztáji föld használata 1973. október 15-én szűnt meg, és az alperesek a tagsági viszony megszűnéséig már betakarították a háztáji földjeik termését. Ilyen esetben nem kerülhet sor a termény visszaadására, illetőleg ellenértékének megfizetésére. A háztáji föld használatára való jogosultság megszűnése ugyanis csupán azt jelenti, hogy a volt tag a háztáji földet tovább már nem használhatja.
A döntőbizottság akkor járt volna el helyesen, ha a vezetőség döntését az R. 117. §-ában és a Vhr. 190. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre utalással kifejezetten megváltoztatja, és az alpereseket mentesíti a vezetőség által meghozott terményszolgáltatási, illetőleg fizetési kötelezettség alól. A döntőbizottság határozata tartalmilag ezt jelenti, ezért a járásbíróságnak a felperes keresetét el kellett volna utasítania.
A Pp. 348. §-a (3) bekezdésének rendelkezése értelmében a szövetkezeti tagsági vitákból származó perekben a bíróság az ügy érdemében határoz. Ezért – figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 389. számú állásfoglalásában foglaltakra is – a járásbíróság tévesen helyezte hatályon kívül a döntőbizottság határozatát.
(Legf. Bír. P. törv. I. 20 761/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 11. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás