BK BH 1975/548
BK BH 1975/5481
1975.12.01.
A lopás útján szerzett külföldi fizetőeszköz eladóját az elkobzás alá eső értéknek megfelelő összeg megfizetésére lehet kötelezni. – Devizagazdálkodást sértő bűntett elkövetőjével szemben téves az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés mellőzése azzal az indokkal, hogy a terheltet a bíróság hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélte [1961. évi V. törvény (Btk.) 250. §].
A járásbíróság a terheltet 2 rb. társtettesként és visszaesőként elkövetett lopás bűntette, valamint visszaesőként és folytatólagosan elkövetett devizagazdálkodást sértő bűntett miatt 1 évi és 10 hónapi – fegyházban végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte és a közügyektől 2 évre eltiltotta. Az elkobzás alá eső érték megfizetésére való kötelezést mellőzte.
A tényállás lényege a következő.
Az I. r. terhelt és a fiatalkorú III. r. terhelt egy olasz rendszámú, ismeretlen sértett tulajdonában levő gépkocsiból 2000 forint értékű dolgot lopott.
Ugyanezen a napon a terheltek egy osztrák rendszámú kamionból kül- és belföldi fizetőeszközöket, valamint különféle tárgyakat loptak, összesen 8713 forint körüli értékben, amelyeket Budapesten ismeretlen személynek eladtak, összesen 2001 forintért. A külföldi fizetőeszközöket a Magyar Nemzeti Banknak megvételre felajánlani elmulasztották.
A másodfokú bíróság az ítéletet helybenhagyta.
Az ítéletek ellen az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés mellőzése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1961. évi V. törvény (Btk.) 250. §-ának (1) bekezdése értelmében a devizagazdálkodást sértő bűncselekmény esetében az elkövető tulajdonában levő azt a pénzt vagy egyéb dolgot, amelyre a bűncselekményt elkövették, el kell kobozni. A (4) bekezdés szerint pedig, ha azt a pénzt vagy egyéb dolgot, amelyre a bűncselekményt elkövették, nem lehet elkobozni, az elkövetőt az elkobzás alá eső érték megfizetésére kell kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a terheltnek az elkobzás alá eső érték megfizetésére való kötelezését azért mellőzte, mert az elkobzás elsődleges feltétele, hogy a dolog vagy pénz, amelyre nézve a bűncselekményt elkövették, az elkövető tulajdona legyen, a nem az elkövető tulajdonában levő elkövetési tárgy elkobzására pedig csak akkor van lehetőség, ha a tulajdonos az elkövetésről előzetesen tudott. Abban az esetben tehát, ha az elkövető lopás útján szerzi meg a deviza-értéket, és arra nézve egyéb tilalomszegést is megvalósít, sem elkobzásnak, sem pedig az ennek helyébe lépő érték megfizetésére kötelezésnek nem lehet helye, mert a tolvaj a lopott dolgon nem szerezhet tulajdont.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy az adott esetben az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésnek nincs helye, de nem az elsőfokú bíróság által kifejtett okokból, hanem azért, mert a hosszabb tartamú végrehajtható szabadságvesztés mellett ez a terheltre méltánytalan hátrányt jelentene.
Az első- és másodfokú bíróság álláspontjával a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet.
A Btk. 250. §-a a népgazdaság elleni bűncselekmények körében felsorolt egyes bűncselekményekre – közöttük a devizagazdálkodást sértő bűncselekményekre – az elkobzás általános szabálya (63. §) által adott lehetőséget kiterjesztette azokra a dolgokra (pénzre), amelyekre a bűncselekményt elkövették.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a lopás útján szerzett külföldi fizetőeszköz eladóját, elzálogosítóját az elkobzás alá eső értéknek megfelelő összeg megfizetésére lehet kötelezni, mert a külföldi fizetőeszközt lopás útján megszerző személy a devizagazdálkodás megsértésével kötött azokra utóbb jogügyletet.
A Btk. 250. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint, ha azt a pénzt vagy egyéb dolgot, amelyre a bűncselekményt elkövették, nem lehet elkobozni, az elkövetőt az elkobozás alá eső érték megfizetésére kell kötelezni. A helyes jogértelmezés szerint e rendelkezés alkalmazhatóságának egyik esete az, amikor a dolgot, amelyre a devizagazdálkodást sértő bűncselekményt elkövették, azért nem lehet elkobozni, mert az nem az elkövető tulajdona.
A tényállás szerint a terhelt a külföldi fizetőeszközöket ismeretlen személynek adta el. Ezek nem kobozhatók el. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a terheltet a Btk. 250. §-ának (4) bekezdése alapján 2001 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezte.
Nincs törvényes alapja a másodfokú bíróság ama álláspontjának, amely szerint a terheltnek az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezését azért mellőzte, mert a hosszabb tartamú végrehajtható szabadságvesztés mellett ez reá nézve méltánytalan hátrányt jelentene.
Az ítélet hozatalakor a terhelt 22 éves volt, nőtlen és gyermektelen, foglalkozás nélküli. Két ízben volt már szabadságvesztésre ítélve. Egymagában az a körülmény, hogy a terheltet a bíróság hosszabb tartamú végrehajtható szabadságvesztésre ítélte, a Btk. 250. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazására nem ad alapot.
(Legf. Bír. B. törv. II. 634/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 12. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás