BK BH 1975/55
BK BH 1975/551
1975.02.01.
A cselekmény vásárlók megkárosítása helyett árdrágítás, ha a terheltek közületnek történt értékesítés során – több kisebb tétel eladásánál – a hatósági árnál magasabb árat számoltak, amelynek révén az általuk vezetett önkiszolgáló bolt – bár viszonylag jelentéktelen – többletbevételhez jutott.
Árdrágításnál az üzletszerűség nem állapítható meg, ha a bűncselekménnyel az elkövetők nem kívántak maguknak rendszeres jövedelmet vagy akár mellékkeresetet biztosítani [1961. évi V. törvény 238. §, 239. §].
A járásbíróság üzletszerűen elkövetett, vásárlók megkárosításának bűntette miatt az I. r. terheltet 5000 Ft, míg a II. r. terheltet 3000 Ft pénzbüntetésre ítélte.
A megyei bíróság – mint másodfokú bíróság – az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a terheltek cselekményét üzletszerűen elkövetett árdrágítás bűntettének minősítette. Az I. r. terheltet ezért 5 hónapi szabadságvesztésre és 5000 Ft pénzbüntetésre, a II. r. terheltet pedig 3 hónapi szabadságvesztésre és 3000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Mindkét terhelt szabadságvesztésének végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
A bűnösség megállapítása körében alapul vett tényállás szerint az I. r. terhelt a b.-i ÁFÉSZ kezelésében álló önkiszolgáló bolt vezetője, a II. r. terhelt pedig vezetőhelyettese volt. E beosztásuk keretében 1971. június 5. napjától 1972. július 7. napjáig terjedő időben az I. r. terhelt 54 számlán 112 tételben, a II. r. terhelt pedig 72 számlán 152 tételben, közületek részére történt árueladás során, a rúdban eladott szalámi árát az előírt árnál magasabb – a szeletelve történt értékesítésre irányadó – áron számlázta. A vezetésük alatt álló bolt ezáltal 1374,60 Ft jogtalan többletbevételhez jutott.
Az utóbbi ítélet ellen a terheltek javára a cselekmények téves minősítése és az eltúlzott büntetés kiszabása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A megyei bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a terheltek cselekménye az 1961. évi V. törvény (a továbbiakban: Btk.) 238. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző árdrágítás bűntettét valósítja meg. A terheltek ugyanis a hatóságilag megállapított árnál – amely reájuk kötelező volt – a közületi értékesítés során magasabb árat kötöttek ki, illetőleg fogadtak el.
Törvényt sértett azonban a másodfokú bíróság, amikor a terheltek cselekményét a Btk. 238. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint üzletszerűen elkövetett bűntettnek minősítette.
A terheltek önállóan voltak számla kiállítására, illetőleg vételár felvételére jogosultak, ezért cselekményeikért mint önálló tettesek vonhatók felelősségre.
A Btk. az üzletszerű elkövetést akkor tekinti minősítő körülménynek, amikor a bűnismétlésből vagy annak lehetőségéből a társadalmat fenyegető veszélyt súlyosabb büntetési tétel kilátásba helyezésével kell értékelni. Amikor az elkövető rendszeres jogtalan haszonszerzése olyan életvitelt jelent, amely a szocialista társadalmi felfogástól idegen, és ez a súlyosabb megítélés alapja.
Az ítélkezési gyakorlat szerint ilyen súlyosabb minősítésre alapot adó körülmény az olyan életvitel, amellyel az elkövető munkanélküli bűnös keresetforrásra rendezkedik be (Legf. Bír. Bf. I. 401/1965. sz.), továbbá amikor az elkövetők bűncselekmény-sorozatokkal kívánnak maguknak rendszeres jövedelmet biztosítani (BJD 4283. sz.), vagy amikor a bűnelkövetést azért folytatják, hogy azzal akár csak mellékkeresetként, de a tartósság célzatával rendszeresen jövedelmet szerezzenek, vagy a jövedelmüket szaporítsák (BJD 1457. sz.).
A legfőbb ügyész képviselője arra helyesen mutatott rá, hogy az egyetlen árura elkövetés, vagy az áruk csekélyebb hányadára történt elkövetés és az, hogy a rendszeresen szerzett nyereség összege nem magas, nem zárja ki az üzletszerűség megállapítását. Ámde az elbírált ügyben nem csupán arról van szó, hogy a terheltek a bűntettként értékelt cselekményüket kizárólag egynemű árucikk tekintetében, a forgalomba hozott árucikk százalékában is elenyésző arányban valósították meg, hanem arról is, hogy cselekményükkel az üzleti bevételt növelték, abból egyéni hasznuk nem származott. A bűncselekmény elkövetése révén jelentkező rendszeres haszonszerzésre törekvés tehát magatartásukat nem jellemzi, így az árdrágítás bűntettének a Btk. 238. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt alapesetét valósították meg.
A cselekmény téves jogi minősítése, továbbá a terheltek személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokának téves megítélése aránytalanul súlyos büntetés kiszabását eredményezte.
Az eljárás adataiból kitűnőleg mindkét terhelt az eddigiekben kifogástalan életvitelt mutató személy. Az I. r. terhelt több mint 20 éven át látta el boltvezetői munkáját, a havi kétmillió forint forgalmat lebonyolító kereskedelmi egységben a jelen cselekményétől eltekintve kiemelkedően dolgozott, emiatt több kitüntetést is kapott. E terhelt egy kiskorú gyermeke eltartásáról is gondoskodik.
A II. r. terhelt szintén több mint két évtizede dolgozik a b.-i ÁFÉSZ-nél. A vádbeli esettől eltekintve – kifogástalan munkaerkölcsű személy, a szocialista brigád tagja, özvegy anyjának eltartásáról is gondoskodik.
Mindezekre figyelemmel a terheltekkel szemben a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének e) pontja alkalmazásával kiszabott büntetés felel meg a cselekmény tárgyi súlyának és az alanyi bűnösség fokának.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a megyei bíróság – mint másodfokú bíróság – ítélete a terheltek cselekményeinek minősítésére és büntetéseik kiszabására vonatkozó részében törvénysértő.
A Be. 290. §-ának (3) bekezdése értelmében az ítélet említett részeit hatályon kívül helyezte, és a terheltek cselekményeit árdrágítás bűntettének minősítette, és ezért őket az egyéni bűnösségük mérvével arányban állóan az első fokú bíróság ítéletében írt pénzbüntetésekre ítélte.
(Legf. Bír. B. törv. IV. 1001/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 2. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás