BK BH 1975/550
BK BH 1975/5501
1975.12.01.
I. Az üzletszerűen, bűnszövetségben, jelentős mennyiségű árura elkövetett és szövetkezet működésével leplezett üzérkedés miatt kiszabott szabadságvesztés büntetések végrehajtásának a felfüggesztése azzal az indokkal, hogy két terhelt – személyi körülményeire tekintettel – végrehajtási kegyelemben részesült: törvénysértő. Az egy évet meghaladó szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének elengedhetetlen feltétele a különös méltánylást érdemlő körülmény. [1961. évi V. törvény (Btk.) 70. § (2) bek., 236. § (2) bek.; XXXIV. sz. BED].
II. Az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés törvénysértő mellőzése az eljárásnak közkegyelem alapján történt megszüntetése mellett. [1961. évi V. törvény (Btk.) 250. § (4) és (5) bek.].
A megyei bíróság id. M. Zs. I. r. terheltet bűnösnek mondotta ki szövetkezet működésével leplezett, jelentős mennyiségű árura elkövetett üzérkedés bűntettében mint társtettest, és a társadalmi tulajdont károsító, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, s ezért halmazati büntetésül 3 évi és 6 hónapi – szigorított börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, a közügyektől 3 évi eltiltásra és 100 000 Ft vagyonelkobzásra ítélte; az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezését mellőzte;
G. Gy. III. r. terheltet bűnösnek mondotta ki szövetkezet működésével leplezett, jelentős mennyiségű árura elkövetett üzérkedés bűntettében mint társtettest, továbbá 2 rb. büntetőügyben hamis tanúzásra rábírás bűntettében, és ezért halmazati büntetésül 2 évi és 6 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, a közügyektől 2 évi eltiltásra és 30 000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte;
ifj. M. Zs. IV. r. terheltet bűnösnek mondotta ki szövetkezet működésével leplezett, jelentős mennyiségű árura elkövetett üzérkedés bűntettében mint társtettest, továbbá 2 rb. büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettében, mint felbujtót, valamint 3 rb. büntetőügyben hamis tanúzásra rábírás bűntettében, és ezért halmazati büntetésül 2 évi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, a közügyektől 2 évi eltiltásra és 30 000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte;
ifj. K. L. VII. r. terheltet bűnösnek mondotta ki szövetkezet működésével leplezett, jelentős mennyiségű árura elkövetett üzérkedés bűntettében mint társtettest, s ezért 1 évi és 4 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, a közügyektől 1 évi eltiltásra és 15 000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte;
Cs. B. VIII. r. terheltet bűnösnek mondotta ki szövetkezet működésével leplezett, jelentős mennyiségű árura elkövetett üzérkedés bűntettében mint társtettest, továbbá súlyos testi sértés bűntettében, valamint büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettében mint felbujtót, s ezért halmazati büntetésül 1 évi és 8 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, a közügyektől 2 évi eltiltásra és 10 000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte;
Sz. A. IX. r. terheltet bűnösnek mondotta ki szövetkezet működésével leplezett, jelentős mennyiségű árura elkövetett üzérkedés bűntettében mint társtettest, s ezért 1 évi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és 10 000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte; végül
P. J. XIV. r. terheltet szövetkezet működésével leplezett, jelentős mennyiségű árura elkövetett üzérkedés bűntettében mint bűnsegédet mondotta ki bűnösnek, s ezért 1 évi és 4 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, a közügyektől 2 évi eltiltásra és 12 000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
A csavargyártó kisiparosként működő id. M. Zs. terhelt – hogy jövedelmét, a kisipari tevékenységet korlátozó jogszabályok kijátszásával növelni tudja – előbb a B.-i “Rákosvölgye” Tsz., majd a R.-i “Aranykalász” Tsz., továbbá a M.-i Építőipari KTSZ, valamint a T.-i és Vidéke ÁFÉSZ keretében csavargyártó részlegeket szervezett az említett szövetkezetek vezetőinek egyetértésével és közreműködésével. A többletjövedelme úgy realizálódott, hogy a szövetkezetekkel olyan megállapodást kötött, amely szerint a részlegek bruttó termelési értékének majdnem fele – munkabér és költségátalány címén – az egyes részlegeké volt, a felét valamivel meghaladó hányad pedig, lényegében költségráfordítás nélkül, a szövetkezetek jövedelmét gyarapította.
A rendkívül magas százalékban, átalányként megállapított rezsiköltséggel a részlegekben használt gépek tulajdonosai – túlnyomó többségben az M. család, kisebb részben pedig az egyes részlegvezetők – rendelkeztek. Az illegális jövedelmeket azzal is gyarapították, hogy egyes személyek munkakönyvét – noha ezek nem dolgoztak – a szövetkezeteknél leadták, és ezek nevében is felvették a munkabért és a rezsiátalányt.
A B.-i “Rákosvölgye” Tsz. keretében két részleg tevékenykedett: az ifj. M. Zs. IV. r. terhelt által vezetett részleg 1970. január 1-jétől 1973. március 31-ig mintegy 9 500 000 Ft, a G. Gy. III. r. terhelt által vezetett részleg pedig 1970. január 1-től 1973. áprilisáig kereken 14 millió forint bruttó termelési értéket produkált.
A M.-i Építőipari KTSZ keretében négy részleg tevékenykedett. Ezek közül az ifj. K. L. terhelt által vezetett részleg bruttó termelési értéke több mint 700 000 Ft, Cs. B. terhelt részlegéé ugyanez idő alatt ugyancsak több mint 700 000 Ft, Sz. A. terhelt részlegéé pedig – amely csak 1971. január 2-től március 31-ig tevékenykedett a KTSZ keretében – 77 000 Ft volt.
A T.-i és Vidéke ÁFÉSZ keretében – lényegében azonos feltételek mellett – a fenti részlegek működtek tovább az 1971. április 1-től 1972. április 30-ig terjedő időben. Itt a bruttó termelési érték a következőképpen alakult: ifj. K. L. részlege 2 000 000 Ft-ot, Cs. B. részlege 1 700 000 Ft-ot, Sz. A. részlege pedig 1 100 000 Ft-ot meghaladó értéket termelt.
Cs. J. II. r. terhelt – aki közkegyelem folytán mentesült a szabadságvesztés végrehajtása alól – részt vett a részlegek különböző szövetkezeteknél való megtelepítésében, és egyúttal – mint az “Aranykalász” Tsz., majd az Építőipari KTSZ és az ÁFÉSZ alkalmazottja – üzletszerzői és adminisztrációs tevékenységet végzett a csavargyártó részlegek számára. Javadalmazását a részlegek termelésének százalékában határozták meg.
Id. M. Zs. és Cs. J. terheltek az előbbinek a műhelyében felgyülemlett rézforgácsot előbb az “Aranykalász” Tsz., azután pedig az M.-i Építőipari KTSZ nevében értékesítették a MÉH vállalatnál. Minthogy a MÉH a közületek által beszolgáltatott hulladékanyagért magasabb árat fizet, mint a magánszemélyek – így kisiparosok – részéről beszolgáltatottakért, a terheltek a MÉH vállalatot az árkülönbözet erejéig megkárosították. Az árkülönbözet a tsz. esetében 46 808 Ft, a KTSZ esetében pedig 55 606 Ft volt.
P. J. XIV. r. terhelt – aki a vádbeli időben az M.-i Építőipari KTSZ elnöke volt – amellett, hogy a fenti értelmű megállapodást kötötte a részlegek működése tekintetében, 1970 augusztusában Cs. J.-n keresztül arra kérte id. M. Zs. terheltet, hogy a jövedelemből őt is részesítse. Id. M. Zs. ezért 1970 szeptemberétől 1971 januárjáig három-négy alkalommal, összesen 10-12 000 Ft-ot juttatott P. J. részére.
G. Gy. terhelt W. J.-t és feleségét arra kérte, hogy rendőrségi kihallgatásuk során az üggyel kapcsolatban hamis vallomást tegyenek. A nevezettek a kérését nem teljesítették.
Ifj. M. Zs. terhelt V. J., Sz. S., V. K., Sz. T. és T. T. tanúkat ugyancsak hamis vallomás tételére kérte, közülük azonban csak V. J. és Sz. T. teljesítette kérését.
Cs. B. terhelt kérésére K. M. tanú a rendőrségen hamis vallomást tett.
Végül Cs. B. terhelt 1973. október 20-án este válófélben levő feleségét fejen ütötte, majd úgy meglökte, hogy az elesett. Az asszony közepes fokú agyrázkódást szenvedett, amely 20 nap alatt gyógyult.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletével az id. M. Zs. I. r. terhelt bűnösségét a társadalmi tulajdont károsító, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében megállapító ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte, s e terhelt ellen az e bűncselekmény miatt indított eljárást megszüntette,
megállapította továbbá, hogy id. M. Zs. I. r. terhelt közkegyelem folytán mentesül a szabadságvesztés büntetés végrehajtása alól;
a Cs. J. II. r. terhelt bűnösségét a társadalmi tulajdont károsító, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében megállapító ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte, s e terhelt ellen az említett bűncselekmény miatt indított eljárást megszüntette,
e terhelt üzérkedési cselekményét üzletszerűen és bűnszövetségben elkövetettnek is minősítette, s az elsőfokú bíróság által alkalmazott főbüntetést és mellékbüntetéseket tekintette kiszabottnak – megállapította azonban, hogy a szabadságvesztés közkegyelem folytán nem hajtható végre;
G. Gy. III. r. terhelt üzérkedési cselekményét üzletszerűen elkövetettnek is minősítette, s e terheltet ezért, valamint a terhére megállapított további bűncselekmények miatt halmazati büntetésül 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, továbbá 30 000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette;
ifj. M. Zs. IV. r. terhelt üzérkedési cselekményét üzletszerűen és bűnszövetségben elkövetettnek is minősítette, s e terheltet ezért, valamint a terhére megállapított további bűncselekmények miatt halmazati büntetésül 2 évi szabadságvesztésre és 30 000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását azonban 5 évi próbaidőre felfüggesztette;
ifj. K. L. VII. r. terhelt cselekményét üzletszerűen és bűnszövetségben elkövetettnek is minősítette, s e terheltet ezért 1 évi és 4 hónapi szabadságvesztésre és 15 000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette;
Cs. B. VIII. r. terhelt üzérkedési cselekményét üzletszerűen és bűnszövetségben elkövetettnek is minősítette. Ezt a terheltet ezért, valamint a terhére megállapított további bűncselekmények miatt halmazati büntetésül 1 évi és 8 hónapi szabadságvesztésre és 10 000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette;
Sz. A. IX. r. terhelt cselekményét üzletszerűen és bűnszövetségben elkövetettnek is minősítette, s az elsőfokú bíróság által alkalmazott fő- és mellékbüntetést emiatt tekintette kiszabottnak, a szabadságvesztés végrehajtását azonban 3 évi próbaidőre felfüggesztette;
végül P. J. XIV. r. terhelt cselekményét üzletszerűen és bűnszövetségben elkövetettnek is minősítette azzal, hogy a cselekményt társtettesként valósította meg. E terheltet ezért 1 évi és 4 hónapi szabadságvesztésre és 12 000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Legfelsőbb Bíróság annyiban egészítette ki, hogy G. Gy. III. r. terhelt részlegében több brigád működött és a részleg kb. 14 milliós termelési értékéből G. Gy. brigádjára mintegy 5 millió forint esett.
Helyesbítette továbbá a Legfelsőbb Bíróság a rézforgács értékesítésével kapcsolatosan a tényállást annyiban, hogy a rézforgács részben az I. r. terhelt műhelyéből, részben pedig más részlegek műhelyeiből származott. Minthogy ezzel kapcsolatosan a tényállás teljes tisztázása jelenleg már rendkívüli nehézségekbe ütköznék, ezért a Legfelsőbb Bíróság – a felelősségre vonás szempontjából ennek jelentősége nem lévén – a társadalmi tulajdont károsító, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt indított eljárást id. M. Zs. terhelt tekintetében a Be. 213. §-a (1) bekezdésének d) pontjára figyelemmel megszüntette.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen az említett terheltek terhére, továbbá a megyei bíróság ítélete ellen id. M. Zs.-al szemben az elkobzást pótló egyenérték megfizetésére kötelezés elmulasztása miatt emelt törvényességi óvást az Elnökségi Tanács alaposnak találta.
A Legfelsőbb Bíróság G. Gy. III. r. terhelttel szemben az elsőfokú bíróság által kiszabott 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztést 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre mérsékelte. Ezt azzal indokolta, hogy a nevezett ugyan a 14 millió forint bruttó termelési értéket produkáló részleg szervezését végezte, de saját brigádjára ebből csak kb. 5 millió forint esett. Ez a tény azonban – figyelemmel a G. Gy. terhén mutatkozó súlyosbító körülményekre is – a szabadságvesztés mértékének leszállítását nem teszi indokolttá. Ennek a terheltnek a bűnössége globálisan a 14 millió forint bruttó termelési értéket produkáló részleg szervezésében került megállapításra. Annak, hogy a saját brigádjára ebből csupán részösszeg esett, különösebben nyomatékos jelentősége nincsen. A többszörösen is minősülő üzérkedés bűntettén kívül 2 rb. – büntetőügyben – hamis tanúzásra rábírás bűntettét is elkövette. Az ügy XXII. r. terheltjét, G. Gy.-nét bűncselekmény elkövetésére vette rá.
Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács – a törvényességi óvással egyezően – megállapította, hogy G. Gy. terhelt büntetésének kiszabására vonatkozó részében a Legfelsőbb Bíróság ítélete törvénysértő, és szabadságvesztését 2 évi és 6 hónapi tartamra felemelte.
A Legfelsőbb Bíróság mindenben helytálló indokokkal minősítette G. Gy. üzérkedési cselekményét üzletszerűen, továbbá ifj. M. Zs., ifj. K. L., Cs. B., Sz. A. és P. J. üzérkedési cselekményét üzletszerűen és bűnszövetségben elkövetettnek is. E súlyosabb minősítés ellenére azonban valamennyi terhelttel szemben a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. Ezt azzal indokolta, hogy a szabadságvesztések végrehajtására – a viszonylag magas pénzmellékbüntetésre is tekintettel – ma már nincs szükség.
Különös méltánylást érdemlő okként vette figyelembe továbbá azt a körülményt, hogy az üzérkedési cselekmény fő szervezője, id. M. Zs. I. r. terhelt közkegyelem folytán mentesült a szabadságvesztés büntetés kitöltése alól, úgyszintén Cs. J. II. r. terhelt is, aki a többi terheltnél ugyancsak nagyobb terjedelmű bűnös tevékenységet fejtett ki.
Az Elnökségi Tanács ezt a szemléletet és az ebből levont jogi következtetést alapvetően tévesnek találta.
Alkotmányunk szerint kegyelem – s így a közkegyelem – gyakorlására a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának van kizárólagos jogköre. Más szerv erre tehát nem jogosult. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvással megtámadott ítéletével azonban valójában közvetve az 1975. évi 7. törvényerejű rendeletben foglalt közkegyelmet alkalmazta – id. M. Zs.-on kívül – a többi, kegyelem alá nem esett terhelt javára is, amikor törvénysértéssel alkalmazta az 1961. évi V. törvény (Btk.) 70. §-ának (2) bekezdését, holott különös méltánylást érdemlő körülmény egyikük javára sem forgott fenn. Következésképpen a velük szemben kiszabott, 1 évnél hosszabb tártamú szabadságvesztés végrehajtásának kivételes jellegű felfüggesztésére törvényes alap nem volt.
Az Elnökségi Tanács mindenben egyetért a Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglalt ama okfejtéssel, hogy valamennyi terhelt tudta: olyan nagy terjedelmű termelőapparátus keretében tevékenykedik, amelyet formálisan valamely szövetkezet tart fenn ugyan, de amelyben a dolgozók alkalmazása, munkabérük meghatározása stb. olyan magánszemélyektől függ, akiknek a szövetkezettel való kapcsolata merőben különbözik az alkalmazotti, illetve bedolgozói munkaviszonytól. Tudták, hogy a részlegek termelésének volumene messze meghaladja a kisipar körét.
Ebben a szinte gyárszerű termelőapparátusban vállaltak irányító szerepet és jutottak olyan jövedelemhez, amely gazdaságilag teljesen megalapozatlan és a vonatkozó jogszabályok szerint meg nem engedett volt. Az egyes részlegvezetők valójában ipari vállalkozók voltak. Üzérkedési cselekményük jelentős mértékben veszélyes volt a társadalomra, alkalmas a termelés és a jövedelemosztás egyensúlyának megzavarására, a szocialista tervgazdálkodás veszélyeztetésére. Nem enyhíti cselekményük súlyát az a körülmény sem, hogy cselekményüket nem egyéni haszonszerzés végett, hanem a – rosszul értelmezett – csoportérdekből követték el.
A Legfelsőbb Bíróság e helyes megállapításai ellenére függesztette fel próbaidőre a terheltekkel szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását. A fent kifejtettekhez képest törvénysértő ennek az az indoka, hogy miután id. M. Zs. és Cs. J. terheltek végrehajtási kegyelemben részesültek: a többi terhelttel szemben sem szükséges a szabadságvesztés végrehajtása, ezért azt próbaidőre fel kell függeszteni. Az adott esetben a Legfelsőbb Bíróság ítéletének ez a rendelkezése ellentétben áll a Legfelsőbb Bíróság XXXIV. sz. büntető elvi döntésében foglalt iránymutatással is, figyelmen kívül hagyja a terheltek által elkövetett bűncselekmények jellegét és súlyát, nem szolgálja a társadalom védelmének érdekét és az általános megelőzés követelményét.
Törvénysértőnek találta továbbá az Elnökségi Tanács azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság a közügyektől eltiltás mellékbüntetésként való alkalmazását a terheltekkel szemben mellőzte. Ez nyilvánvalóan a Btk. 70. §-a (5) bekezdésének a) pontjára figyelemmel történt, de a bűncselekmények jellegére tekintettel e mellékbüntetést a Btk. 49. §-a alapján alkalmazni kell.
Végül törvénysértőnek találta az Elnökségi Tanács, hogy az első- és másodfokú bíróság ítélete mellőzte id. M. Zs. I. r. terheltnek az elkobzást pótló egyenérték megfizetésére való kötelezését.
A megyei bíróság ezzel kapcsolatban ítéletében arra hivatkozott, hogy az elkobzást pótló egyenérték megfizetésére való kötelezés a kiszabott fő- és mellékbüntetések mellett a bűncselekmény súlyával arányban nem álló méltánytalan hátrányt jelentene, ezért ezt a Btk. 250. §-ának (5) bekezdése alapján mellőzte.
Ezzel kapcsolatban helyesen mutatott rá ítéletében a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy id. M. Zs. terhelt a bűncselekmények elkövetése folytán olyan rendkívül nagy haszonra tett szert, hogy az elkobzás alá eső érték megfizetésére való kötelezésének teljes mellőzését a méltányosság sem tette indokolttá. Nem volt azonban lehetősége e törvénysértés kiküszöbölésére, minthogy az elsőfokú ítélet e terheltre vonatkozó részében jogerőre emelkedett.
Az Elnökségi Tanács úgy találta, hogy a személyi és tárgyi körülmények egybevetésével nem indokolt id. M. Zs. terheltet az elkobzás alá eső teljes érték megfizetésére kötelezni, minthogy az méltánytalan hátrányt jelentene számára. Ugyanakkor azonban ennek az intézkedésnek a teljes mellőzésére sem látott alapot, és a nevezettet 300 000 Ft elkobzás alá eső egyenérték megfizetésére kötelezte.
Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a megyei bíróság, valamint a Legfelsőbb Bíróság ítélete vonatkozó részében törvénysértő, azokat ugyane § (3) bekezdése alapján e részükben hatályon kívül helyezte és a törvénynek megfelelő határozatot hozott.
(Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 916/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 12. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás