BK BH 1975/551
BK BH 1975/5511
1975.12.01.
I. Mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél a kiegészítő részesedés jogtalan kifizetésével kapcsolatban a csalás és a hűtlen kezelés elhatárolása. Megtévesztés, tévedésbe ejtés hiányában a csalás nem állapítható meg [1961. évi V. törvény (Btk.) 293. §, 294. §].
II. Az a tsz-elnök, aki a tsz. pénztárából kívülálló személy részére kölcsön folyósítását rendeli el, nem sikkasztás, hanem hűtlen kezelés bűntettét követi el [1961. évi V. törvény (Btk.) 292. §, 294. §].
A megyei bíróság ítéletével – több terhelt között – B. A. I. r. terheltet 1 rb. folytatólagosan, bűnszövetségben elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás, 1 rb. folytatólagosan, bűnszövetségben elkövetett különösen nagy kárt okozó hűtlen kezelés és 4 rb. hűtlen kezelés bűntette miatt 6 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra,
P. A. II. r. terheltet 1 rb. folytatólagosan, bűnszövetségben elkövetett, különösen nagy kárt okozó hűtlen kezelés és 1 rb. folytatólagosan, bűnszövetségben elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntette miatt 5 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra,
Sz. F. IX. r. terheltet felbujtóként elkövetett 2 rb. hűtlen kezelés bűntette miatt 6 hónapi, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre és 2000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte.
Védelmi fellebbezések folytán tárgyalta az ügyet a Legfelsőbb Bíróság és ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, B. A. I. r. terhelt cselekményeit 1 rb. folytatólagosan elkövetett, társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó hűtlen kezelés bűntettének, 4 rb. hűtlen kezelés és 1 rb. adócsalás bűntettének minősítette és ezért 2 évi, végrehajtásában 5 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre és 15 000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte;
P. A. II. r. terhelt cselekményeit 1 rb., a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmény feljelentése elmulasztásának vétségeként és 1 rb. adócsalás bűntettének minősítette és ezért 5000 Ft pénzfőbüntetésre ítélte; a közügyektől eltiltást mindkét terhelttel szemben mellőzte.
Sz. F. IX. r. terheltet a terhére helyesen megállapított 2 rb. felbujtóként elkövetett hűtlen kezelés bűntette miatt 4000 Ft pénzfőbüntetésre ítélte;
B. A. I. r. terhelt vonatkozásában a sértettet polgári jogi igényével egyéb törvényes útra utasította, míg P. A. II. r. terhelt vonatkozásában a sértett igényét elutasította. Ugyanakkor a termelőszövetkezetnél 1971. április 1-jétől 1971. december 31-ig főkönyvelői beosztásban volt H. A. IV. r. terheltet bűncselekmény hiányában felmentette.
Az elsőfokú és a másodfokú bíróság ítélete ellen B. A. I. r., P. A. II. r. és Sz. F. IX. r. terheltek cselekményeinek részben téves minősítése és a másodfokú bíróság által kiszabott büntetések törvénysértő volta miatt emelt törvényességi óvás nem alapos.
A bűnösség alapjául szolgáló tényállás lényege a következő.
B. A. I. r. terhelt tsz-elnök 1970. évben – a vezetőség hozzájárulásával – a tsz-tagság egy részének kiegészítő részesedés fejében 777 469 Ft értékű kukoricát osztatott szét annak ellenére, hogy tudta: a termelőszövetkezet a gazdasági évet veszteségesen fogja zárni, és hogy ilyen esetben kiegészítő részesedés nem fizethető.
P. A. II. r. terhelt, főkönyvelő, a kukorica természetbeni kiosztása ellen – amikor erről tudomást szerzett – tiltakozott. Később a természetben kiadott kukorica ellenértékét a későbbi behajtást lehetővé tevő egyetlen lehetséges módon – a tagok tartozásaként – lekönyveltette, s a mérlegbe is beállíttatta.
A kukoricajuttatásban nem részesült tsz-tagok és alkalmazottak részére a kiegészítő részesedésnek, összesen 814 332 Ft-nak a több részletben történt kifizetésére 1971 márciusától 1971. december 31. napjáig terjedő időben került sor. Ez időben P. A. II. r. terhelt már nem volt főkönyvelő. B. A. I. r. terhelt a tsz veszteséges gazdasági helyzetének teljes ismeretében a pénzügyi revízió után H. A. főkönyvelő tiltakozása ellenére is rendelkezett – a vezetőség hozzájárulásával – a további kifizetések iránt.
P. A. II. r. terhelt mindamellett tudta azt, hogy az általa tartozásként lekönyvelt 3347 mázsa kukorica ellenértékét, a 777 469 Ft-ot nem fogják a tagokon behajtani.
Mindezek figyelembevételével tehát annak megállapítására nincs ténybeli alap, hogy P. A. II. r. terhelt a tsz mérlegét meghamisította, és hogy ez a hamisítás szolgált alapul a tsz vagyonában történt kárt okozó kifizetésekre.
Ugyancsak nincs alap annak megállapítására sem, hogy a két terhelt a jogtalan kifizetések érdekében tervszerűen és szervezetten hamisította meg az 1970. évi mérleget, továbbá hogy sorozatosan ismétlődő kifizetésekkel az ellenőrzésre hivatott szervek több mozzanatban történő megtévesztésével számos alapbizonylat meghamisításával, tehát folytatólagosan és bűnszövetségben okoztak kárt a társadalmi tulajdonban. Erre az irányadó tényállásból nem lehet következtetni. Sőt a főkönyvelő tiltakozó magatartásából ennek ellenkezőjére lehet következtetést vonni.
Ezért a Legfelsőbb Bíróságnak mint másodfokú bíróságnak P. A. II. r. terhelt cselekményét az 1961. évi V. törvény (Btk.) 308. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a társadalmi tulajdont károsító bűntett feljelentésének elmulasztása vétségeként minősítő rendelkezése törvényes.
Ugyancsak nem sértettek törvényt az eljárt bíróságok, amikor B. A. I. r. terheltnek a tényállás 1.) pontjában (kiegészítő részesedés kifizetése) foglalt cselekményét 1 rb. folytatólagosan elkövetett, a társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó hűtlen kezelés bűntettének minősítették.
B. A. cselekményének hűtlen kezelés helyett csalásként való minősítésére vonatkozó álláspont – az irányadó tényállás figyelembe vétele mellett – nem alapos.
Helyesen utalt a törvényességi óvás arra, hogy a kiegészítő részesedés jogtalan kifizetése érdekében elkövetett mérleghamisítás a csalás bűntettét valósítja meg. Az Elnökségi Tanács már több határozatában iránymutatást adott a Btk. XIII. fejezetébe ütköző népgazdaság elleni bűncselekményeknek a Btk. XVI. fejezetében írt vagyon elleni bűncselekményektől való elhatárolására nézve. [Eln. Tan. B. törv. 741/1974., 208/1974. sz.].
Szükséges azonban a törvényességi óvás alapján részletesebben vizsgálni, hogy B. A. I. r. terhelt cselekménye az adott esetben a Btk. 293. §-ába ütköző csalást vagy pedig a Btk. 294. §-ában írt hűtlen kezelést valósítja-e meg.
A két vagyon elleni bűncselekmény közös sajátossága, hogy a megvalósulásukhoz a vagyoni javakban létrejövő és az elkövetői magatartással okozati összefüggésben előálló kár szükséges. Ezen túl azonban a két bűncselekmény alapvetően eltér egymástól. A csalásnak elkövetési tevékenysége a megtévesztés, tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartás, míg a hűtlen kezelés jellegzetessége az eltulajdonítás hiánya, elkövetési magatartása pedig a vagyonkezelésből folyó és ehhez a minőséghez kapcsolódó kötelességnek a megszegése. Végül alapvetően eltér a két bűncselekmény abban is, hogy a csalás kizárólag egyenes szándékkal megvalósítható olyan célzatos bűncselekmény, amelynél a célzatnak a jogtalan vagyoni haszonszerzésre kell irányulnia, ezzel szemben a hűtlen kezelés esetében a szándék lehet akár eshetőleges is [Eln. Tan. B. törv. 208/1974. sz.].
A tényállásból megállapíthatóan azonban B. A. tsz-elnök senkit sem ejtett tévedésbe, a kiegészítő részesedés jogtalan kifizetése érdekében senkit sem tévesztett meg. Ezzel ellenkezően, tudva, hogy jogellenesen cselekedett, a jogtalanságot vezetői értekezlet jegyzőkönyvében is rögzítve fizettette ki a kiegészítő részesedést. A terhelt mindvégig vezetői hatalmával visszaélve minden megtévesztés nélkül, a főkönyvelők tiltakozását figyelmen kívül hagyva, a felelősséget vállalva intézkedett. Magatartására a vagyonkezelésből folyó és ehhez a minőséghez kapcsolódó kötelességének a megszegése volt a jellemző.
B. A. tsz-elnöknek a jogtalan kifizetésekre vonatkozó rendelkezéseit semmiben sem befolyásolta az a körülmény, hogy a jogtalanul kiosztott kukoricát utólag a tsz főkönyvelője mint a tagok pénzbeli tartozását könyveltette le. De ezen túlmenően a Nemzeti Bank pénzügyi revíziójának megállapításai sem befolyásolták elhatározását. Ilyen körülmények között magatartására nem a jogtalan haszonszerzési célzattal véghezvitt megtévesztés, hanem a vagyon kezelésével kapcsolatos szabályok megszegése, és ezzel a szándékos károkozás volt a jellemző.
Ezért B. A. I. r. vádlott fent írt cselekményének – az ügyész vádjával egyezően – hűtlen kezelésként minősítése törvényes.
Ugyancsak törvényesen minősítették az eljárt bíróságok az ítéleti tényállásban foglalt egyéb terhelti cselekményeket sikkasztás helyett hűtlen kezelés bűntettének.
Az e körben megállapított tényállás lényege szerint B. A. I. r. terhelt utasítására M. L. két alkalommal 2000-2000 Ft-ot adott át Sz. F. IX. r. terheltnek, aki az átvett pénz fejében traktorok és tehergépkocsik beszerzésére vállalkozott. Ugyancsak az I. r. terhelt engedélyezte, hogy dr. H. L.-nak a tsz pénztárából először 20 000, majd utóbb 10 000 Ft kölcsönt fizessenek ki. A fenti esetekben a kifizetett összegeket formailag egy-egy tsz-tag nevére utalványozták, akiktől a vissza nem fizetett pénzösszegeket később behajtották.
A törvényességi óvás indokolása szerint B. A. tsz-elnök cselekményei e körben azért valósítottak meg sikkasztást, mert a terhelt, mint a tsz. elnöke elsősorban felelt a tsz. vagyonáért. Közvetlenül is intézkedhetett a pénzkifizetések iránt, és azok jogszerűségét esetenként a pénztáros meg sem ítélhette. A terhelt tehát mint gazdasági vezető a reá bízott vagyonnal, mint sajátjával rendelkezett, amikor a kifizetéseket elrendelte. Mivel pedig szándéka károkozásra is irányult, cselekményeinek törvényes minősítése 4 rb. sikkasztás bűntette. Ehhez képest pedig – ugyancsak az óvás indokolása szerint – Sz. F. IX. r. terhelt cselekményét bűnsegédként megvalósított sikkasztásként kell értékelni.
A törvényességi óvás e körben sem alapos.
Az első fokon eljárt megyei bíróság a fentebb kiemelt tényállás alapján a terheltek cselekményét hűtlen kezelés bűntettének minősítette. Sz. F. IX. r. terhelt cselekményét pedig mint hűtlen kezelésre való felbujtást értékelte.
A másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság a cselekmények minősítését törvényesnek találta.
Az Elnökségi Tanács a konkrét ügyben ezért – figyelemmel az óvásban kifejtett indokokra is – a sikkasztásnak a hűtlen kezeléstől való elhatárolása kérdésében a következőkre mutat rá.
A sikkasztást a tettes azzal valósítja meg, hogy a reá bízott dolgot, amely nem az övé, jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal akként rendelkezik, mintha a dolog a sajátja volna.
A hűtlen kezelést pedig az követi el, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és a megbízásból folyó kötelességének megszegésével a vagyonban kárt okoz.
A hűtlen kezelést más vagyon elleni bűncselekményektől – így a sikkasztástól is – többek között az különbözteti meg, hogy az elkövetésnél nincs eltulajdonítás, jellemzője a vagyonkezelési megbízatással való kárt okozó visszaélés. Ez azonban csak a sikkasztásnak a Btk. 292. §-ában írt törvényi tényállása első fordulatában felvett elkövetési magatartást határolja el a Btk. 294. §-ában írt hűtlen kezelés törvényi tényállásától.
A törvényességi óvás indokolása szerint is a tsz-elnök terhelt azzal valósította meg a sikkasztást, hogy a reá bízott vagyonnal mint sajátjával rendelkezett.
Az irányadó tényállás figyelembevételével ezért a két bűncselekmény elhatárolásánál elsősorban azt kell vizsgálni, hogy az elkövető – jelen esetben a tsz elnöke – a reá bízott idegen dologgal rendelkezett úgy, mint sajátjával, vagy az idegen vagyon kezelésével kapcsolatos kötelezettségét szegte meg és okozott ezzel kárt a vagyonban. A sikkasztás tárgya ugyanis a rábízott idegen dolog, míg a hűtlen kezelésnél a megbízás alapján kezelt idegen vagyon. Az előbbinél az elkövető a hozzá jogszerűen került, tehát rábízott és így a nála, a közvetlen hatalmi körében levő dolog feletti jogtalan rendelkezéssel valósítja meg a sikkasztás törvényi tényállását. Ennek a bűncselekménynek az elkövetője tehát bárki lehet, aki ilyen rábízott dologgal rendelkezik. Így a megfelelő tényállás alapján a tsz elnöke is.
A konkrét ügyben azonban a termelőszövetkezet elnöke nem a reá bízott idegen dolog tekintetében követett el kárt okozó cselekményt. B. A. termelőszövetkezeti elnökre ugyanis a termelőszövetkezet vagyonát nem egyszerűen rábízták, hanem a tsz vagyonának a kezelésével, gondozásával, a csoportvagyon gyarapításával is megbízták. A termelőszövetkezeti csoportvagyon tehát olyan vagyon és nem “rábízott idegen dolog”, amelyhez egyéb jogszabályokban előírt kezelési kötelezettségek is párosulnak.
Az irányadó tényállás szerint B. A. tsz-elnök összesen négy alkalommal különböző célra történő pénzkifizetésekre adott utasítást a pénztárosnak. A különböző címen juttatott pénzösszegeket egy-egy tsz-tag beleegyezésével annak nevére fizették ki. Később a kifizetett pénzösszegeket részben a kölcsönt felvevő személy, részben a bizonylaton szereplő tsz-tag a pénztárba visszafizette.
A vagyon kezelésével megbízott tsz-elnök ilyen tevékenysége ezért a megbízatással járó kötelezettségek megszegésével történő kárt okozó magatartásnak tekintendő. A megbízásból folyó kötelezettségek megszegésével a kezelt vagyonban kár okozása pedig nem sikkasztás, hanem hűtlen kezelés.
Ezért B. A. I. r. terhelt cselekményeit mindkét bíróság az állandósult bírói gyakorlatnak megfelelően törvényesen minősítette hűtlen kezelés bűntettének. Ugyanakkor helyesen értékelte Sz. F. IX. r. terhelt magatartását hűtlen kezelés elkövetésére való felbujtásnak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Be. 291. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a több irányban előterjesztett törvényességi óvást elutasította.
(Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 900/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 12. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás