BK BH 1975/552
BK BH 1975/5521
1975.12.01.
Ha a vádiratban leírt tényállás egy részét az ügyész – tévedésből – nem minősíti, az nem tekinthető a vádemelés mellőzésének [1973. évi I. törvény (Be.) 9. § (2) bek., 146. §, 250. § III. pont; 1961. évi V. törvény (Btk.) 29. § (3) bek., 276. § (1) bek.].
A városi ügyészség a terhelt ellen vádat emelt az 1961. évi V. törvény (a továbbiakban: Btk.) 257. §-a (1) bekezdésének első fordulatába ütköző könnyű testi sértés vétsége miatt.
A vádiratban írtak szerint a terhelt megismerkedett a sértettel és sétálni hívta. Amikor az egyik bokros területhez érkeztek, a terhelt közölte a sértettel közösülési szándékát, s amikor az ellenkezett, többször megütötte, dulakodott vele. A sértettnek sikerült elmenekülnie, lábán és nyakán azonban 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A vádirat utalt arra, hogy a sértett az erőszakos nemi közösülés bűntette kísérletére nézve magánindítványt nem kívánt előterjeszteni, csupán a könnyű testi sértés vétsége vonatkozásában kívánta a terhelt megbüntetését.
Az elsőfokú bíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki 1 rb. erőszakos nemi közösülés kísérletében.
Az ítélet indokolásában a bíróság hivatkozott arra, hogy a sértett a bíróságon – kihallgatása során – akként nyilatkozott, hogy “a szükséges magánindítványt terjesztem elő a nevezett megbüntetése iránt, mégpedig elsősorban könnyű testi sértés miatt, de ha a fenti cselekmény erőszakos nemi közösülés kísérlete, amiatt teszek feljelentést.” A jegyzőkönyvből kitűnik az is, hogy a gépelt mondatrészbe egy “is” szócskát is beírt valaki, a mondat értelmének lényegén azonban a bejegyzés nem változtat.
A rendőrségi kihallgatásakor kijelentette a sértett, hogy csak könnyű testi sértés miatt kíván feljelentést tenni, nemi erőszak miatt nem, mert a terhelt a mellét csak egy alkalommal fogta meg, az alsónadrágot nem tudta lehúzni róla, és a nemi szervét sem tudta megfogni.
Az elsőfokú bíróság az ügyészi állásponttól eltérően a Btk. 29. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással – mely szerint a magánindítvány nem vonható vissza – a terhelt cselekményét erőszakos nemi közösülés bűntette kísérletének minősítette.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az iratokat az ügyésznek visszaküldte.
A végzés indokolása szerint a sértett nemcsak a vádban minősített könnyű testi sértés vétsége, hanem erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérlete miatt is érvényes magánindítványt terjesztett elő, amikor kifejezésre juttatta a terhelt büntetőeljárásban történő felelősségre vonását célzó kívánságát, és a sérelmére elkövetett cselekményt az erőszakkal történő közösülésre vonatkozóan is mint történeti tényállást előadta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban az ügyész kifejezetten kinyilvánította, hogy a cselekményt csupán könnyű testi sértés vétségeként teszi vád tárgyává, jóllehet a vádirati tényállásban a teljes elkövetési magatartás leírása szerepel. Ilyen esetben a vád terjedelmét az ügyésznek ez a negatív irányban megszorító nyilatkozata vonja meg. Az elsőfokú bíróság ezért nem vád tárgyává tett magatartást bírált el az ügyészi indítványtól jogilag eltérően, hanem a vádon messze túlterjeszkedve állapította meg a terhelt bűnösségét olyan bűncselekményben, amely miatt az ügyész nem emelt vádat.
A lényeges eljárási szabálysértésre tekintettel a másodfokú bíróság a Be. 250. §-ának III. pontja és 252. §-ának (2) bekezdése szerint az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az iratokat a vádkiterjesztés megfontolása végett az ügyésznek küldte meg. A megyei bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. A Be. 9. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a bíróság annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a vád tartalmaz. A vád tárgyát azok a cselekmények alkotják, amelyeket az ügyész a vád előterjesztésekor mint történeti tényt előad.
A jelen eljárás tárgyát jelentő ügyben a vádirat részletesen tartalmazta a sértett sérelmére elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntette kísérletének tényállását. Mind a vádiratból, mind az ügyész tárgyalási nyilatkozatából az állapítható meg, hogy az ügyész a terhelt teljes cselekvőségét vád tárgyává tette és tévedésből csupán perjogi akadály – az erőszakos nemi közösülés kísérletére is kiterjedő magánindítvány hiánya – miatt minősítette a terhelt cselekményét könnyű testi sértés vétségének.
Ennek megfelelően az első fokon eljárt bíróság helyesen állapította meg, hogy a sértett által előterjesztett magánindítvány joghatályos és az vissza nem vonható. Mindezek figyelembevételével pedig a bíróság – miután az ügyésznek a vád tárgyává tett cselekmény minősítése tárgyában elfoglalt álláspontja a bíróságot nem köti – a vád tényállásával egyező ítéleti tényállás alapján helyesen minősítette a terhelt cselekményét az ügyészi vádtól eltérően erőszakos nemi közösülés bűntette kísérletének.
A kifejtettekhez képest tehát tévedett a másodfokon eljárt megyei bíróság, amikor a perjogi akadályra hivatkozva a vádlottnak az erőszakos nemi közösülés kísérletét megvalósító cselekményét könnyű testi sértésnek minősítő és vád tárgyává tevő ügyészi állásfoglalást úgy értelmezte, hogy az ügyész kifejezetten nem kívánt a vádlottal szemben erőszakos nemi közösülés kísérlete miatt vádat emelni. A megyei bíróságnak ez a perjogi állásfoglalása ellentétes az ügyésznek a vádiratban írásban és a tárgyaláson szóban előterjesztett nyilatkozatával. Az ügyésznek a kifejezetten perjogi akadályra való hivatkozása és a történeti tényállásnak a vádiratban való egyidejű rögzítése ui. nem nyújt alapot a másodfokú bíróságnak arra a megállapítására, amely szerint az adott helyzetben az ügyészség a vádemelést kifejezetten mellőzni kívánta. Ehhez képest pedig, amikor az első fokon eljárt bíróság a fentiek szerint vád tárgyává tett cselekményt az ügyész indítványától eltérő jogi állásfoglalással elbírálta, a vádlott bűnösségét a vád keretein belül törvényesen állapította meg.
Mindezekre tekintettel a megyei bíróságnak mint másodfokú bíróságnak az a határozata, melynek alapján a fellebbezések érdemi elbírálását mellőzte, és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az iratokat az ügyésznek visszaküldte, törvénysértő.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Be. 290. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében megállapította, hogy a megyei bíróság mint másodfokú bíróság végzése törvénysértő. Ezért azt a Be. 290. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján hatályon kívül helyezte, és az ügyet a megyei bírósághoz új eljárás lefolytatására visszaküldte.
(Legf. Bír. B. törv. IV. 422/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 12. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás