PK BH 1975/562
PK BH 1975/5621
1975.12.01.
Fokozott veszéllyel járó tevékenységből eredő kár megtérítése iránti perben is helye lehet kármegosztásnak, amennyiben a kár részben a károsult felróható magatartásának a következménye. A gyár légszennyezése következtében a kertészeti felszerelésekben és a terményekben keletkezett kárt részben az ingatlantulajdonosnak is viselnie kell, ha a károsító tényezők ismeretében célszerűtlen és a gazdaságosság szempontjából is kifogásolható művelési módot választott [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. § (3) bek.].
Az I. r. felperes nyugdíjas bányász. A felperesek korábbi kisajátított ingatlanuk helyett 1959-ben csereingatlanként kapták meg a perbeli 400 ⬜-öles telket, amelyből 70 ⬜-ölet beépítettek, a fennmaradó 330 ⬜-ölön pedig 1970-ben kertészetet létesítették. A kertészetben van egy 12,5×5,6 m alapterületű növényház és 6 db 6×18 m méretű műanyag fólia sátor, ahol a felperesek virágot, palántákat és zöldségféléket termelnek.
A felperesek módosított keresetükben 1970-1973. évekre évenként 23 749 Ft kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest, arra hivatkoztak, hogy az alperesi cementgyár légszennyezése következtében a kertészeti felszerelésükben és termelvényeikben ilyen összegű káruk keletkezett.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes magatartása nem volt jogellenes, a gyárat rendeltetésszerűen üzemeltette, jogszerű tevékenységet folytatott. Érvelt azzal is, hogy a felperesek annak tudatában létesítették üvegházi kertészetüket, hogy annak közeli szomszédságában van az alperes gyára, amelynek az üzemeltetésével a nagyfokú porlerakódás együttjár.
A másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Rámutatott arra, hogy az alperes kártérítő felelősségének elbírálásánál a Ptk. 345. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha az üzemnek légszennyezésben jelentkező károsító tevékenysége állandóan olyan mérvű és jellegű, hogy a károsult azzal szemben képtelen eredményesen védekezni, vagy a védekezése rendkívüli nehézségekbe ütközik, a tevékenység veszélyes jellegét meg kell állapítani, és a károkozót az ebből eredő kár megtérítésére – vétkességére tekintet nélkül – kötelezni kell.
Az elsőfokú bíróság ezután az alperest az 1970-től 1974-ig terjedő 5 évre, évenként 9612 Ft, összesen 48 062 Ft, ennek 1973. február 1-jétől járó kamata és 2125 Ft perköltség – 15 nap alatti – megfizetésére, valamint arra is kötelezte, hogy az állam részére felhívásra térítsen meg 2886 Ft kereseti és 1800 Ft fellebbezési illetéket.
Az elsőfokú bíróság az alperes kártérítő felelősségét a Ptk 345. §-ában foglaltak alapján állapította meg. A károsodás mértékét mezőgazdasági, vegyész, valamint építész igazságügyi szakértő véleménye alapján állapította meg.
Az alperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében a kereset teljes elutasítását kérte, a felperesek csatlakozó fellebbezése a marasztalás összegének évi 18 000 Ft-ra, összesen 90 000 Ft-ra való felemelésére irányult.
A másodfokú bíróság a jogalap tekintetében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, csupán azért szállította le a marasztalás összegét, mert 1974. évre a felperesek kártérítési igényt nem érvényesítettek. Összegszerűség tekintetében helyesnek fogadta el az elsőfokú bíróság döntését, vagyis a másodfokú bíróság is 9612 Ft-ban állapította meg a felperesek évenkénti károsodását.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Ptk. 345. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezések értelmében a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozati összefüggésbe hozható kárt nem kell megtéríteni annyiban, amennyiben az a károsult felróható magatartásából származott.
A peradatok szerint a felperesek 1970-ben alakították ki belterjes kertészetüket, mégpedig 10 évvel azután, hogy a perbeli telek tulajdonjogát megszerezték. Pontos adatok nem állnak rendelkezésre, de feltehető, hogy az alperesi cementgyár működésével együttjáró porártalom korábban is fennállott. Ennek vizsgálata azért nem mellőzhető, mert ha a felperesek úgy alakították ki kertészetüket, hogy az egyéb módon történő célszerű hasznosítással szemben visszatérő jelleggel számolniuk kellett annak kisebb-nagyobb mérvű károsodásával, ez az ő terhükre is róható és kármegosztás alapja lehet.
Vizsgálni kell tehát azt, hogy a perbeli ingatlan adottságait (talajviszonyok, fekvés, egyéb művelési lehetőségek stb.) tekintve a felperesek kellő körültekintéssel és gondossággal választották-e meg az ingatlanuk hasznosítási módját. Ha ugyanis a károsító tényezők ismeretében célszerűtlen és a gazdaságosság szempontjából is kifogásolható művelési módot választottak, az ezzel kapcsolatos anyagi hátrányt nekik is viselniük kell.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte mindkét fokon eljárt bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. § (3) bek.].
(Legf. Bír. P. törv. V. 20 190/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 12. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás