GK BH 1975/565
GK BH 1975/5651
1975.12.01.
Ha a bérleti jogviszony létrejöttét a szerződés valamely lényeges kelléke – pl. a bérösszegben való megállapodás – hiánya miatt nem lehet megállapítani, a használatba adót az a vagyoni előny illeti, amelyhez a használó – használati díj nemfizetése folytán – jutott, illetőleg – hacsak a körülményekből más nem következik – a szokásos használat folytán juthatott [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207. § (2) bek.; GK 19. sz.].
A felek között 1971. március 17-én a felperes 2 db úthengerének és 1 db földgyalujának a használatára vonatkozólag megállapodás jött létre. A megállapodás alapján a felperes mezőgazdasági termelőszövetkezet az említett gépeket használatra átengedte az alperes közös vállalkozásnak, az alperes pedig 250 00 Ft használati (bérleti) díj megfizetésére kötelezte magát. A felek megegyeztek abban is, hogy 1971. augusztus 1-jétől kezdődően a gépek az alperes tulajdonába mennek át, azok értékét az alperes “alapító tőke hozzájárulásként” a felperes javára írja s ettől kezdődően az alperes a felperest már 1971. január 1-jétől visszamenő hatállyal – alapító tagként tartja nyilván.
A felperes a gépek 1971. március 17. – augusztus 1. közötti használatáért a 250 000 forintot megkapta, de a felperes közös vállalkozás résztvevői közé végül is nem lépett be. Ennek ellenére az alperes a gépeket 1971. augusztus 1. napja után továbbra is használta. 1972. április 11-én az alperes igazgatótanácsi ülést tartott s határozatával hozzájárult ahhoz, hogy a felperes 1971. december 31-ével a közös vállalkozásból kilépjen. A határozat az említett gépek tekintetében úgy döntött, hogy azok amortizációval csökkentett ellenértékét 1972. december 15-éig – az 1972. évre esedékes 5% kamattal együtt – megtéríti.
A felek között utóbb vita keletkezett abban a kérdésben, hogy mit kell a gépek amortizációval csökkentett ellenértékén érteni. A felperes ugyanis – arra hivatkozással, hogy a gépek ára időközben emelkedett – a gépek értékének megállapításánál a felemelt összegű beszerzési árat kívánta alapul venni. Ezért az alperes 1972. június 23-án megtartott összevont igazgatósági-igazgatótanácsi ülésének határozata – a fentebb már említett korábbi döntés megváltoztatásával – a gépeknek a felperes részére való kiadását rendelte el. A felperesnek azt az igényét, hogy az 1971. január 1-jétől kezdődő használat idejére az alperes – hat hónapos használatot számítva – 308 880 forintot fizessen meg, az alperes igazgatótanácsa elutasította. A közös vállalkozás főmérnökét egyben arra utasította, hogy igyekezzék “reális mértékű” bér kifizetésében megállapodni a felperessel, ha pedig ez nem vezetne eredményre, “a vitás összegszerűség eldöntése bírói út igénybevételével történik”.
A gépeket az alperes 1972. június 30-án kiadta a felperesnek. A felek között a bérösszeg tekintetében egyezség nem jött létre. Ilyen előzmények után indított a felperes keresetet az alperes ellen 300 000 Ft bér megfizetése iránt.
Az alperes 58 550 Ft erejéig a keresetet elismerte, azt meghaladóan pedig annak elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes által követelt összeg túl magas. Kérte annak figyelembevételét, hogy a gépeket nem tudták egész évben használni, s azok nem hozták meg a számításba vett gazdasági eredményt. Az elismert összeget az alperes a per során a felperesnek ki is fizette, ehhez képest a felperes keresetét 241 450 forintra szállította le.
A bizonyítási eljárás során tisztázódott, hogy a felperes a gépet kezelő nélkül engedte át az alperesnek. A meghallgatott szakértő véleménye szerint a “kölcsönbérleti díj” a szabad árformába tartozik és a felperes által a gépeknek az 1972. január 1. – 1972. június 30. közötti időre követelt “használati díja” alacsonyabb, mint a Közúti Gépellátó Vállalat árjegyzéke alapján kiszámítható díj. Ennek megfelelően a 300 000 forintos “bérleti díj” követelést a szakértő “méltányos”-nak jelölte meg.
A járásbíróság ítéletével – lényegében a szakértői vélemény alapján – a felperes leszállított keresetének helyt adott és az alperest 241 450 forintnak, kamatainak és a perköltségnek, valamint az eljárási illetéknek a megfizetésére kötelezte.
A járásbíróság ítéletét a megyei bíróság mint fellebbezési bíróság helybenhagyta. Az ítéletének indokolása szerint a felperest nem bér, hanem “használati díj” illeti meg. Ennek megállapításánál a megyei bíróság irányadó szempontként a felek korábbi (tehát az 1971. március 17. – augusztus 1. közötti időre vonatkozó) megállapodását vette alapul. Ehhez képest pedig a felperes követelését nem találta túlzottnak, minthogy a követelt összeg nem éri el a megállapodás szerinti bér összegét. Utalt a megyei bíróság arra is, hogy a felperes bérbeadás útján magasabb bérösszeget érhetett volna el. Az alperesnek azt a védekezését, hogy 1972. év első félévében a gépek nem voltak maradéktalanul kihasználhatók, a megyei bíróság súlytalannak tekintette, minthogy az az alperes belső gazdálkodására tartozik.
A mindkétfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helyesen állapította meg a megyei bíróság, hogy a felperest a perbeli időre nem bérösszeg illeti meg. Az 1972. január 1. – június 30. közötti időre ugyanis a peres felek között bérleti szerződés annál kevésbé sem jött létre, mert a bér tekintetében a felek között nem volt egyetértés. Minthogy pedig a fizetendő bér összegének meghatározása a bérleti szerződés lényeges kérdése, az erre vonatkozó megállapodás hiánya a szerződés létrejöttét megakadályozta [Ptk. 207. § (2) bek.]. Szerződés hiányában – minthogy az eredeti állapotot helyreállítani nem lehet – a felperest az a vagyoni előny illeti meg, amelyhez a másik fél – használati díj nemfizetése folytán – a tényleges használattal jutott, illetve a szokásos használat folytán juthatott. Ez megfelel annak a rendelkezésnek [Ptk. 361. § (1) bek.], hogy az a fél, amelyik a másik rovására jogalap nélkül gazdagodik, ezt részére visszatéríteni köteles [GK 19. sz. állásfoglalás 5. pont].
Az összegszerűség megállapításánál a perben eljárt bíróságok figyelemmel voltak a peres felek között 1971. március 17-én létrejött megállapodásra, amely szerint az 1971. március 17. – augusztus 1. közötti időre az alperes 250 000 forint használati díjat, illetőleg alapbért fizet meg. Az így mintegy négy és fél hónapi használat ellenértéke fejében kölcsönösen kialkudott 250 000 forinthoz képest a későbbi hat hónapi használat ellenértékeként követelt 300 000 Ft valóban arányosnak tűnik. A felek azonban abban a feltevésben kötötték a megállapodást, hogy a felperes 1971. augusztus 1-jé től kezdődően a közös vállalkozásban tagként vesz majd részt. Nyilvánvaló, hogy a tervezett belépés a feleket az ellenérték mértékének megállapításánál befolyásolta. Ez a kölcsönös várakozás azonban – az eddigi adatok szerint a felperes magatartása folytán – meghiúsult. Nincs tehát indoka annak, hogy a bíróság az 1972. évi használatért fizetendő ellenértéket az 1971. évi használatért kifizetett ellenértékkel egyező vagy ehhez közelálló összegben állapítsa meg.
A meghozott ítéletek utaltak a beszerzett szakértői vélemény tartalmára is. Ennek az volt a lényege, hogy a felperes által követelt 300 000 Ft a más vállalatok által felszámított bérekhez képest nem tekinthető eltúlzottnak. A szakértői véleményből – illetőleg a “Közúti Gépellátó Vállalat Gépkölcsönbérleti Különfeltételei és Árjegyzéke 1968.” című, s a felperes által 1972. október 4-én becsatolt mellékletéből – azonban az állapítható meg, hogy az összehasonlítás alapjául szolgáló bérek olyan esetre vonatkoznak, amikor a bérbe adott gépekhez a kezelőszemélyzetet a bérbeadó biztosítja. A perben meghallgatott tanú vallomásából viszont egyértelműen megállapítható, hogy a felperes az alperes részére kezelőt nem bocsátott rendelkezésre. Ennélfogva a szakértő által kimunkált összehasonlító adatok értékelésénél figyelembe kellett volna venni azt is, hogy az egybevetett szolgáltatások nem azonosak, a felperesnek járó összeget tehát ennek megfelelően csökkentett mértékben lehet csak megállapítani. De nem tisztázták megnyugtatóan a perben az üzemanyag szolgáltatásának, illetőleg a javítás és karbantartás költségeinek viselése kérdését sem. Ha ugyanis ez utóbbi szolgáltatásokat az állami vállalatok által kötött bérleti szerződés feltételeitől eltérő módon rendezték, a felperesnek járó összeg megállapításánál ezt is figyelembe kell venni.
Mindezekre figyelemmel az eljárt bíróságok ítéletei megalapozatlanok. A megismétlendő eljárás során a kifejtett körülményekre figyelemmel kell megállapítani az alperes által a perbeli időre fizetendő használati ellenérték reális mértékét. Ennek során azonban szem előtt kell tartani azt is, hogy a felperes – az eddig rendelkezésre álló adatok szerint – a perbeli gépeket 1971. év elején vásárolta 1 000 000 forintot el nem érő összegért. A gépek 1971. március 17. – augusztus 1. közötti használatáért az alperes a felperes részére 250 000 forintot (vagyis négy és fél hónapi használatáért a vételár csaknem 25%-át) már kifizetett. Ez a nagy összeg a tényleges birtokban tartás teljes időtartamára alkalmazva túlzottnak látszik, hacsak a gépek élettartama nem teszi indokolttá a használat ellenértékének ilyen mértékű megállapítását. E kérdés tisztázása érdekében a szükséghez képest szakértő igénybevételére van szükség. A szakértői bizonyításnak ki kell terjednie arra is, hogy a vitás időszak alatt az alperes az erőgépeket milyen mértékben vette igénybe, mert ha az igénybevétel a szokásos vagy a lehetséges mérték alatt maradt és ennek az volt az oka, hogy az alperes előbb a felperes belépésére számított, utóbb pedig az adásvételi szerződés létrejöttében bízott, akkor a használati ellenérték megállapításánál erre is figyelemmel kell lenni. Csak a tényállás ilyen értelemben való felderítése után kerülhet a bíróság abba a helyzetbe, hogy a perbeli gépekért fizetendő használati ellenértéket a fenti szempontok gondos mérlegelésével, a tényleges használattal elért, illetve – hacsak a körülményekből más nem következik – a szokásos használattal elérhető vagyoni előny figyelembevételével állapítsa meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét – a járásbíróság ítéletére is kiterjedően – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. GP. törv. IX. 31 745/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 12. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás