GK BH 1975/566
GK BH 1975/5661
1975.12.01.
A szállítót késedelmi kamat nem illeti meg, amíg számlázási késedelme fennáll, vagy a felek közötti fizetési megállapodás ellenére nem folytatja le a szabályszerű inkasszó-eljárást. – A számlázási kötelezettséget a szállítólevéllel nem lehet teljesíteni. [10/1966. (II. 14.) Kormány rendelet 36. § (2) bek.; 9/1969. (III. 18.) PM rendelet 3. § (3) bek.; 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 302. § b) pont, 303. § (2) bek. c) pont, (3) bek.; GKT 51/1973. sz.].
A felek között létrejött szerződés alapján a felperes különféle villamos szerelési cikkeket szállított az alperesnek és azok ellenértékeire vonatkozó követeléseit 1973. július 28-án a bankhoz inkasszóra nyújtotta be. Az alperes az inkasszó teljesítéséhez a számlák hiányára hivatkozással nem járult hozzá, ezért a bank az inkasszó teljesítését megtagadta, és a felperest különköltség fizetésére kötelezte. A felperes az egyik számla másolatát szeptember 25-én, a további 3 db számlamásolatot pedig október 5-én küldte meg az alperesnek, aki a számlák ellenőrzése után október 12-én, illetve október 18-án fizetett. A felperes szeptember 29-én iktatott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében az alperest 184 149 Ft fizetésére kérte kötelezni, az alperes ellentmondásában – aminek folytán a fizetési meghagyásos eljárás perré alakult át – azzal védekezett, hogy a követelés idő előtti. A felperes az eljárás során a főkövetelésétől elállt, a keresetét 5560 Ft késedelmi kamatra és 126 Ft kártérítésre tartotta fenn.
Az elsőfokú bíróság az alperest 1008 Ft késedelmi kamat megfizetésére kötelezte, a felperesnek ezt meghaladó keresetét pedig elutasította. Az indokolás szerint az áruk leszállításával ugyan esedékessé vált a felperes vételár iránti követelése, de a számlákat az alperesnek nem küldte meg, illetve az erre vonatkozó állítását nem bizonyította, ezért a 10/1966. (II. 14.) Korm. rendelet 36. §-ának (2) bekezdésében meghatározott jogosulti késedelem következett be, amely a kötelezett egyidejű késedelmét kizárta, így az alperes csak a számlamásolatok kézhezvételekor esett fizetési késedelembe. Az elsőfokú bíróság az eredeti követelés alapulvételével a felperest mérsékelt eljárási illeték megfizetésére kötelezte, mert e vonatkozásban az alperes a perre nem szolgáltatott okot.
Az elsőfokú ítéletnek a keresetet részben elutasító rendelkezése ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, ebben előadta, hogy bár a számláknak az áru leszállítását követően történt megküldését bizonyítani nem tudta, de azt az alperes sem vitatta, hogy a szállítóleveleket – amelyek a számlagarnitúrához tartoznak – kézhezvette, ezért a fizetési kötelezettsége beállt. A felperes a bank megkeresése útján kérte tisztázni, hogy az inkasszó egyik példányát a bank az alperesnek megküldte-e, mert ez esetben az alperes a szállítólevelek alapján azok teljesítéséhez hozzájárulhatott volna.
A fellebbezés nem alapos.
A felek inkasszó útján történő elszámolásra fizetési megállapodást kötöttek, tehát az alperes – bár a szállító a szerződés szerint az árut leszállította – nem volt köteles átutalás útján fizetni. A megrendelő mindaddig nem esett fizetési késedelembe, amíg a szállító vele szemben az inkasszóeljárást nem folytatta le. Az inkasszó elmaradása vagy szabályszerűtlen – a számla megküldése nélküli – lefolytatása tehát a felperes kötelezettségének elmulasztását jelenti, vagyis azt, hogy jogosulti késedelem következett be [Ptk. 302. § b) pont].
A 9/1969. (III. 18.) PM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése kötelezően előírja a szállítói számla küldését, tehát a felperes számlázási kötelezettsége jogszabályból ered. Az említett rendelkezés szerint az áruszállításnál a számlát, ha más jogszabály eltérően nem rendelkezik, olyan időpontban kell kiállítani és a vevőnek megküldeni, hogy az a vevőhöz a teljesítés napját követő három napon belül megérkezzék. A felek eltérően is megállapodhatnak, úgy azonban, hogy eleget tudjanak tenni a fizetési határidőre vonatkozó rendelkezéseknek.
Ha tehát a felperes szállító nem küldött számlát az alperes megrendelőnek, illetve a számla elküldésének tényét nem igazolja, és az alperes ezt tagadja, akkor a szállító kötelezettségszegése megállapítható és az említett jogszabályok értelmében az alperes megrendelő nem esik fizetési késedelembe mindaddig, amíg a felperes számlázási késedelme fennáll, a jogosult felperesnek ez a késedelme viszont a kötelezett megrendelő egyidejű késedelmét kizárja. Ezt az álláspontot fejti ki egyébként a GKT 51/1973. sz. állásfoglalás c) pontja is. A Ptk. 303. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint a jogosult a késedelmének idejére kamatot nem követelhet, ezért az elsőfokú bíróság a felperesnek arra az időre eső kamatkövetelését, amíg a felperes a számlamásolatokat az alperesnek nem küldte meg, jogszabálysértés nélkül utasította el.
Nem alapos a felperesnek az a fellebbezési előadása sem, amely szerint a számla adatait tartalmazó szállítólevél alapján az alperes fizetési késedelme bekövetkezett. A szállítólevél az árut kíséri, az a bevételező raktár bizonylata, a felperes tehát a jogszabályból eredő számlázási kötelezettségét szállítólevéllel nem teljesítheti.
A fellebbezésnek az eljárási illeték kiszabását sérelmező része sem alapos. A tőkekövetelés tekintetében a felperes a keresetét visszavonta, márpedig az 1/1973. (I. 24.) IM rendelet 15. §-ának (5) bekezdése szerint az eljárási illetéket a per akárcsak részbeni megszüntetése esetén is a felperesnek kell viselnie.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a tényállást a peres felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelésével helytállóan állapította meg, és a felperes módosított keresetét a jogszabályok helyes alkalmazásával utasította el, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. II. 33 180/1973. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 12. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás