GK BH 1975/570
GK BH 1975/5701
1975.12.01.
A megbízó kárának minősül az az összeg, amelyet a kivitelezőnek a beruházás lebonyolításával megbízott által helytelenül elfogadott “célszerűbb műszaki megoldás” címén alaptalanul fizetett [Ptk. 474. §, 477. § (1) és (2) bek., 478. § (4) bek.; 44/1967. (XI. 5.) Korm. rendelet 23. § (1) és (5) bek.; 5/1968. (IV. 6.) ÉVM rendelettel közzétett építési szerződési alapfeltételek 5. §; 44/1967. (ÁT 1968. 1.) ÉVM–ÁH utasítás 29. § (6) bek.; 20/1972. (XII. 5.) ÉVM–ÁH rendelet 33. §; 1/1968. (I. 30.) PM rendelet 7. § (4) bek.].
A felperes megbízott keresetet indított egy raktártelep beruházás lebonyolítására kötött szerződésben kikötött, de ki nem egyenlített 487 419 Ft megbízási díj és kamatai iránt.
Az alperes megbízó kérte a kereset elutasítását, mert szerinte a felperes még nem teljesítette a megbízási szerződést, nem szorította a kivitelezőt a hiánypótlások elvégzésére, nem szerezte meg az üzemeltetéshez szükséges KÖJÁL-engedélyt, nem érvényesítette a kivitelezővel szemben az alperesnek a hibás teljesítésből származó kb. egymillió forint kártérítési igényét.
Az alperes előadása szerint a díj a felperest azért sem illeti meg, mert a beruházás gondatlan lebonyolításával neki kárt okozott azáltal, hogy rendeltetésszerű használatra alkalmatlan létesítményt vett át, elfogadta a kivitelező “célszerűbb műszaki megoldás”-ra vonatkozó javaslatát, holott az sértette az alperes érdekeit, késlekedő ügyintézésével megakadályozta a beruházás tervezett időpontra való üzembehelyezését.
Az előbbiek alapján az alperes beszámítási kifogással élt és viszontkeresetet indított. Előadta, hogy a felperes megbízott a kivitelező célszerűbb műszaki megoldásra vonatkozó javaslatát anélkül fogadta el, hogy arra nézve előzetesen tőle, az alperes megbízótól utasítást kért volna. Ennek következtében az alperes a kivitelezőnek 1 563 532 forinttal magasabb vállalkozói díjat fizetett ki annál, amely őt a tényleges kivitelezésre tekintettel megillette volna. Az alperes ezzel az összeggel károsodott, tehát a felperesnek tűrnie kell a lebonyolítási díj címén őt megillető 487 419 forint összegnek a visszatartását és ezen felül 1 076 113 Ft kártérítést kell fizetnie.
A felperes a viszontkereset és a beszámítási kifogás elutasítását kérte. Előadta, hogy a lebonyolítás során mindenben a szerződés és a jogszabályok szerint járt el.
Az elsőfokú bíróság az alperest kötelezte, hogy a felperesnek a kereseti összeget és kamatait fizesse meg. Az alperes viszontkeresetét pedig elutasította.
Az ítélet indokolása szerint – a kivitelezés még fennálló hiányosságai miatt nem érvényesített 20 000 Ft lebonyolítási díjon kívül – a keresetben követelt díj a felperest megilleti. Az alperest nem érte kár, ezért a viszontkeresetet el kellett utasítani. A tervező ugyanis hozzájárult a célszerűbb megoldáshoz, amelyről “az ÉMI mint érdekelt szerv” azt állapította meg, hogy “az egyenértékűség fennáll”.
Az alperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és viszontkereseti kérelmének helyt adva a felperes keresetének elutasítását, vagy az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra való utasítását kérte.
Az alperes beszámítási kifogásának és viszontkeresetének elutasítását azért sérelmezte, mert a felperes a tervezővel már a generálkivitelezési szerződés megkötése előtt közölte, hogy anyagbeszerzési nehézségek miatt a tervben előírt oldalfalpanelok helyett az ALUPA típusú panelok alkalmazására van szükség. Ilyen előzmények után a megbízási szerződés megsértésének tekintendő az, hogy a felperes 1973 januárjában elfogadta a kivitelezőnek az ugyanilyen tervmódosításra vonatkozó “célszerűbb műszaki megoldás”-ként előterjesztett javaslatát. A felperes őt a kivitelezővel kötött e megállapodásról csak 1972. május 17-én értesítette, amikor erről az alperes a kivitelezőtől már tudomást szerzett. A felperes az elfogadott tervdokumentációtól csak megbízójának, az alperesnek, nem pedig a kivitelezőnek az érdekében térhetett el. A felperes nem úgy járt el, ahogy az a megbízottól általában elvárható, s ezzel az alperesnek 1563532 Ft kárt okozott.
A fellebbezés alapos.
A megbízási szerződés 1. pontja szerint a megbízás a tervezési munkánál történő közreműködéstől a hiánypótlási munkák elvégeztetéséig terjed. A szerződés rendelkezik arról, hogy az alperes a vállalkozói díj 2,6%-ának megfelelő lebonyolítási díjat milyen részletekben és mikor köteles a felperesnek kifizetni. A műszaki átadás-átvételi eljárást követő hónap 15. napjáig bezárólag három részletben összesen 1 010 000 Ft jár a felperesnek. Az utolsó, 150 000 forintos részlet, továbbá az a különbözet, amely a vállalkozói díj emelkedéséből származik, a pénzügyi leszámolást követő hó 15. napjáig volt esedékes.
Azt a kérdést tehát, hogy idő előtti volt-e a felperesnek a keresete – tekintettel arra is, hogy a Ptk. 478. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezéstől a felek eltérhettek – az említett feltételek alapján kell elbírálni.
A hiánypótlási munkák [44/1967. (XI. 5.) Korm. rendelet 23. § (1) bek.] elvégeztetésének azt az időpontot kell tekinteni, amikor a felperes a tényleges kijavítás, pótlás alapján a generálkivitelező részére kiadja az ún. “hiánypótlási igazolást”. A pénzügyi lebonyolítás mindaddig nem fejeződik be, ameddig az alperes a hiánypótlási számlát [1/1968. (I. 30.) PM r. 7. § (4) bek.], illetve a minőségi hiba miatt visszatartott összeget [44/1967. (XI. 5.) Korm. rendelet 23. § (5) bek.] ki nem egyenlíti. A kivitelező hiánypótlási kötelezettségének még nem tett eleget.
Ezek szerint téves a felperesnek az az előadása, hogy az alperes a kivitelezővel már elszámolt. A pénzügyi elszámolás még nem fejeződött be, tehát az attól függően a felperesnek járó díjrészlet még nem lehet esedékes.
Az alperes eddig nem vitatta, hogy a felperesnek a ténylegesen kifizetett vállalkozói díj figyelembevételével 1368419 Ft lebonyolítási díjhoz van joga. Ebből a szerződés 4.11 pontjának a)-c) alpontjaiban meghatározott díjrészletek, összesen 1 010 000 Ft vált esedékessé. Az alperes ugyancsak nem vitatottan összesen 861 000 forintot fizetett ki a felperesnek, következésképpen a műszaki átadásig járó díjból még 159 000 forinttal van hátralékban, amelyet – ha beszámítási kifogása nem lenne alapos – köteles a felperesnek megfizetni. A kereseti követelés tehát ezt az összeget meghaladóan (348 419 Ft) valóban idő előtti.
Ha az alperes beszámítási kifogással él, ez általában a kereseti követelés elismerését jelenti. Az alperes nyilatkozatainak tartalmából azonban megállapítható, hogy a beszámítási kifogása csak arra az esetre vonatkozott, ha a kereset idő előttiségére vonatkozó védekezését a bíróság nem fogadja el. Az előbb kifejtettekre tekintettel a beszámítási kifogás a kereseti követelésnek csak a már esedékes, 159 000 forintot kitevő részét érintette. Azt a kérdést azonban, hogy ez a kifogás, illetőleg ezt meghaladóan a viszontkereset alapos-e, a bizonyítás jelenlegi állása mellett nem lehet eldönteni.
A szerződéskötés idején hatályos – a felek közötti vitára irányadó – 44/1967. (ÁT 1968. 1.) ÉVM–ÁH utasítás 29. §-ának (6) bekezdése szerint, ha a kivitelező az építmény megvalósítására részlegesen vagy teljesen eltérő műszaki megoldást javasol, a tervezői költségelőirányzat határán belül javasolt célszerűbb műszaki megoldással érintett szerkezet vagy munkarész ellenértékének megállapításánál a felek – kölcsönös érdekeik mérlegelése mellett – az ármaximáló rendelkezéseket figyelmen kívül hagyhatják. A célszerűbb műszaki megoldás elszámolási lehetőségét lényegileg a 20/1972. (XII. 5.) ÉVM–ÁH rendelet 33. §-a azonosan szabályozza. Ezzel összhangban az 5/1968. (IV. 6.) ÉVM rendelettel közzétett építési szerződési alapfeltételek 5. §-a szerint a vállalkozó által a tervezői költségelőirányzat határán belül javasolt célszerűbb műszaki megoldással érintett szerkezet vagy munkarész ellenértékében a felek megállapodhatnak, és ennek során az ármaximáló rendelkezéseket figyelmen kívül hagyhatják.
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint célszerűbb műszaki megoldásnak az eredeti tervtől eltérő olyan kivitelezési megoldás minősíthető, amely – az egyéb követelmények kielégítése mellett – legalábbis egyenértékű az eredeti megoldással. Nem tekinthető célszerűbb műszaki megoldásnak, ha a terveket már eredetileg is annak megfelelően kellett volna készíteni, vagyis ha a javaslat tervhiba korrigálására vonatkozik.
A Ptk. 474. §-ának (2) bekezdése szerint a megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni. A 477. § (1) bekezdése szerint pedig a megbízott tevékenységéről és az ügy állásáról a megbízót szükség esetén ennek kívánsága nélkül is köteles tájékoztatni, többek között akkor is, ha új körülmények az utasítások módosítását teszik indokolttá. A (2) bekezdés értelmében a megbízott az utasítástól csak akkor térhet el, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli és a megbízó előzetes értesítésére már nincs mód.
A beruházás megvalósítására vonatkozó generálkivitelezési szerződést a felperes saját nevében kötötte meg. A vállalkozóhoz való viszonyban tehát a megrendelő jogait a felperes gyakorolta. A felperes elfogadta azt a szerződéses feltételt, amely szerint a generálkivitelező jogot nyer arra, hogy a célszerűbb műszaki megoldásból származó gazdasági előnyt a maga javára számolhassa el. Az alperes a szerződésnek e kikötése ellen utólag sem tiltakozott. Ez az előzetes elvi megállapodás azonban csak az esetben hatályosult, ha a kivitelező konkrét javaslatot tett s azt a felperes elfogadta (aminek szükségképpen szerződésmódosítás formájában kellett történnie).
A fellebbezéshez csatolt jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a felperes képviselője még a generálkivitelezési szerződés tervezetének aláírása előtt megjelent a tervező vállalatnál és közölte, hogy a tervekben szereplő HEROLIT hőszigetelésű panel gyártását nem tudja időre biztosítani; átadott a tervezőnek egy olyan módosított rajzot, amely ALUPA hőszigetelt panel beépítésére vonatkozott. A jegyzőkönyv szerint a tervező képviselője a tervmódosítást elfogadta és a beépítéshez hozzájárult.
A felperes említett képviselője, valamint a kivitelező főépítésvezetője ez utóbbi vállalatnál – az iratokból meg sem állapítható időpontban – újítási javaslatot terjesztettek elő, amely azonos volt azzal a tervmódosítással, amelyet a felperes képviseletében eljárt dolgozó a tervezővel elfogadtatott. A kivitelező pedig a két dolgozó újítását “célszerűbb műszaki megoldás”-ra vonatkozó javaslatként továbbította, s azt a felperes 1972. január 3-án saját hatáskörében elfogadta. Ezzel, vagyis a szerződés módosításával a célszerűbb műszaki megoldásra vonatkozó előzetes elvi megállapodás realizálódott.
Megállapítható tehát, hogy az ALUPA-panelok alkalmazása nem a kivitelezőtől indult ki. Feltételezhető továbbá, hogy a módosítás, az “eredeti tervdokumentációtól eltérő kivitelezési mód” alkalmazását a termékválaszték bővülése, esetleg a kiírt termék gyártásának csökkentése vagy megszüntetése, tehát az tette lehetővé, hogy a szerződéskötéskor a kivitelezési tervdokumentáció már nem volt korszerű, illetve gazdaságos.
Mindezekre figyelemmel azt a következtetést kell levonni, hogy a felperes e részben a megbízási szerződés teljesítése során nem az elvárható gondossággal, nem az alperes érdekében járt el, sőt a szerződéssel ellentétes magatartást tanúsított.
Szerződésszegése elsősorban abban áll, hogy a kezdeményezést átengedte a kivitelezőnek, ahelyett, hogy amikor a szerkezetváltoztatás szükségességét felismerte, haladéktalanul intézkedett volna a kivitelező birtokában levő tervek és költségvetés módosítása, illetőleg a vállalkozói díj csökkentése iránt.
Önmagában az is súlyos szerződésszegésnek minősül, hogy a felperes nem kérte ki az alperes utasítását. A felperes a szerződés tartalmánál fogva a beruházásnak nemcsak műszaki ellenőre volt, hanem a lebonyolításban az alperes gazdasági és jogi szakértője is. Még akkor is tájékoztatnia kellett volna az alperest arról, hogy a kivitelező javaslata rendelkezik-e a célszerűbb műszaki megoldás ismérveivel, ha történetesen nem a felperes tevékenységi körében derül ki, hogy nem szerezhető be az eredetileg tervezett panel.
A megbízási szerződés fentiekben leírt megszegése a felperes kártérítési felelősségét vonja maga után.
Mivel az elsőfokú bíróság az alperes viszontkeresetének alapjául előadott tények valóságát egyáltalán nem vizsgálta, megtörténhet, hogy kellő bizonyítás esetén más, pontosabb tényállást lehet megállapítani. Ha a kivitelező javaslata a célszerűbb műszaki megoldás egyéb követelményeinek megfelelne is, még mindig vizsgálandó, hogy az ALUPA-panel teljesen egyenértékű-e a tervezett HEROLIT hőszigetelésű panellal. A tervező nyilatkozata az egyenértékűséget egymagában nem bizonyítja. Az elsőfokú bíróság a határozat indokolásában tévesen utalt arra, hogy az egyenértékűséget az Építőipari Minőségellenőrző Intézet megállapította. Ilyen előadást egyik fél sem tett. Az a körülmény, hogy az ÉMI feladatkörében az ALUPA-panel forgalomba hozatalához szükséges alkalmassági vizsgálatokat elvégezte, nem jelenti azt, hogy ez a panel a használati tulajdonságok (tartósság, karbantartási igény, hőszigetelő képesség stb.) egyenértékű a tervekben szereplő panellal. Ha az egyenértékűség nem állapítható meg (amit végeredményben csak szakvélemény alapján lehet eldönteni), akkor a felperesnek – egyéb mulasztásai hiányában is – felróható, hogy a kivitelező javaslatát elfogadta, és az ALUPA-panelért a terv szerinti panelra megállapított ellenszolgáltatást kifizette.
A felperes a fellebbezéshez mellékelt levelében az alperest a célszerűbb műszaki megoldás elfogadásáról utólag tájékoztatta, és eljárása ellen az alperes csak a jelen per során emelt kifogást. Amennyiben való az, hogy a felperes súlyosan kifogásolható, a megbízási szerződés bizalmi jellegével össze nem egyeztethető eljárásának a részletei az alperes előtt csak a jelen eljárás tartama alatt váltak ismeretessé, az alperes hallgatását nem lehet utólagos jóváhagyásnak minősíteni.
A beszámítási kifogás és a viszontkereseti kérelem tárgyában a bizonyítási eljárás megismétlése és annak során a fenti szempontok figyelembevétele szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján a beszámítási kifogás és a viszontkereset tárgyában a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Gf. VII. 32 780/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 12. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás