GK BH 1975/571
GK BH 1975/5711
1975.12.01.
Ha a feladó nem kér a vasúti fuvarozótól ún. “térfogatkihasználási megállapítás”-t, az ebből eredő többlet-fuvarköltségeket viselnie kell [3/1960. (V. 13.) KPM rendelettel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 15. cikk 1. §; a KPM 673 328/1966. sz. hirdetménnyel nyilvánosságra hozott Magyar Vasúti Árudíjszabás II. rész 19. pont].
Az alperes vállalat vasúti fuvarozással betonelemeket szállított a felperes részére. A feladáskor a vasúttól nem kérte annak megállapítását, hogy a vagonok térfogatát kihasználta, ezért a kedvezőtlenebb díjtétel alkalmazása miatt a címzett felperes meghatározott összegű fuvardíjjal többet fizetett, mint amennyit a térfogatkihasználás megállapítása esetén fizetnie kellett volna. Keresetében ennek az összegnek a megfizetésére kérte az alperes feladót kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezésében előadta, hogy bár a vasút a térfogati kihasználtságot nem igazolta, de mivel a vasúti kocsikba több betonelemet nem lehetett volna berakni, így – e tényleges helyzet alapján – az ún. holt fuvardíjat nem tartozik megtéríteni.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta azzal az indokolással, hogy a térfogat megfelelő kihasználásának megállapítása azért maradt el, mert az alperes nem kért ilyen megállapítást a küldemények feladásakor.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, amelyben előadta, hogy a vagonok térfogatának kihasználása ténylegesen megtörtént, ezt az elsőfokú bíróság sem vonta kétségbe, következésképpen a feladáskor a kellő gondosságot kifejtette.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes állította, de semmivel sem bizonyította a vasúti kocsik térfogatának kihasználtságát. Ezt – mivel a felek egyező nyilatkozata hiányzik – szakértő igénybevételével lehetne tisztázni. A felperes azonban nem ilyen jogi alapon kívánja keresetében a felmerült fuvardíj egy részét áthárítani az alperesre, hanem azért, mert az alperes elmulasztotta a térfogatkihasználás megállapítását kérni a vasúttól, ami miatt az nem a kedvezőbb fuvardíjat számította a küldemények után. A többletköltség tehát nem a tényleges helyzet, hanem a megfelelő megállapítás kérése elmulasztásának következménye.
A KPM 673 328/1966. sz. hirdetménnyel nyilvánosságra hozott Magyar Vasúti Árudíjszabás II. részének 19. pontja szerint a vasút a kocsi térfogatának kihasználását a fuvarlevélben igazolja. Sem itt, sem másutt nincs előírva, hogy a vasút a térfogatkihasználást kérés nélkül figyelembe venné, de az sem, hogy ezt csak kérésre állapítja meg. A 3/1960. (V. 13.) KPM rendelettel közzétett Vasúti Árufuvarozás Szabályzata (VÁSZ) 15. cikkének 1. §-a szerint azonban a feladó felelős a fuvarlevélbe bejegyzett adatok és nyilatkozatok helyességéért, viseli továbbá mindazokat a következményeket, amelyek abból származnak, hogy valamely nyilatkozat vagy adat hiányzik, vagy a bejegyzett adatok, illetőleg nyilatkozatok szabálytalanok, nem pontosak, hiányosak. E rendelkezésből következik, hogy ha a feladó a fuvardíj kedvezőbb alapon való számítását igényli, kérnie kell azt a nyilatkozatot, amely ezt lehetővé teszi. A konkrét esetben ez abból állt volna, hogy a feladáskor a vasúttól térfogatkihasználási megállapítást kér. Mivel az alperes ezt elmulasztotta, jogellenesen járt el és tartozik megtéríteni a felperesnek mint költségviselőnek a többletfuvardíjból adódó kárát.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. IV. 30 612/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 12. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás