GK BH 1975/575
GK BH 1975/5751
1975.12.01.
A szolgáltatóház vízhasználata közvetlenül a termelés céljára szolgál, ennek díja iránt indított gazdasági per a megyei bíróság hatáskörébe tartozik – Gazdasági perben csatlakozó fellebbezésnek nincs helye [1952. évi III. törvény (Pp.) 366. § (1) bek., (2) bek. c) pont, 387. § (3) bek.; 3/1970. (XII. 18.) OVM–ÁH. sz. rendelkezés 1. § (1) bek. c) pont].
A felperes a járásbírósághoz benyújtott keresetében előadta, hogy egy szolgáltatóház, amelyben egy vízóra van felszerelve, öt szövetkezet tulajdonában van, és ő – mint a társtulajdonosok egyike – látja el az épület üzemeltetésének a feladatait. Ebben a minőségében áll jogviszonyban évek óta az alperes vízmű vállalattal. Az alperes a szolgáltatóház vízdíját a felperesnek számlázta, aki azt a tulajdonostársak között – az általuk használt területek arányában – megosztotta. Az épületben lévő üzemek, üzletek együttes vízfogyasztása havi átlagban 1971-ben 240 m3-t, 1972-ben 287 m3-t tett ki. Az alperes ennek ellenére 1973 februárjában a szolgáltatóháznál 1276 m3, a felperes egyéb felhasználási helyein pedig 213 m3, összesen 1489 m3 vízdíjat számlázott a felperesnek. Ebből a 750 m3-t meghaladó fogyasztás után – a 3/1970. (XII. 18.) OVM–ÁH sz. együttes rendelkezés (a továbbiakban: R.) alapján – 103 460 Ft pótlékot állapított meg és emelt le a felperes egyszámlájáról. A felperes ennek az összegnek a visszafizetésére és kamatának a megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott az R. 1. §-a (1) bekezdésének c) pontjára, amely szerint a felperes csak 750 m3 vizet fogyaszthatott pótlékmentesen.
Az első fokon eljárt járásbíróság bizonyítást folytatott le, és ennek eredményeként az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a szolgáltatóház társtulajdonosainak az épületben működő egyes üzemegységei, mint önálló jogi személyek külön-külön jogosultak voltak az R. 1. §-a (1) bekezdésének c) pontjában megállapított pótlékmentes keret felhasználására. Minthogy ilyen számítás mellett a szolgáltatóház 1973. február havi vízfogyasztása a pótlékmentes kontingenst nem haladta meg, az alperes alaptalanul mutatta ki és emelte le a vízdíj pótlékot a felperes egyszámlájáról.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett és megismételve korábbi perbeli álláspontját, a felperes keresetének az elutasítását kérte.
A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet – eltérő indokolással – helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes nem tekinthető nagyfogyasztónak. Az R. helyes értelmezése szerint ugyanis valamely ipari fogyasztó csak akkor minősül nagyfogyasztónak, ha vízfelhasználása havonként rendszeresen vagy legalább sűrűn visszatérően meghaladja az R. 1. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott keretet. A keretnek két évet meghaladó időben történt egyszeri túllépése önmagában még nem teszi a felperest nagyfogyasztóvá, ezért vele szemben nem állnak fenn az R. 7. §-ában megállapított pótlék felszámításának jogszabályi feltételei.
A járásbíróság ítéletére is kiterjedően a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos.
Mind az első, mind a másodfokú bíróság a hatásköri szabályok megsértésével hozta meg – az érdemben sem megalapozott – határozatát.
A jelen esetben a Pp. 365. §-ának (1) bekezdése alá eső olyan gazdasági perről van szó, amelynek elbírálása a Pp. 366. §-ának (1) bekezdése értelmében a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.
A Pp. 366. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint bár a járásbíróság hatáskörébe tartoznak a közüzemek (villamos-, víz-, gázművek stb.) nem közvetlenül a termelés céljára biztosított szolgáltatásaiért járó díjak iránt indított perek, ez a rendelkezés azonban nem alkalmazható, mert a kereset termelés céljára szolgáltatott víz ellenértékére vonatkozik. Ezért az elsőfokú bíróságnak meg kellett volna állapítania hatáskörének hiányát.
A másodfokú ítélet pedig azért törvénysértő, mert a megyei bíróság egyrészt nem vette figyelembe az elsőfokú bíróság hatáskörének a hiányát, másrészt pedig a felperes csatlakozó fellebbezését érdemben elbírálta, holott gazdasági perben a Pp. 387. §-ának (3) bekezdése értelmében csatlakozó fellebbezésnek nincs helye. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot a per új tárgyalására és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. G. törv. III. 32 597/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 12. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás