BK BH 1975/59
BK BH 1975/591
1975.02.01.
A vádlott személyi körülményeinek, kereseti, jövedelmi viszonyainak összevetése alapján kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a vele üzleti összeköttetésbe lépő feleket megtévesztette-e [1961. évi V. törvény (Btk.) 293. §].
A megyei bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki üzletszerűen, jelentős mennyiségű és értékű árura elkövetett üzérkedés bűntettében. A visszaesőként elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt emelt vád alól azonban bizonyítottság hiánya okából felmentette.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A vádlottat – többnyire csalások miatt – már számos esetben szabadságvesztésre ítélték. Az összbüntetésül kiszabott 14 évi szabadságvesztést 1971. áprilisában töltötte ki. Ezután különböző építkezéseknél dolgozott. 1972. és 1973. év folyamán több olyan személlyel szemben, aki magánúton építkezni kívánt, kötelezettséget vállalt különböző, az építkezés körébe tartozó munkák és szolgáltatások elvégzésére, főként pedig építkezési anyagok beszerzésére. A vállalt kötelezettségeit eleinte teljesítette, később azonban – annak ellenére, hogy jelentős összegű előlegeket vett fel – azok teljesítését egészben vagy részben elmulasztotta.
A vádlott 1973 őszén – minthogy a nem teljesített szállítási kötelezettségek miatt a sértettek már büntetőeljárás kezdeményezésével fenyegették –, különböző személyektől összesen 152 500 forint kölcsönt vett fel, amiből csak 48 000 forintot fizetett vissza.
Az említett módokon a vádlott a sértetteknek összesen 390 560 forint kárt okozott.
Az i.-i telep vezetője 1973. július 5-én 123 000 forint értékű utalványt adott át a vádlottnak, annak kérésére. A vádlott megígérte, hogy azokat nem váltja be, csupán bemutatja az OTP-nél. Ennek ellenére az utalványokat az illetékes téglagyáraknál értékesítette és az azokból származó pénzösszeget saját javára felhasználta.
Az elsőfokú bíróság azért nem látta megállapíthatónak a csalás bűntettét, közelebbről azt, hogy a vádlott a sértetteket tévedésbe ejtette, mert egyrészt a vádbeli időben, még 1973 szeptemberében is eszközölt téglaszállításokat, másrészt a kölcsönök felvétele alkalmával nem titkolta el a kölcsönadók előtt anyagi nehézségeit.
Ez az okfejtés téves.
A vádlott szokásos bűnöző. Sorozatosan, majdnem két évtizeden keresztül követett el csalásokat, amelyek miatt összesen 14 évnyi szabadságvesztést kellett kiállnia. Vádbeli magatartásainak a megítélésénél azonban nemcsak ennek a lényegében egész életútját meghatározó, alapvető jellembeli fogyatékosságnak kell feltétlenül jelentőséget tulajdonítani: a vádbeli cselekmények önmagukban is világosan utalnak a mások megtévesztésére és ilyen módon való rendszeres haszonszerzésre irányuló szándékra. A vádlott 1973. május 14-től már nem dolgozott, legális jövedelemmel nem rendelkezett. Ennek ellenére összesen majdnem 400 000 forint előleget vett fel, aminek csak a töredékét szállította le. Legális jövedelem, illetve vagyon hiányában a szállításokat mások megkárosítása nélkül csak a felvett előlegek erejéig – de legfeljebb az ésszerű keretek között elérhető hitel útján – teljesíthette volna. Pusztán a felvett előlegek és a tényleges teljesítés összegszerűsége között mutatkozó rendkívüli aránytalanság tehát már önmagában megdönthetetlen bizonyíték arra nézve, hogy a vádlott rosszhiszeműen, abban a tudatban vette fel az előlegek túlnyomó részét, hogy vállalt kötelezettségeit képtelen lesz teljesíteni.
A Legfelsőbb Bíróság e vonatkozásban csak utal azokra a tipikus fogásokra, megtévesztésekre, amelyek a vádlott egész magatartását jellemezték, s amelyek a hasonló személyek bűncselekményeiből közismertek. (A sértettek előtt nem létező vagyonára hivatkozott, mérnöknek adta ki magát, azt állította, hogy ügyvédjénél nagyobb összegű készpénze van letétben, hogy pénzt örökölt, először – a bizalom elnyerése érdekében – teljesített, egyes sértettek számára az előlegről szóló elismervényt a tényleg felvettnél nagyobb összegről állította ki, a megrendelések leszállítására, illetve a kölcsönök visszafizetésére teljesíthetetlenül rövid határidőket vállalt stb.)
A vádlottnak a sértettekkel szemben fennálló állítólagos követeléseivel kapcsolatban összeállított kimutatása nemcsak azért nélkülöz minden komolyságot, mert azt semmiféle bizonyíték nem támasztja alá, hanem elsősorban a fent már említett ama körülmény miatt, hogy a vádlottnak a vádbeli időben sem vagyona, sem számbavehető legális jövedelme nem volt, s így eleve nem szállíthatott volna le olyan megrendelt anyagokat, amelyeknek az ellenértékét előre – előlegként – fel nem vette. Így a kimutatás szerint a megrendelt mennyiségek teljes leszállítása esetére a vádlott javára jelentkező összegek irreálisak, mert a vádlott már a megrendelések vállalásakor tisztában volt azzal, hogy azokat nem fogja teljesíteni.
Ugyanez okból komolytalan az arra való hivatkozása is, hogy a letartóztatása miatt nem tudott teljesíteni.
Az eljárás adataiból világos, hogy ennek az ellenkezője igaz: kötelezettségeinek nem teljesítése volt az oka előzetes letartóztatásának.
A kifejtettek a kölcsönök felvételével kapcsolatban is egyértelmű következtetési alapul szolgálnak arra a megállapításra, hogy a vádlott a kölcsönt nyújtó személyeket is félrevezette, amikor csupán átmeneti anyagi nehézségekre hivatkozott előttük.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekhez képest megváltoztatta az elsőfokú ítéletnek a minősítésről rendelkező részét, az 1961. évi V. törvény (Btk.) 311. §-ának 4. pontja értelmében a különösen nagy kár megállapítása szempontjából a vádlott valamennyi cselekményét egybefoglalta, és – törvényi egységként – a Btk. 293. §-ába ütköző és a 296. §-a (4) bekezdésének b) pontja szerint minősülő, visszaesőként és különösen nagy kárt okozva elkövetett csalás bűntettének minősítette.
(Legf. Bír. Bf. I. 718/1974. sz.).
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 2. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás