PK BH 1975/65
PK BH 1975/651
1975.02.01.
A versenytárs által korábban előállított áru utánzása és forgalomba hozatala az üzleti tisztességbe ütközik [1923. évi V. törvény 1. § (1)-(2) bek., 15. §, 30. § (3) bek.].
Az alperes T. I. szövetkezeti tag által készített olyan falipolcokat hozott forgalomba, amilyeneket korábban az iparművész felperes állított elő és értékesített. T. I. korábban a felperesnél dolgozott és ott tanulta meg a falipolcok készítését. A nevezett utóbb az alperesnél szövetkezeti tag lett és az általa itt előállított falipolcok lényegében a felperes polcainak mintájára készültek. Ilyen tények alapján az elsőfokú bíróság az alperes eljárását a tisztességtelen versenyről szóló törvénybe ütközőnek minősítette, és az alperest 7000 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte. Ilyen összegben állapította meg ugyanis az elsőfokú bíróság annak a kárnak a mértékét, amely a felperest 1969. december 3-tól 1970. június 3-ig terjedő idő alatt érte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezést nyújtott be. A felperes a marasztalásnak 25 000 Ft-ra történő felemelését kérte, az alperes fellebbezése pedig a kereset teljes elutasítására irányult. Az alperes vitatta a kereseti követelés jogalapját, tagadta, hogy az üzleti tisztességbe ütköző magatartást fejtett ki, hivatkozott az elévülésre, végül azt is kétségbe vonta, hogy a felperest egyáltalán kár érte.
A fellebbezések nem megalapozottak.
Az 1960. évi 11. törvényerejű rendelethez (Ptké.) fűzött melléklet szerint hatályban maradtak a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi. V. tv. (Tv.) egyes rendelkezései. Ezek közül az 1. § (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe és általában a jó erkölcsbe ütköző módon folytatni. A Tv. értelmében a jogaiban sértett fél a törvénybe ütköző magatartás abbahagyását és szándékosság vagy gondatlanság esetében kárának a megtérítését is követelheti.
A Tv. 15. §-a szerint verseny céljára senkinek sem szabad a neki elárult, vagy a törvénybe vagy a jó erkölcsbe ütköző bármely más módon tudomására jutott üzleti vagy üzemi, eljárási és gyártási titkot a maga vagy más javára felhasználni. Annak, akire az üzleti érintkezésben műszaki jellegű mintát vagy utasítást, így különösen rajzot, modellt, szabást vagy vényt bíztak, nem szabad azt verseny céljára sem a maga, sem más javára felhasználnia.
A törvény 30. §-ának (3) bekezdése szerint versenytárs minden olyan vállalat, amelyik a távolsági viszonyokra és az eset egyéb körülményeire figyelemmel az üzleti versenyben érdekeltnek tekinthető.
Az elsőfokú bíróság az idézett rendelkezésekre figyelemmel helyesen állapította meg azt, hogy az alperesnek ama eljárása, amellyel a felperes által már korábban előállított polcokat lemásolta és ezeket forgalomba hozta, az üzleti tisztességbe és így a törvény rendelkezéseibe ütközött.
Annak nincs jelentősége, hogy a polcokat csupán T. I. szövetkezeti tag állította elő, mert egyfelől az alperes saját tagjának az üzleti tisztességbe ütköző jogellenes magatartásáért is felelős, másfelől az alperes terhére esik a polcok forgalomba hozatala is, amelyben T. I. már nem vett részt.
Az elsőfokú bíróság meggyőzően mutatta ki azt is, hogy az alperest legalábbis gondatlanság terheli. Az alperes ugyanis üzletszerűen foglalkozik háziipari cikkek gyártásával és értékesítésével. Ehhez képest tudnia kellett azt, hogy a tagja által előállított cikkekkel azonos formájú és kivitelű polcokat a felperes már korábban forgalomba hozott. Kellő körültekintés és gondosság mellett pedig azt is tisztázhatta volna, hogy a perbeli polcok formájának és előállításának a módját T. I. a felperesnél történt alkalmaztatása idején sajátította el.
Az alperes által felhozott elévüléssel kapcsolatban a törvény 37. §-a rendelkezik. Eszerint az abbahagyási és a kártérítési követelés attól a naptól számított hat hónap alatt évül el, amikor a sértett fél a cselekményről és a felelős személy kilétéről tudomást szerzett, e tudomásra való tekintet nélkül pedig a cselekmény elkövetésétől számított három év elteltével következik be az elévülés. A kártérítési követelés elévülése nem kezdődhet meg előbb, mint amikor a kár beállott.
Ez utóbbi rendelkezésnek e perben azért van jelentősége, mert – bár a felperes a peradatok szerint 1968. őszén tudomást szerzett arról, hogy az utánzott polcokat az alperes készíti és forgalomba hozza – az elévülést nem ettől az időponttól, hanem a kár bekövetkezésétől kell számítani. Mivel az alperes károkozó magatartása még 1970-ben is folyamatosan fennállott, a felperesnek az 1970. június 3-án kelt felszólító – az elévülést megszakító – nyilatkozatától számított hat hónapra visszamenőleg a felperes kártérítési igényét eredményesen érvényesítheti.
Ami végül a felperest ért kár összegét illeti, nem kifogásolható az elsőfokú bíróságnak az a jogi megoldása, amely szerint az alperes által 1969. december 3. és 1970. június 3-a között okozott kár mértékét a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése szerint a per összes körülményeinek mérlegelése alapján 7000 Ft-ban határozta meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéleti döntését e részben is helytállónak találta.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az 1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pf. V. 21 087/1973. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 2. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás