• Tartalom

PK BH 1975/78

PK BH 1975/781

1975.02.01.
I. Ha a bíróság a bérlőt (albérlőt) a lakás korábbi tulajdonosa által indított perben a lakás kiürítésére kötelezte, az ítélet hatálya kiterjed a bérbeadó jogutódjára is, a jogutód tehát ugyanabból a tényalapból ugyanazon jog iránt újabb pert nem indíthat [1952 évi. III. törvény (Pp.) 229. §].
II. A lakás új tulajdonosa a korábbi tulajdonos javára szóló jogerős ítélet alapján végrehajtási eljárásban kérheti a jogutódlás megállapítását és ennek alapján a lakáskiürítés végrehajtását [1955. évi 21. törvényerejű rendelet (Vht.) 7. § (1) bek.; 2/1971. (VI. 20.) IM rendelet].
A járásbíróság az 1971. október 2-án kelt ítéletével N. F. felmondását érvényesnek fogadta el és kötelezte a jelen per alpereseit, hogy a felperes tulajdonában levő házban elfoglalva tartott albérleti lakásukat ürítsék ki. Egyben megállapította azt is, hogy az alperesek milyen elhelyezésre tarthatnak igényt.
A jelen perbeli felperesek az 1973. július 31-én benyújtott keresetlevelükben előadták, hogy N. F. ingatlanát megvásárolták. Kérték, állapítsa meg a bíróság, hogy közöttük és a korábbi per alperesei között albérleti jogviszony nem jött létre és a korábbi ítéletnek megfelelően kötelesek a házban általuk birtokban tartott szobát részükre átadni.
Az alperesek kijelentették, hogy megfelelő lakás biztosítása esetén hajlandók elköltözni.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott. Az alpereseket a lakás kiürítésére és birtokbaadására kötelezte. Megállapította, hogy az alperesek milyen elhelyezésre tarthatnak igényt és kimondotta, hogy elhelyezésükről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni.
Ítélete ellen a járási ügyész fellebbezett.
A megyei bíróság a fellebbezést alaposnak találta.
A perben nem vitás, hogy a felperesek a korábbi per felperesének házingatlanát megvásárolták. Ezáltal, mint a dolgot megszerző új tulajdonosok, a nevezett jogutódaivá váltak.
A Pp. 229. §-ának (1) bekezdése szerint a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek – ideértve azok jogutódait is – egymás ellen új keresetet indíthassanak. Ez a rendelkezés az ítélet anyagi jogerejét jelenti, melynek személyi kerete nemcsak az adott per felperesét és alperesét foglalja magában, hanem jogutódaikat is, amint azt a jogszabály kifejezetten kimondja. A jogutódok tekintetében pedig közömbös, hogy az utódlást a felek jogügyleti akarata hozta-e létre, vagy akaratukon kívül állott elő.
Az ítélettel elrendelt lakáskiürítés tehát a fentiek szerint a felperesek, mint N. F. jogutódai és az alperesek vonatkozásában ítélt dolog, a felperesek keresetét tehát a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani.
Minthogy ez nem történt meg, a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp. 251. §-ának (1) bekezdésére utalással történt hatályon kívül helyezése mellett a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette.
A felperesek a Vht. 7. §-ának (1) bekezdése alapján kérhetik az első fokon eljárt bíróságtól a már említett korábbi ítéletre hivatkozással jogutódlásuk megállapítását, és ennek megtörténte után a jogelőd javára szóló ítélet a 2/1971. (VI. 20.) IM rendelet rendelkezéseinek megfelelően végrehajtásra kerülhet.
(Kecskeméti Megyei Bíróság Pf. III. 21 385/1973. sz.)
1

Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 2. számában.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére