GK BH 1975/81
GK BH 1975/811
1975.02.01.
A szerződésből eredő követeléssel szemben a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságára alapított viszontkereset a megtámadási jog kifogásként való érvényesítésével esik egy tekintet alá és így azt a szerződés érvényességének megtámadására nyitva álló határidő eltelte után is figyelembe kell venni [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 201. § (2) bek., 236. § (1) és (3) bek., 307. § (2) bek., 383. §].
A felperes mezőgazdasági termelőszövetkezet szarvasmarha állománya az 1970. évi tiszai árvíz következtében elpusztult. A felperes ennek pótlására adásvételi szerződéssel 329 db nőivarú szarvasmarhát vásárolt az alperestől 3 000 000 Ft vételárért, amelyből a felperesnek az 1970. július 18-ra kitűzött átvételt követő 48 órán belül 2 500 000 Ft-ot kellett átutalnia, míg a további 500 000 Ft-ra 60 napos haladékot kapott. Az adásvételi szerződés alapján végül is 2 963 202 Ft értékű 323 db tehén átadására került sor. A vételárból a felperes 2 298 000 Ft-ot fizetett meg. Az állatokat az átvétel után a felperes bérelt legelőn helyezte el és szeptember hónapban szállította át saját telepére.
1970. szeptember elején a felperes tudomására jutott, hogy az állatok brucellózissal fertőzöttek, és ezért továbbtenyésztésre alkalmatlanok. Emiatt 1970. október elején peren kívüli tárgyalásokat kezdeményezett az állatok betegségéből adódó kérdések rendezése végett. A tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért a felperes 1970. október 29-én közölte az alperessel, hogy a 665 202 forint vételárhátralékot nem fizeti meg és az állatok betegsége miatt a vételár egy részének a visszafizetése iránt peres eljárást kezdeményez. Ezt követően a felperes 1970. október 30-án keresetet indított, amelyben az adásvételi szerződés felbontását és az alperesnek 2 298 000 forint vételár, 80 000 forint szállítási és 80 000 forint tartási költség, összesen tehát 2 458 000 forint megfizetésére való kötelezését kérte. Ismételt keresetmódosítás után a felperes keresetét 1 197 556 forint és kamata erejéig tartotta fenn.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert a felperes az állatszavatossági jogok érvényesítésére előírt nyolcnapos igényérvényesítési, illetőleg hatvannapos keresetindítási határidőt elmulasztotta, de tagadta azt is, hogy az állatok az átadáskor betegek voltak. Minthogy pedig a felperes a vételárból 665 202 Ft-ot még nem fizetett meg, ennek erejéig a felperessel szemben viszontkeresetet indított. E tartozás fennállását a felperes nem tette vitássá.
A bizonyítási eljárás lefolytatása után a járásbíróság az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 235 800 forintot, valamint annak 1970. július 20-tól járó 10%-os kamatát és rendelkezett a felek által le nem rótt illetéknek az állam részére való megfizetéséről is.
A megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megyei bíróság végzésében kifejtette azt az álláspontját, hogy az állatszavatossági jogokra [Ptk. 383. §] alapított kereseti kérelem valóban elkésett, a felperes azonban beadványaiban, illetőleg a perben az 1952. évi III. törvény (Pp.) 2/A. §-a alapján fellépő ügyész az indítványában az alperes csalárd magatartására és a szolgáltatások feltűnő aránytalanságára is hivatkozott, ezért a szerződés e két címen is megtámadottnak tekintendő. Ennek megfelelően arra utasította a járásbíróságot, hogy folytasson le bizonyítási eljárást annak tisztázására: megállapítható-e az alperes részéről a csalárdság, illetőleg a szolgáltatások értékének feltűnő aránytalansága.
A megismételt eljárásban a járásbíróság előtt a felperes keresetét módosította és annak megállapítását kérte, hogy az alperes a teljesítésnél csalárd módon járt el. Egyben vagylagosan azt a kereseti kérelmet is előterjesztette, hogy a bíróság a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között mutatkozó feltűnően nagy értékkülönbség miatt a szerződést megfelelően módosítsa és az aránytalanságot szüntesse meg.
A járásbíróság a megyei bíróság által előírt bizonyítás egy részét lefolytatta, a további bizonyítást az időközi hatásköri változások miatt a megyei bíróság folytatta le, majd a viszontkereset elutasítása mellett arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 197 556 forintot, annak kamatait és viselje a perköltségeket. Az ítélet indoklása szerint a perbeli állatok fertőzöttsége az adásvételi szerződés megkötésekor fennállott, az alperes azonban ezt a körülményt a felperes előtt – a szerződési cél ismerete ellenére – elhallgatta és ezzel csalárd magatartást tanúsított. A Ptk. 307. §-ának (2) bekezdése szerinti felelőssége tehát megalapozott. Az alperes által megtérítendő kár összegét a bíróság a szakértői vélemény alapul vételével állapította meg.
A Legfelsőbb Bíróság az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította, az alperes viszontkeresetének azonban helyt adott, a felperest 665 202 forint vételárhátralék és annak kamata megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az eljárt bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy a felperes a Ptk. 383. § és következő §-aira alapított szavatossági igényének érvényesítésével elkésett. A Legfelsőbb Bíróság – szemben a megyei bíróság álláspontjával – nem látta bebizonyítva, hogy az alperes a teljesítésnél csalárd módon járt el. A bizonyítékokat mérlegelve valónak fogadta el azt, hogy az alperes az eladott állatok fertőzöttségéről nem tudott. Mivel pedig a szolgáltatás hibáját a kötelezett nem ismerte fel, nem lehetett a csalárdságot megállapítani.
Foglalkozott a Legfelsőbb Bíróság annak a kérdésnek a vizsgálatával is, hogy milyen jogokat alapíthat a felperes a szerződésben kikötött szolgáltatások esetlegesen feltűnően nagy értékkülönbségére. E körben azt vizsgálta, hogy a teljesítéstől számított egy éven belül a felperes tett-e olyan nyilatkozatot, amely a szerződésnek értékaránytalanság címén történt megtámadását tartalmazza.
A perben rendelkezésre álló adatok szerint a felperes 1970. július 29-én teljesített; ekkor történt meg a 2 298 000 forint átutalása az alperes részére. Ettől az időtől számított egy éven belül a felperes nem tett olyan nyilatkozatot, amely a szerződés értékaránytalansága címén való megtámadásának minősülne, és ezen időn belül nem történt ilyen megtámadás a perben részt vevő ügyészség részéről sem. Mivel pedig a megtámadásra nyitva álló határidőn belül sem a felperes, sem a perben fellépő ügyész nem tett olyan nyilatkozatot, amely a szerződés megtámadásaként lenne értékelhető, a Legfelsőbb Bíróság szerint a szerződés módosítására akkor sem kerülhetne sor, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között valóban fennállana a feltűnő aránytalanság.
A Legfelsőbb Bíróság tehát a felperes keresetét nem találta alaposnak sem az állatszavatossági szabályok [Ptk. 383-385. §], sem az általános kellékszavatossági szabályoknak a csalárdságra vonatkozó rendelkezései [Ptk. 307. § (2) bek.], sem pedig a Ptk.-nak a szolgáltatások feltűnő értékkülönbségével kapcsolatos rendelkezése [201. § (2) bek.] alapján, ezért a keresetet elutasította. Mivel pedig a perben nem volt vitás, hogy a felperes az adásvételi szerződés alapján még 665 202 Ft vételárral hátralékban van, az alperes viszontkeresete alapján a felperest ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte.
A fellebbezési bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. szabályai szerint a megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni [236. § (1) bek.]. A felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetében a megtámadási határidő megkezdődik a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor, illetőleg ha ő a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek megszűntekor [236. § (2) bek. c) pont].
A perben rendelkezésre álló adatok szerint a felperes 1970. július 29-én teljesített és a feltűnően nagy értékkülönbség fennállásáról 1970 szeptemberében értesülhetett, amikor tudomására jutott az állatok fertőzöttsége. Annak figyelembevételével, hogy a megtámadási határidőre az elévülés nyugvásának és megszakadásának szabályai megfelelően irányadók [Ptk. 236. § (3) bek.], a Legfelsőbb Bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes a megtámadásra nyitva álló határidőn belül nem tett olyan nyilatkozatot, amely a szerződés megtámadásaként lenne értékelhető. A felperes megtámadó nyilatkozat tétele nélkül csak a perben 1972. április 26-án előterjesztett módosított keresetében kérte a szerződés érvénytelenségének a megállapítását a szolgáltatások feltűnő aránytalansága miatt.
A felperes tehát a Ptk. 236. §-ának (1) bekezdésében megszabott határidőn belül megtámadási jogával nem élt. A (3) bekezdés szerint azonban a megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben megtámadási jogát kifogás útján akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt. Eszerint a megtámadási jognak kifogás útján való érvényesíthetősége a megtámadási határidő eltelte esetére – időbeli korlátozás nélkül – kivételes megtámadási lehetőséget biztosít.
Az adott esetben a felperes keresetével szemben az alperes viszontkeresetet terjesztett elő, melyben a felperest a szerződésből eredő vételárhátralék megfizetésére kérte kötelezni. A felperesnek a megtámadási határidőn túl a szolgáltatások feltűnő aránytalansága címén előterjesztett keresete a viszontkereset vonatkozásában azonos elbírálás alá esik a megtámadási jognak kifogással történő érvényesítésével, mert az tartalmából kifolyólag egyszersmind védekezés is a viszontkeresettel szemben. Ez okból – határidőre tekintet nélkül – nem volt akadálya annak, hogy a bíróság érdemben vizsgálja: megállapítható-e a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke közötti feltűnően nagy értékkülönbség, s hogy ennek a vizsgálódásnak az eredményéhez képest a szerződést a szükség szerint módosítsa.
Ezért az elbírált esetben a Legfelsőbb Bíróság akkor járt volna el törvényszerűen, ha a felperesnek a szerződés feltűnő értékaránytalanságára alapított keresetét a szerződés kifogás útján történő megtámadásának tekintette volna. Vizsgálnia kellett volna tehát, hogy a szerződésben kikötött szolgáltatás és ellenszolgáltatás között van-e feltűnően nagy értékkülönbség, amelynek megállapítása esetében a viszontkereset keretei között módosítania kellett volna a szerződést, ami a viszontkeresetnek teljes vagy részbeni elutasításához vezethetett volna.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján az első és másodfokú ítéletnek az alperes viszontkeresetére és az ezzel kapcsolatos illetékekre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot e vonatkozásban az említett vizsgálat elvégzése céljából új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Eln. Tan. Gp. Törv. 31 340/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 2. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás