GK BH 1975/86
GK BH 1975/861
1975.02.01.
Ha a szerződés teljesítésére a megrendelő elállásának időpontjában lehetőség van, nem a lehetetlenülés, hanem a megrendelőnek a másik félhez intézett nyilatkozata tartalma szerint vagy a megrendelő általános elállási jogára vagy a kötelezett szerződésszegésére (késedelmes vagy hibás teljesítésére) alapított elállás különös szabályait kell alkalmazni [44/1967. (XI. 5.) Kormány rendelet 24. §, 28. § (2) bek., 35. §; 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 300. § (1) bek., 361. § (1) bek.; GK 16. sz.].
A felperes külkereskedelmi vállalat belföldi gyártmányú elektromos berendezések külföldi propagálására szolgáló 2 db diaphonvetítőt és az ahhoz szükséges kamrákat, valamint hangosított szalagdiafilmet rendelt az alperes vállalkozótól. A megrendelés alapján az alperes egy diaphonvetítőt és 2 db kamrát leszállított, azokat a felperes átvette, majd az alperesnek 60 000 Ft előleget átutalt. Az alperes elkészítette a filmet is, ez azonban a felhasználásra alkalmatlannak bizonyult. A felek 1972. november 3-án, emlékeztetőben rögzítették a megállapodásukat, amely szerint az alperes a saját költségén a teljes program újbóli elkészítését vállalta. Ez a korábban leszállított berendezéseket is feleslegessé tette, ezért a felperes vállalta, hogy a két vetítőkamrát a szalagdiafilmek átvételekor az alperesnek visszaadja. Az új program elkészítésének határideje 1973. február 20. volt. A felperes az új forgatókönyv 1972. november 15-ig való átadását vállalta. Az emlékeztető arra is kitért, hogy a felperes a felvételekhez szükséges tárgyakat 1973. január első hetéig bezárólag az alperes helyiségébe szállítja.
A későbbiek során azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az alperes e nagyméretű tárgyakat nem tudja elhelyezni, műteremmel sem rendelkezik, a felperes olyan irányú próbálkozásai pedig, hogy a fotózást az alperes a gyártóművek helységeiben végezhesse el, sikertelenek maradtak. Ezért amikor megállapítható volt, hogy az alperes a vállalkozás tárgyát nem tudja elkészíteni, a felperes elállt a szerződéstől és az általa átvett berendezések egyidejű visszaszolgáltatása mellett az előlegként kifizetett 60 000 forint visszatérítését kérte. Az elállást az alperes tudomásul vette, az említett összeg visszatérítését azonban megtagadta arra hivatkozva, hogy az nem előleg, hanem részben az általa szolgáltatott berendezések értéke, részben pedig az addigi munkaráfordításainak költsége volt. A felperes keresetében az alperest 60 000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a felek között vállalkozási szerződés jött létre, a filmeket azonban az alperes megfelelő minőségben nem tudta elkészíteni, a szolgáltatás tárgya alkalmatlannak bizonyult. Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a teljesítés lehetetlenné válása kinek az érdekkörében következett be és megállapította, hogy az alperes megfelelő fotóműteremmel nem rendelkezett és a lefényképezendő nagyobb méretű tárgyak elhelyezését nem tudta biztosítani. A szerződés lehetetlenülését ez a körülmény okozta, ezért a 44/1967. (XI. 5.) Korm. rendelet 28. §-ának (2) bekezdése értelmében az alperes díjazásra nem tarthat igényt.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben lényegében megismételte azt az előadását, hogy a felperes által kifizetett 60 000 forint nem előleg, hanem a kifizetés időpontjáig az általa, az alperes által teljesített szolgáltatások részszámlázott ellenértéke volt. Az alperes vitatta az elsőfokú ítéletnek azt a ténymegállapítását, hogy a szerződés lehetetlenülése az alperes érdekkörében következett be. A lehetetlenülés oka az volt, hogy a felperes az általa vállalt új forgatókönyvet nem küldte meg az alperesnek, ezért a teljesített szolgáltatások vállalkozói díjának megfizetésére jogszerűen igényt tarthat.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy a szükséges mértékű bizonyítást az elsőfokú bíróság nem folytatta le, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet az 1952. évi III. törvény (Pp.) 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás keretében mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy a felek között a szerződés létrejött-e. Az iratokhoz csatolt bizonyítékokból ugyanis erre vonatkozóan megfelelő támpontok nem állnak rendelkezésre, mert az 1971. február 10-i, illetve február 24-i megrendelések igazolása nincs az iratok között. A felperes a keresetében az 1972. november 3-i emlékeztetőre mint szerződést keletkeztető megállapodásra utalt, ez azonban már nem a diaphon-programra, hanem az aspectomat-programra vonatkozott, amelynek elkészítésére nem került sor, tehát ezzel kapcsolatban hibás teljesítés sem következett be. A szerződés létrejöttének tisztázása azért is szükséges, mert ha a felek között szerződés nem jött létre, akkor a felek kölcsönös szolgáltatással nem tartoztak, tehát a felperes keresete a Ptk. 361. §-a alapján tartozatlan fizetés jogcímén lenne megalapozott.
Ha a vállalkozási szerződés létrejötte megállapítható, akkor a felperes elállásának jogcímét tisztázni kell, erre ugyanis az elsőfokú eljárásban nem került sor (GK. 16. sz. állásfoglalás). A felperes nyilatkozataiban az alperes alkalmatlan szolgáltatására, más esetben a késedelmére hivatkozott, mint az elállása indokára, az ezzel kapcsolatos tények megállapítására azonban az eltérő jogi szabályozás, illetve a megfelelő jogalkalmazás miatt feltétlenül szükség van. A felperes elállása alapulhat a 44/1967. (XI. 5.) Korm. rendelet 24. §-án (alkalmatlan szolgáltatás) vagy a 35. §-ának (2) bekezdésén, illetve a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdésén (késedelem), mindegyik esetben azonban érdekmúlást kell bizonyítania. Érdekmúlás bizonyítása nélkül a felperes csak az említett rendelet 35. §-ának (1) bekezdése alapján állhat el, ebben az esetben azonban a vállalkozó kárát köteles megtéríteni.
Nincs kellő tényalap annak a megállapítására sem, hogy a szerződés teljesítésére az alperes képtelen volt. Ebben az esetben pedig az említett rendelet 28. §-a nem alkalmazható, mert a szerződés nem lehetetlenült, hanem a felperes elállása folytán szűnt meg.
A bizonyítás eredményéhez képest kell a felperes elállásának jogszerűségét vizsgálni, illetve a következményei felől új határozatban rendelkezni.
(Legf. Bír. Gf. II. 30 232/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 2. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás