BK BH 1975/9
BK BH 1975/91
1975.01.01.
Magánokirat-hamisítással elkövetett csalás büntette megállapításánál közömbös, hogy a magánokirat-hamisítás a csalásnak eszközcselekménye-e [1961. évi V. törvény (Btk.) 293. §, 296. §].
Az első fokon eljárt bíróság a vádlottakat csalás bűntettének kísérlete miatt ítélte el.
Ez ellen az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádtól eltérő minősítés miatt.
Az elsőfokú bíróság azért nem minősítette a vádlottak csalási cselekményét magánokirat-hamisítással elkövetettnek, mert a vádlottak nem azért készítettek hamis magánokiratot, hogy a cselekményüket megkönnyítsék vagy leplezzék, hanem azért, mivel a cselekményüket más módon nem is lehetett volna elkövetni. Az 1961. évi V. törvény (Btk.) 296. §-a (2) bekezdése g) pontjának szövege szerint pedig a csalás e minősített esete akkor áll fenn, ha az elkövetés megkönnyítése vagy leplezése végett közokirat-, illetve magánokirat-hamisítást is elkövetnek.
A vádlottak a jelen ügyben elbírált cselekményükkel a magánokirat-hamisítás vétségének törvényi tényállását is megvalósították, éspedig éppen a végrehajtani szándékozott csalás bűntettének eszközcselekményeként. A jelen esetben kétségtelen, hogy az okirathamisítás nélkül a vádlottak biztosítási csalási cselekménye a kísérleti szakig sem juthatott volna el.
Az ítélkezési tapasztalatok szerint a gyakori előfordulás alapján az okirathamisítás a sikkasztási és hűtlen kezelési cselekményeknél rendszerint leplező cselekményként, míg a csalásnál mint eszközcselekmény jelentkezik.
A Btk. 296. §-a (2) bekezdésének g) pontjában írt bűncselekményegység, ez az összefoglalt bűncselekmény a halmazati problémák kiküszöbölésére is alkalmas.
Az 1971. évi 28. tvr. hatályba lépése előtti bírósági gyakorlat csalási cselekményeknél, amennyiben a csalás elkövetésének előfeltétele volt az okirathamisítás, azt mint eszközcselekményt halmazatban nem állapította meg a csalási cselekménnyel, hanem csak súlyosítóként értékelte az okirathamisítás megvalósulását.
A megyei bíróság megítélése szerint ennek a gyakorlatnak a fenntartása az új törvényi szabályozást figyelembe véve nem helyes. A jelen esetben ugyanis abban az esetben, ha a csalási cselekmény megkönnyítése érdekében magánokirathamisítást is elkövet a tettes, súlyosabban minősülő összefoglalt bűncselekményben kell a bűnösségét kimondani. A megkönnyítésnek egy fokozott megnyilvánulási formája a lehetővé tétel, vagyis az, amikor nemcsak megkönnyíti az okirathamisítás elkövetése a csalás elkövetését, hanem egyenesen lehetővé teszi, illetve másként a csalás el sem követhető, mint az okirathamisítási cselekmény megvalósításával. Visszás lenne ez esetben az, ha a kevesebb, a megkönnyítés, az összefoglalt súlyosabban minősülő bűncselekményt valósítaná meg, míg a lehetővé tétel az enyhébben minősülő csalási cselekmény megvalósulása mellett csupán mint súlyosító körülmény jelentkezne. Ezért a megyei bíróság megítélése szerint a több, a súlyosabb, a lehetővé tétel is a súlyosabban minősülő összefoglalt bűncselekményt valósítja meg, ekként minősítendő az ilyen cselekmény, hisz ez esetben sem kerül sor feleslegesen bűnhalmazat megállapítására, hanem csupán a cselekmény társadalomra veszélyességének s az elkövető bűnösségének helyes értékelésére.
Ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 260. §-a alapján részben megváltoztatva a vádlottak cselekményét a Btk. 293. §-ában meghatározott és a Btk. 296. §-a (2) bekezdésének g) pontja szerint minősülő, társtettesként, magánokirathamisítással elkövetett csalás bűntette Btk. 9. §-a szerinti kísérletének minősítette.
(Pécsi Megyei Bíróság 2. Bf. 460/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 1. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás