MK BH 1975/93
MK BH 1975/931
1975.02.01.
Heti pihenőnap biztosításának módja a MÁV-nál a nem közbeváltásos 12/24 órás forduló szolgálatot ellátó dolgozónál [1967. évi II. törvény (Mt.) 41. § (1) bek.; 1952 évi. III. törvény (Pp.) 3. § (1) bek.].
A felperes az alperes alkalmazásában áll, átmenesztő raktáros beosztásban dolgozik. Két azonos munkakörben dolgozó társával együtt panaszt tett a munkaügyi döntőbizottságnál, mert a munkarend miatt a hét minden napján munkát végeznek, de az alperes a vasárnapi munkavégzésre tekintettel másik heti pihenőnapot nem biztosít részükre s nem teszi lehetővé a havi egyszeri vasárnapi szolgálatmentességet. Sérelmezték azt is, hogy túlmunkájukból levonnak, ha a túlmunkavégzését követő hónapban a munkarend miatt a kötelező óraszámot nem teljesítik.
A munkaügyi döntőbizottság eljárása során beszerezte a MÁV igazgatósága forgalmi osztályának szakvéleményét. Az igazgatóság álláspontja szerint a felperes és két társának beosztása ellentétes a kollektív szerződés rendelkezésével, mert az alperes havonta egy alkalommal nem biztosítja a 36 órás vasárnapi pihenőt. Ez a gyakorlat csak akkor tartható fenn az igazgatóság véleménye szerint, ha ebben az alperes az érintett dolgozókkal megegyezik.
A MÁV állomásfőnökség mellett működő döntőbizottság határozatával a panasznak helyt adott és arra kötelezte az alperest, hogy a kollektív szerződésnek a heti pihenőnapra vonatkozó 35. §-át és a túlmunka elszámolásáról rendelkező 31. §-át hajtsa végre 1973. január 1. napjától kezdődő hatállyal.
A felperes a határozat ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Azt sérelmezte, hogy a munkaügyi döntőbizottság nem az eredeti panaszának megfelelően, 1972. március 1. napjától, hanem csak 1973. január 1. napjától kezdődően kötelezte az alperest a kollektív szerződésnek megfelelő heti pihenőnap kiadására és elszámolására.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, mert az alperes biztosította a heti pihenőnapokat, a túlmunkavégzést pedig elszámolta. A felperes váltásos munkaidő beosztása lehetővé tette, hogy a vasárnapi munkavégzés miatt a heti pihenőnapot a hét másik napján igénybe vegye.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A per anyagával ellentétes a munkaügyi bíróság ítéletének az a megállapítása, hogy a felperes a heti pihenőnapját minden héten megkapta.
Az alperes által becsatolt felolvasókönyv másolatából egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a hét minden napján dolgozott, kivéve, ha szabadságon volt. Munkarendje szerint szerdán, szombaton és kedden 12 órától 18 óráig volt szolgálatban, csütörtökön és vasárnap 18 órától kezdődött a szolgálata és másnap reggel nyolc óráig tartott. A forduló szolgálatban tehát 6 és 14 órás munkanapok váltakoztak, s két szolgálata között 14, illetve 18 óra telt el. Ez a ritmus csak akkor változott, amikor túlmunka végzés miatt a napi 6, illetve 14 óra szolgálata meghosszabbodott.
Tévesen állapította meg tehát a munkaügyi bíróság, hogy az alperes a felperes heti pihenőnapjait biztosította. Egyébként a rendelkezésre álló peradatokból csak az 1972. március 1. és december 31. napja között szolgálatban töltött időt lehet megállapítani, mert az alperes csak erre az időszakra vonatkozó adatokat közölte, de nem közölte az 1973. január 1. napja után szolgálatban töltött időt.
Figyelmen kívül hagyta a munkaügyi bíróság a MÁV 1971-1975. évre kötött kollektív szerződését is. Ennek 35. §-a (2) bekezdése szerint azoknak a dolgozóknak, akik nem közbeváltásos 12/24 órás forduló szolgálatot látnak el, a heti pihenőnapot a hónap végén a következő hónapra előre ki kell jelölni és a dolgozóval előre írásban közölni kell. Szükség esetén kétheti pihenőnapot összevontan is ki lehet adni. Egyheti pihenőnap kiadása esetén 36 óra, összevontan kiadott heti pihenőnapok kiadása esetén 60 óra pihenőidőt kell a dolgozó részére biztosítani, melyből a szolgálat leteltét követő 12 óra utáni 24, illetve 48 óra a heti pihenőnap.
A kollektív szerződésnek ezt a rendelkezését 1972. május 1. napjával az I. sz. Függelék 15. §-a annyiban módosította, hogy havonta egy 36 órás vasárnapi pihenőt kell biztosítani, melyből a váltási rendtől függően legalább 17, illetve 18 órának vasárnapra kell esnie. Ennek kiadásától a szolgálati főnök csak a dolgozóval történt megállapodás alapján térhet el.
A felperes kereseti követelésének elbírálásánál a fentieknek megfelelően külön kellett volna vizsgálni a pihenőidő kiadását az 1972. május 1. napja előtti, illetve ezt követő időre. Fel kellett volna hívni az alperest, hogy mutassa be a parancskönyvet vagy más szolgálati utasítást, melyben kijelölte a következő hónapra előre a felperes heti pihenőnapjait. Ha a kijelölésről nem vagy nem a kollektív szerződésben megkívánt módon rendelkezett, úgy kell tekinteni, mintha a felperesnek a heti pihenőnapja az Mt. 41. §-ának (1) bekezdése alapján vasárnapra esett volna. Ebben az esetben tételesen vizsgálnia kellett volna a munkaügyi bíróságnak, hogy vasárnapokon a felperes hány órát dolgozott s ezért milyen díjazásban részesült. Adott esetben alkalmazni kell a munkaszüneti, illetve a heti pihenőnapon végzett túlmunka elszámolására vonatkozó szabályokat is. Mivel a felperes keresetében a heti pihenőnapjainak elszámolását kérte, a bíróságnak a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése alapján tájékoztatnia kellett volna arról, hogy a túlmunkadíj iránti igényét is érvényesítheti a kereset felemelésével. Vizsgálnia kellett volna a munkaügyi bíróságnak azt is, hogy a módosított kollektív szerződés rendelkezése alapján az alperes a felperessel megegyezett-e a heti egy kötelező vasárnapi szolgálatmentességtől való eltérésben.
A vállalati munkaügyi döntőbizottság határozatával a felperes panaszának helyt adott, de határozata ebben a formában végrehajthatatlan, illetve további viták forrása lehet. Annak elbírálása ugyanis, hogy az alperes a határozatnak megfelelően biztosítja-e a felperes részére a heti pihenőnapot, a kollektív szerződés 35. §-a, illetve a túlmunka megváltását a 31. §-a alapján, vita esetén újabb munkaügyi perben lehetséges. A munkaügyi bíróságnak erről a felperest a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése alapján tájékoztatnia és módot kellett volna adnia a kereseti kérelem megfelelő felemelésére. Ennek folytán a munkaügyi döntőbizottságnak pontosan meg kellett volna határoznia, hogy az alperes a ki nem adott heti pihenőnapok megváltása fejében milyen összeget vagy hány szabadnapot köteles a felperesnek fizetni, illetve biztosítani.
Mivel a munkaügyi bíróság ezeket figyelmen kívül hagyta és a per jogszabály szerinti eldöntéséhez szükséges tényállást nem tárta fel, az általa hozott ítélet megalapozatlan és törvénysértő.
(Legf. Bír. M. törv. I. 10 091/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 2. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás