BK BH 1976/10
BK BH 1976/10
1976.01.01.
A zendülés és a több katona által együtt megvalósított parancs iránti engedetlenség, valamint az elöljáró ellen együttesen elkövetett erőszak elhatárolása (Btk. 316. §, 317. §, 318.§).
A katonai bíróság által megállapított tényállás szerint a terheltek – a III. r. terhelt kivételével – mint egyetemi előfelvételt nyertek rövidített katonai szolgálatukat teljesítették. Valamennyien egy hálókörletben voltak elhelyezve, melynek szobaparancsnoka a tizedesi rendfokozatban levő elöljárójuk volt.
A személyi állomány egy része és az elöljáró között fokozatosan rossz viszony alakult ki, ami a katonákkal szembeni néha komolytalan és engedékeny, néha pedig aprólékosan szigorú, következetlen magatartására volt visszavezethető. Az elöljáró a beosztottakkal szemben, azok iskolai végzettsége miatt esetenként gúnyolódott, továbbá többször sértő és primitív megnyilvánulásokra ragadtatta magát. Szokása volt a körletszemlék során a szekrényekben szabálytalanul tárolt anyagok kidobálása a szoba közepére, ami nemegyszer hiányokhoz vezetett, emellett a beszédhibás II. r. terheltet ezzel összefüggően ugyancsak megsértette.
A szobaparancsnok megnyilatkozásai ellenszenvet és ösztönös ellenállást váltottak ki a katonákból, akik előtt tekintélyét elvesztette, és azok egyre többször az elöljárói tekintélyt sértő és megtorlatlanul maradt megjegyzéseket tettek.
Ilyen körülmények között 1975. május 23-án délelőtt az elöljáró körletszemlét tartott és a szekrényekben szabálytalanul tárolt tárgyakat a szoba közepére dobta. Később a beosztottak közül néhányan távozóban az ő szekrényében talált holmik egy részét az ágyára kirakták azzal, hogy azok nem tartoztak a szekrénybe.
A szobaparancsnok 20 és 21 óra között tért vissza a körletbe; amikor észlelte a katonák eljárását, érdeklődött: ki tette, de választ nem kapott. Ezek után 21 óra 30 perc tájban takarodót rendelt el és erre figyelemmel utasította a körletben kártyázókat, hogy a játékot hagyják abba, mire a katonák elhagyták a körletet, de a kártyázást a tanteremben folytatták. Az ismételt felszólításra a II. r. terhelt durva szavakkal válaszolt, a katonákat a szobaparancsnok ekkor kihallgatásra rendelte. Végül is azok a kártyázást abbahagyták és a körletbe mentek.
A körletben lefekvés után a VI. r. terheltnek az az ötlete támadt, hogy az elöljárót meg kellene “pokrócozni”. Megkérdezte a II. r. terhelttől, hogy abban részt vesz-e, majd amikor az igennel válaszolt, ő maga a részvételre bírta a IV. r., a VII. r. és a VIII. r. terhelteket, majd most már valamennyien bevonták az I. r. és a III. r. terhelteket. A III. r. terhelt kezdetben ebben nem akart részt venni. Közben a VII. r. terhelt az V. r. terheltet is részvételre bírta.
Ezek után 23 óra 30 perc tájban valamennyien a már alvó szobaparancsnok ágyához mentek, a III. r. terhelt a fejére húzta a takarót és a fejét leszorította, ugyanakkor a VI. r. és a VIII. r. a lábait fogta le, a többiek pedig 3-4 alkalommal kézzel megütötték. A sértett kérte, hogy ne bántsák és kijelentette, hogy többet nem csinál ilyet, mire az I. r. terhelt megjegyezte, hogy ezt egy életre meg kell fogadnia. Ezek után a bántalmazást abbahagyták és valamennyien visszaugrottak az ágyukba. Az ütlegelés során a sértett 8 napon belül gyógyuló lágyrész zúzódásokat szenvedett.
Az elsőfokú bíróság a terheltek bűncselekményét elöljáró ellen együttesen elkövetett erőszak bűntettének minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma a cselekmény minősítését megváltoztatta.
A VI. r. terhelt magatartását zendülés kezdeményezése bűntettének, melynek során erőszakos cselekményt követett el, a II. r. terhelt cselekményét zendülés szervezése bűntettének, melynek során erőszakos cselekményt követett el, az I. r., a III. r. a IV. r., az V. r., a VII. r. és a VIII. r. terheltek cselekményét pedig zendülésben való részvétel bűntettének, melynek során erőszakos cselekményt követtek el – minősítette.
Ítéletében rámutatott, hogy a terheltek elöljárójuk bántalmazásán keresztül létszámuknál fogva csoportosan a szolgálati rend és fegyelem ellen irányuló olyan nyílt ellenszegülést tanúsítottak, mely már nem tekinthető – az e téren kialakult következetes ítélkezési gyakorlatra is tekintettel – az enyhébb megítélésű elöljáró, illetve szolgálati közeg elleni erőszak bűntettének. Tevékenységük ugyanis magát a katonai szolgálati rendet, a katonai szolgálati kötelezettséget megállapító jogszabályok összességét sértette. Figyelemmel arra, hogy az elöljárójukkal szemben annak bántalmazásával erőszakos cselekményt is elkövettek, hiszen neki sérüléseket is okoztak, a tevékenységük súlyosabbnak minősül.
Ezen túlmenően a VI. r. terhelt a bűncselekmény kezdeményezője, a II. r. terhelt pedig annak szervezője volt, következésként az ő magatartásuk ez okból is súlyosabb megítélés alá esik.
A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának ítélete ellen a terheltek javára a Be. 284. §-a alapján emelt törvényességi óvás indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa valamennyi terhelt cselekményét a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és c) pontja szerint minősülő és büntetendő elöljáró ellen, együttesen, testi sértés okozásával elkövetett erőszak bűntettének minősítse.
Kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság tanácsa tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a terheltek cselekménye zendülés bűntettének minősül. Magatartásuk ugyanis kizárólag az elöljáró szabályzatellenes eljárása ellen irányult, azon túl szándékuk nem volt. Ebből következik, hogy a cselekményük jogi megítélését is csak az elöljáró személye ellen irányuló tevékenységként lehet értékelni, mint ahogy azt ő maga is ilyen támadásnak tartotta.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a törvényességi óvást az alábbiak szerint alaposnak találta:
A Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében meghatározott zendülést az a katona valósítja meg, aki több katonával együttesen vesz részt az elöljáró szolgálati parancsa vagy általában a szolgálati rend vagy fegyelem ellen irányuló nyílt ellenszegülésben.
A zendülés a katonai függelem ellen irányuló támadás, tehát olyan magatartás, mely a katonai szolgálati kötelességeket megállapító előírásokon alapuló függőségi viszonyt sérti, mégpedig oly módon, hogy abban több katona nyíltan, csoportosan vesz részt. E bűncselekmény elkövetői tehát a katonai szolgálati rend alapját alkotó, a felsőbbségi akaratnak való feltétlen engedelmességet magában foglaló függelmet és ezen keresztül magát a katonai szolgálati rendet támadják.
Az elkövetők által tanúsított ellenszegülés az elöljárói akarattal való szembehelyezkedésben valósul meg. Ennek formái különbözők lehetnek, közös jellemzőjük azonban, hogy az ellenszegülésben részt nem vevő más katonák előtt az elkövetők felsőbbségi akarattal való ellenkezése nyilvánvalóvá váljék. Ez azonban nem azonosítható a nyilvánossággal avagy a nyilvános helyen való elkövetéssel. A nyílt ellenszegülésen tehát ez esetben annak a más katonák számára való nyilvánvalóvá válása is érthető.
A törvény rendelkezéséből, továbbá az eddig leírtakból is következik, hogy zendülés csak akkor valósul meg, ha az ellenszegülésben több katona szándékegységben, együttesen vesz részt. Ez pedig legalább három fő közös cselekvőségét tételezi fel. Kétségtelen tehát, hogy a zendülés – annak nyílt jellege mellett – egyben az elöljáró szolgálati parancsa vagy a szolgálati rend, illetőleg fegyelem elleni csoportos fellépés is, tehát tömegbűncselekmény. A magatartás nyílt és tömeges jellege magában hordozza egyben annak veszélyét is, hogy másokat csatlakozásra, az abban való részvételre indít, tehát lehetőség adódik, hogy a megmozdulás még inkább tömegméretűvé váljék.
Végeredményben tehát a zendülés bűntette a katonai életviszonyok között létrejött olyan bűncselekmény, mely méreteiben, továbbá mert a katonai szolgálati rend alapjait általában támadja, már alkalmas az adott katonai alakulat rendeltetésszerű működésének hátráltatására, annak megzavarására avagy esetleg megbénítására is.
Ezen túlmenően a zendülés bűntette – bár nem állam elleni bűntett – megjelenési formájában mégis bizonyos politikai jelleget is tartalmaz. Egyrészt abból következően, hogy kiinduló pontja lehet olyan széles körű ellenszegülésnek és ellenséges tartalmú tömegzavargásnak, melynek célja a Magvar Népköztársaság állami vagy társadalmi rendjének megdöntése vagy gyengítése, tehát a zendülés lázadásba (Btk. 120. §) mehet át.
Másrészt, mert a zendülés bűntette a szocialista állam külső és belső biztonságát védő egyik fegyveres szerv rendeltetésszerű működésének alapját alkotó függelmet sérti, ezen keresztül egy adott körben és körülmények között veszélyeztetheti az ellenséggel szembeni hatékony fellépéshez fűződő érdekeket is.
A törvényhozó e bűntett társadalomra veszélyességét kívánta hangsúlyozni egyebek mellett azzal, hogy a Btk. XVII. fejezetének II. címében a függelemsértések között az első helyen helyezte el, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy a bűncselekmény tárgyi súlyában is eltér az egyéb – ahhoz képest enyhébb – függelemsértésektől. Erre utal a törvény miniszteri indokolásának alábbi kitétele: “a Cím a függelemsértés bűntette alakzatait – a fentebb tárgyalt kettős jellegük alapján – veszélyességük és fontosságuk sorrendjében határozza meg. Ezért előbb az elöljáró akarata elleni nagyobb súlyú és átfogóbb jellegű, majd pedig a szolgálati tekintély ellen irányuló és viszonylag kisebb társadalomra veszélyességű katonai deliktumokról rendelkezik”.
De kifejezésre jut a zendülés kiemeltebb súlya a törvényben írt büntetési tételekben is.
Az eddigiekből is következően nyilvánvaló tehát: a zendülés a katonai függelem elleni támadásoknak a legveszélyesebb formája, határozottan jelentkező jelentős társadalomra veszélyességet magában hordozó bűncselekmény.
Ezzel szemben a Btk. XVII. fejezetének II. címében foglalt egyéb függelemsértési cselekmények egyrészt az elöljárók akarata, másrészt az elöljárók – szolgálati közegek stb. – személye elleni támadáson keresztül sértik a katonai szolgálati rendet, támadják a katonai függelmet. E magatartások azonban – jóllehet súlyuk jelentős – nem azonosíthatók a zendüléssel még abban az esetben sem, ha a parancs iránti engedetlenséget vagy az elöljáró, illetve szolgálati közeg elleni erőszakot több katona együttesen valósítja meg. E függelemsértések ugyanis a zendüléshez képest szűkebb körben, korlátozottan és csupán az adott elöljáró akaratával való ellenszegülésen keresztül vagy személye elleni támadással sértik a katonai szolgálati rendet. Éppen ezért az ilyen bűncselekmények általában nem alkalmasak arra, hogy az adott katonai egység rendeltetésszerű működését megzavarják vagy bénítsák, és e bűncselekményekre nem jellemző a tömeges jelleg sem, de kihatásukban sem idéznek elő a zendüléssel azonos következményeket.
A részletezettekből is következik a zendülés és a katonai függelem ellen irányuló egyéb katonai bűntettek közötti éles különbség. Nem nélkülözhető ezért egyrészről e cselekmények, így elsősorban az együttesen elkövetett elöljáró – szolgálati közeg stb. – elleni erőszak, a parancs iránti engedetlenség, másrészről a zendülés bűntettének egymástól való elhatárolása.
E katonai bűncselekmények jogi megítélésében tanúsítandó helyes szemlélet annál inkább fontos, mert a téves állásfoglalások eredményeként a jogalkalmazók olyan magatartásokat is zendülésnek minősíthetnek, melyek valójában nem érik el e katonai bűncselekmény súlyát, és e döntések ezért nem találkozhatnak az állampolgárok helyes igazságérzetével sem, hiszen az ilyen korlátozottabb fegyelemsértések a közfelfogás szerint sem zendülések.
Az Elnökségi Tanács ezért egyrészt a zendülés, másrészt az elöljáró ellen együttesen elkövetett erőszak valamint a parancs iránti engedetlenség egymástól elhatárolásánál irányadó szempontokra az alábbiakban kíván rámutatni.
A zendülés bűntette és a több katona által együtt megvalósított parancs iránti engedetlenség (Btk. 316. § – 317. §) elhatárolásánál elsősorban azt kell vizsgálni
– az elkövetők az olyan szolgálati parancs teljesítését tagadták meg, mely az adott egység rendeltetésszerű működése körében közvetlenül e feladatok ellátására irányult, avagy azzal ilyen összefüggésben nem volt,
– a parancs végrehajtásának elmulasztása az adott egység hadrafoghatóságát, harckészültségét, illetőleg rendes működését zavarta-e,
– fennállott-e az ellenszegülés tömegméretűvé válásának reális veszélye,
– a fentieken keresztül a nyílt ellenszegülés közvetlenül sértette-e a katonai szolgálat rend alapjait.
Ehhez képest általában nem kerülhet sor a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűntett megállapítására az olyan esetekben, amikor több katona együttesen, szándékegységben követ el ugyan parancs iránti engedetlenséget, de a parancs az adott egység feladatával nem állt közvetlen összefüggésben, a működését nem zavarta meg, a katonai szolgálati rend alapjait nem sértette, szűkebb körben vált ismertté és nem állott fenn annak reális veszélye, hogy az ellenszegülés tömegméretűvé váljon.
Ilyenkor a cselekmény helyes minősítésének a Btk. 317. §-ában írtak szerint kell történnie.
A zendülés bűntettének és az elöljáró ellen együttesen elkövetett erőszak bűntettének (Btk. 316. § – 318. §) elhatárolásánál – egyebek mellett – figyelembe kell venni:
– a cselekmény elkövetésének indítékát, hogy azt személyes ellentét vagy bosszú motiválta-e,
– az elkövető szándéka az erőszakos magatartáson keresztül általában a katonai szolgálati rend alapvető szabályainak a megsértésére irányult-e, vagy pedig az elöljáró, illetőleg szolgálati közeg bántalmazásán keresztül közvetve sértette csupán az általa képviselt szolgálati tekintélyt,
– a cselekmény akadályozta-e az adott egység rendeltetésszerű működését,
– fennállott-e a megmozdulás tömegméretűvé válásának a reális veszélye.
E körülmények gondos vizsgálata mellett általában nem minősül a magatartás zendülés bűntettének olyan esetben, amikor több katona közösen bántalmazza ugyan elöljáróját, e szándékuk kialakulását azonban döntően a személyes ellenszenv, a pillanatnyi düh vagy bosszú határozta meg. A cselekmény a személyes ellentét levezetésén túl nem terjedt, és így az alakulat rendeltetésszerű működését alapvetően nem befolyásolta, a magatartás szűkebb körben valósult meg, a katonai szolgálati rend alapjait tehát nem sértette.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a jelen ügyben a kifejtettekhez képest változtatta meg a terheltek cselekményének minősítését.
A Legfelsőbb Bíróság eljárt tanácsa által is irányadóul elfogadott tényállásból az tűnik ki, hogy – a III. r. terhelt kivételével – a terheltek mint egyetemi előfelvételt nyertek, rövidített katonai szolgálatukat teljesítették. A katonák és elöljárójuk között feszült viszony alakult ki, melyhez hozzájárult annak helytelen magatartása is. Így egyebek mellett az, hogy egyeseket emberi méltóságukban megsértett, a II. r. terheltet beszédhibája miatt gúnyolta, másokra pedig iskolai végzettségük ürügyén tett sértő megjegyzést. A terheltek által a szekrényükben szabálytalanul tárolt egyes tárgyakat kidobálta. E magatartása következtében vele szemben erős ellenszenv alakult ki.
Ezt követően került sor az 1975. május 23-i eseményekre, melyek során a terheltek őt közösen bántalmazták, mert a kártyázás abbahagyására utasította őket. A tettlegességet ez esetben az elöljáró – egyébként jogos – intézkedése váltotta ki, de a terheltek e szándékának kialakulásában döntő volt a sértett személye ellen a jelzett magatartása miatt már korábban felgyülemlett ellenszenv. Szándékuk tehát az volt, hogy jogos vagy általuk jogosnak vélt sérelmük miatt bosszút álljanak.
A cselekményük ily módon nem irányult az alegységnél kialakult szolgálati rend alapjai ellen és azt közvetlenül nem is sértette. Annál inkább nem, mert a bűncselekmény rövid ideig tartott, szűkebb körben a hálókörletben takarodó után történt, amikor a katonák egy része már aludt, így nem zavarta meg az alakulat rendeltetésszerű működését sem. De nem állott fenn annak a veszélye sem az adott körülmények között, hogy a bűncselekményhez más katonák is csatlakoznak.
Ilyen adatok mellett a terheltek magatartása zendülés bűntetteként nem értékelhető, hanem az helyesen a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és c) pontja szerinti elöljáró ellen testi sértés okozásával együttesen elkövetett erőszak bűntettének minősül.
Az Elnökségi Tanács a bűncselekmény minősítését ennek megfelelően megváltoztatta. (Legf. Bír. Eln. Tan. Kat. törv. 404/1975 sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás