PK BH 1976/104
PK BH 1976/104
1976.03.01.
A egyik társtulajdonos által a közös tulajdonban álló házasingatlannak cserelakásként harmadik személy részéve való felajánlása sértheti a többi társtulajdonos jogait és törvényes érdekeit. A bíróságnak tehát hivatalból kell vizsgálnia, hogy a többi társtulajdonos hozzájárult-e a cserelakás felajánlásához [Ptk. 141 §, 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 10. § (2) bek., 77. § (2) bek.].
A 200 ⬜-öl telken épült, három szobából és mellékhelyiségekből álló házasingatlannak a felperes a tulajdonosa, az alperes pedig a bérlője.
Az alperes lakásbérleti jogviszonyát a felperes 1974. április 25-én kelt felmondólevéllel 1974. május 31-ére felmondotta és cserelakásként felajánlotta a B. úti házban levő egyik lakást, amely másfél szobából és mellékhelyiségekből áll. Az ingatlannak hét tulajdonosa van, akik közül a felperes férje 4/12 részben tulajdonos.
Az alperes a felmondást nem fogadta el, ezért a felperes keresetében a felmondás érvényességének megállapítását kérte.
Az első fokú bíróság helyszíni szemlét tartott, majd ítéletével a felmondás érvényességét megállapította, kötelezte az alperest, hogy az általa elfoglalva tartott lakást – a felajánlott cserelakás ellenében – 30 napon belül ürítse ki és bocsássa a felperes birtokába. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 1500 Ft költözködési költséget. ítéletének indoklásában kifejtette, hogy az alperes komfort nélküli lakásban lakik. A részére felajánlott kétszobás, komfortos lakás még akkor is megfelelő, ha az alperes a felajánlott cserelakásba harmadmagával költözik be.
A másodfokú bíróság megváltoztatta az első fokú ítéletet és a keresetet elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes háromszobás lakásban lakik, ezért cserelakásként legalább kétszobás lakásra tarthat igényt. Az alperes részére felajánlott lakás nem kétszobás, hanem csak másfél szobás, ezért a cserelakást nem lehet megfelelőnek tekinteni. Rámutatott arra is, hogy az alperes akkor is kétszobás lakásra tarthat igényt, ha a felmondott lakásban egyedül él. A megfelelő szobaszám hiánya miatt közömbösnek tekintette azt is, hogy a felmondott lakás komfort nélküli, a felajánlott lakás pedig komfortos.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Ptk. 141. §-ában írt rendelkezések értelmében a tulajdonostársak mindegyike jogosult az ingatlan birtoklására és használatára; ezt a jogot azonban egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére.
Az egyik társtulajdonos által a közös tulajdonban levő ingatlannak cserelakásként harmadik személy részére történő felajánlása sértheti a többi tulajdonostárs jogait és törvényes érdekeit, így tehát a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia azt, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett társtulajdonosok hozzájárultak-e a cserelakás felajánlásához.
Az iratokhoz csatolt telekkönyvi szemle adataiból az állapítható meg, hogy a cserelakásként felajánlott B. úti ingatlannak hét társtulajdonosa van. A felperes nem igazolta azt, hogy a cserelakás felajánlásához B. J. és B. M. társtulajdonosok is hozzájárultak, hanem azt állította, hogy a nevezettek meghaltak. Ezt a tényállítását azonban nem igazolta. Így a perben eljárt bíróságoknak hivatalból is vizsgálniuk kellett volna azt, hogy a felperesnek ez az előadása mennyiben felel meg a valóságnak. Fel kellett volna tehát hívni a felperest arra, hogy szabályszerű halotti anyakönyvi kivonattal vagy más módon, hitelesen igazolja a tényállításának a valóságát, illetőleg az örökösök személyét és azt, hogy azok milyen nyilatkozatot tesznek.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R) 77 §-ának (2) bekezdése értelmében a bérlő olyan szobaszámú lakásra tarthat igényt, mint az általa használt lakás. Ha azonban az a lakás meghaladja a tanácsi bérlakásra megállapított lakásigény mértékének felső határát, a bérlő csak ezt a mértéket meg nem haladó szobaszámú lakásra tarthat igényt.
Az R. 10. §-ának (2) bekezdése szerint tanácsi bérlakás kiutalása esetén a lakásigény mértéke az együttlakó személyek számától függően 2 személyig egy-két lakószoba. Ezért egyedülálló személy bennlakása esetén a lakásigény mértékének felső határa másfél szobával is kielégítettnek tekinthető.
Éppen ezért nem közömbös körülmény annak tisztázása, hogy az alperes egyedül vagy a lakásba bejelentett két unokájával használja-e a lakást.
A felperes a peres eljárás során ugyanis azt állította, hogy a lakásba bejelentett F. L. és F. ZS. szüleinek B-n, az M. utcában önálló lakása van, az alperes unokái tehát szüleiknél és nem az alperesnél laknak. Vizsgálni kell tehát azt, hogy F. L. és F. Zs. szüleinek van-e önálló és milyen terjedelmű lakása. Tisztázni kell ezen kívül F. L. és F. Zs. személyi körülményeit s azt is, hogy állandó jelleggel bennlaknak-e az alperes lakásában, avagy bejelentkezésük csupán formai okból történt. Végül tisztázni kellett volna még, hogy az alperes nem csupán azért ragaszkodik-e a háromszobás lakáshoz, mert a nyári idényben a lakását nyaralók részére hasznosítja. Ha a bizonyítási eljárás eredményeként az volna megállapítható, hogy az alperes nyári idényben lakásának egy részét fizetővendégek részére bérbe adta, ezt a körülményt az alperes unokái lakáshasználatának elbírálásánál mérlegelni kell.
Az előadottakra tekintettel megállapítható, hogy a perben eljárt bíróságok ítéletei megalapozatlanok ennél fogva jogszabálysértőek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján – mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezve az első fokú bíróságot a fenti körülmények tisztázása végett új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 219/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás