PK BH 1976/107
PK BH 1976/107
1976.03.01.
Gyermektartási perben a bíróságnak tüzetesen vizsgálnia kell mind a tartásra kötelezett, mind pedig a gyermeket gondozó szülő életviszonyait s egyezség esetében a jogi képviselő nélkül eljáró feleket tájékoztatnia kell az őket megillető jogokról és az őket terhelő kötelezettségekről. Az egyezséget csak akkor lehet jóváhagyni, ha a fél a jogai ismeretében is megelégedett volna az egyezség szerinti tartásdíjjal, s ez a rendezés a gyermekek érdekének is megfelel [Csjt. 65. §, 12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 1., 3. §, 8/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 1. §].
A peres felek 1955. május 7-én kötöttek házasságot, amelyből 1956. április 20-án Zs., 1958. január 4-én R. és 1966. március 4-én T. nevű gyermekek születtek. A felek között az életközösség 1966. évben megszakadt, az alperes a három gyermekkel szüleihez költözött, azóta mindhárom gyermek az alperes gondozásában él, a bíróság a gyermekeket az anyánál helyezte el, a felperest, az apát gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. Egy később indult perben a felek egyezséget kötöttek, amelyben az alperes gyermekenként 336 Ft, összesen 1008 Ft tartásdíj fizetését vállalta, az akkori 2155 Ft-os átlagkeresete alapján, ezenfelül nyereségrészesedése 50%-át a korábbi ítélet alapján fizeti.
A felperes az 1974. november 14-én benyújtott keresetében az 1956-ban született leánya tekintetében a tartásdíj-fizetési kötelezettségének a megszüntetését kérte. Előadta, hogy e gyermeke a 18. életévét betöltötte, munkaviszonyban áll és így a tartásra nem szorul rá.
Az alperes a gyermekek gondozása és beteges szülei ápolása miatt munkaviszonyt korábban nem létesített, majd gyárban helyezkedett el, és 1970-ben 6,80 Ft órabér keresete volt.
A felperes kereseti kérelmének a teljesítését az alperes nem ellenezte, kérte azonban a két kisebbik gyermek után a tartásdíj felemelését. Előadta, hogy az 1958-ban született gyermeke III. éves ipari tanuló és havi 270 Ft ösztöndíjat kapott.
A felek között egyezség jött létre, amelyben az alperes hozzájárult a nagykorú leányuk tekintetében a felperes tartási kötelezettségének a megszüntetéséhez, a felperes pedig másik két gyermeke után a korábbi 336 Ft tartásdíj helyett gyermekenként havi 350-350 Ft fizetését vállalta.
A járásbíróság az egyezséget jóváhagyta, amely jogerőre emelkedett.
A jogerős végzés ellen törvénysértésre és megalapozatlanságra hivatkozással emelt törvényességi óvás alapos.
A 8/1974. (VI. 27.) IM sz. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a gyermektartásdíj megállapítása iránti keresetlevél benyújtása után hivatalból szerzi be a kötelezett – és szükség esetében a gyermeket gondozó szülő – jövedelmi és vagyoni viszonyainak megállapítására vonatkozó adatokat.
E kötelezettség a bíróságot a tartásdíj mértékének megváltoztatására irányuló kereseti, illetve viszontkereseti kérelem esetén is terheli, figyelemmel a 12/1974. (V. 14.) MT sz. rendelet (R.) 3. §-ában foglaltakra. Eszerint ugyanis a tartásdíj módosítására akkor kerülhet sor, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság határozatát alapította, utóbb lényegesen megváltoztak.
Az R. 1. §-ának (2) bekezdése szerint a tartásdíjat általában úgy kell megállapítani, hogy az gyermekenként elérje a kötelezett átlagos munkabérének és az őt megillető juttatásoknak a 20%-át. A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a munkabér és a juttatások 50%-át nem haladhatja meg. A peres felek három eltartásra szoruló gyermekére tekintettel a bíróság korábban a felperes átlagkeresetének 50%-át osztotta meg a három gyermek között. Időközben azonban a nagyobbik gyermek keresőképessé vált, s ezért már nem áll fenn a tartásdíj megállapításának az R. 1. §-ának (2) bekezdésében foglalt korlátozása, tehát már ez okból is indokolt lehetett a tartásdíjnak a felemelése a két még rászoruló gyermek vonatkozásában. Ezenfelül tisztázni kellett volna a felperes jelenlegi kereseti viszonyait, mert feltehetően az 1970. évi egyezség megkötése óta keresete emelkedett, márpedig a körülmények megváltozása körében ezt is figyelembe kellett volna venni.
Vizsgálni kellett volna a gyermekeket gondozó szülő – az alperes – jövedelmi és vagyoni viszonyait is, valamint a két, még tartásra szoruló gyermek megélhetéséhez szükséges összeget [Csjt. 65. § (1) bek.]. Tisztázni kellett volna, hogy a harmadéves ipari tanuló R. nevű gyermek a havi 270 Ft ösztöndíjon felül részesül-e más kedvezményben is (térítés nélküli étkezés stb.).
A bíróság a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése értelmében akkor hagyhatja jóvá az egyezséget, ha az megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek, ellenkező esetben a jóváhagyást megtagadja és az eljárást folytatja.
Az egyezség fogalmából következik, hogy a felek – különösen családjogi vitánál – egymásnak engedményt tesznek. Ez egyezségeik jóváhagyásának általában nem akadálya.
Az igazság kiderítésének a Pp. 3. §-ában foglalt követelménye azonban szükségessé teszi hogy a a bíróság a gyermektartásdíj iránti perekben tüzetesen vizsgálja mind a tartásra kötelezett, mind a gyermeket gondozó szülőknek az egyezség alapjául szolgáló élethelyzetét. A bíróságnak az egyezség jóváhagyásánál a jogi képviselet nélkül eljárt feleket tájékoztatnia kell az őket megillető jogokról és az őket terhelő kötelezettségekről.
A perbeli egyezséget tehát csak akkor lehetett volna jóváhagyni, ha az alperes jogai ismeretében is megelégedett volna az egyezség szerinti tartásdíjjal, és ez a rendelkezés a felek kiskorú gyermekei érdekének is megfelel.
Az eljárt bíróság azonban az egyezség jóváhagyásánál nem a fentiek szerint járt el, ezért a megtámadott végzés törvénysértő és megalapozatlan.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság végzését hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. II. 20 513/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás